Ha a dolgozó több tekintetben is mulaszt, de a munkáltató eltűri a szabálytalan gyakorlatot, kármegosztás lehet indokolt. Ennek arányáról döntött a Kúria, de nem értett egyet az alsóbb fokú bíróságokkal – olvasható az Adózónán.

Az Mfv. X. 10.305/2019/8. számú ügyben – írja a kuria-birosag.hu – a munkáltató (a felperes) 15 942 113 Ft kártérítés megfizetésére kérte kötelezni a dolgozót (az alperest) a pénztárosi felelősség szabályai szerint. Előadta, hogy egy ügyfél panasza alapján vizsgálatot indított, amely feltárta, hogy az ügyfél befektetését – tudta nélkül – ismeretlen személy felvette, és megszüntette az értékpapírszámláját. A vizsgálat megállapította, hogy a panaszos befektetésének összegét a beperelt alkalmazott fizette ki.

A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével 7 500 000 Ft kártérítés megfizetésére kötelezte a dolgozót. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

A bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes pénztáros munkakörben dolgozott, ezért a felelősségére a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 180. §-a szerinti kártérítési szabályok az irányadóak, ami speciális, az általános munkavállalói kárfelelősségnél szigorúbb, objektív alapú és a teljes kárra kiterjedő kártérítési forma. 

A felelősségi feltételek fennállását, a kár bekövetkezését, illetve mértékét a munkáltatónak kellett bizonyítania, és a dolgozó az Mt. 180. § (2) bekezdése alapján akkor mentesülhet a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a hiányt részéről elháríthatatlan külső ok idézte elő.

A közigazgatási és munkaügyi bíróság az alperes másodlagos ellenkérelme alapján vizsgálta a kártérítés mérséklésének lehetőségét. E körben a munkavállaló személyes előadásában hivatkozottakra figyelemmel – amely szerint a tartozás a havi rezsi és egyéb költségek kifizetése okán az ő és családja létfenntartását ellehetetlenítené – a kártérítés összegét az Mt. 190. §-a alapján 7 500 000 forintra mérsékelte.

A peres felek fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében részben megváltoztatta, a kártérítés összegét – a kamatot nem érintve – 4 782 634 forintra szállította le, az ezt meghaladó keresetet elutasító ítéleti rendelkezést helybenhagyta.

A törvényszék jogi álláspontja szerint a perbeli esetben az Mt. 190. §-ának alkalmazására (a kártérítés mérséklésére) nem volt lehetőség. A másodlagos fellebbezési kérelem körében rögzítette, hogy az Mt. kifejezett rendelkezése ellenére az Mt. 179. § (4) bekezdésében szabályozott kármegosztás a megőrzési felelősség esetén is alkalmazható abban az esetben, ha a munkavállaló felelőssége egyébként megállapítható, azonban a munkáltató vétkes magatartásával közrehatott a kár bekövetkezésében, vagy a kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget. 

Minthogy a munkavállalói kártérítési felelősség mögöttes joga a polgári jog, illetve annak a szerződésen kívül okozott károk megtérítésére vonatkozó szabálya és az Mt. 179. § (5) bekezdése visszautal az Mt. 177. §-ára, a másodfokú bíróság a PK 36. számú Kollégiumi állásfoglalásban foglaltak alapján megállapította, hogy az adott esetben van helye kármegosztásnak.

A munkáltató felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a törvényszék ítéletét hatályon kívül helyezte, a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és 7 971 056 forinra emelte fel a munkavállaló marasztalásának tőkeösszegét. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasító rendelkezést helybenhagyta. Határozata indokolásában a következőkre mutatott rá:

A törvényszék nem értett egyet azzal, hogy az elsőfokú bíróság az alperes kötelezettségszegését szándékosnak minősítette, megítélése szerint az súlyosan gondatlannak minősült. Ez a minősítés az Mt. 179. § (1) és (3) bekezdésein alapult. A másodfokú bíróság azt követően, hogy az alperesi kötelezettségszegést érdemben vizsgálta és azt súlyosan gondatlannak minősítette, már megalapozottan nem hivatkozhatott az Mt. 180. § (4) bekezdése (pénztáros megőrzési felelőssége elismervény nélkül is) szerinti kárfelelősségre.

A másodfokú bíróság jogerős ítéletében megállapított tényállásból és a felek magatartásának felróhatóságából nem a felperes által konkrétan megjelölt jogszabály [Mt. 180. § (4) bekezdés] megsértése következett. Ugyanakkor a súlyosan gondatlan kötelezettségszegéssel okozott kárfelelősség megállapítása az Mt. 179. § (4) bekezdése alapján alappal vetette fel a megállapított munkáltatói felróható közrehatás miatt a kármegosztás alkalmazását. Ezért a felperes a felülvizsgálati kérelmében kellő alap nélkül sérelmezte a jogszabálysértést.

A munkavállaló szándékosan okoz kárt a munkáltatónak, ha előre látja magatartásának (mulasztásának) károsító következményeit és azokat kívánja (egyenes szándék), vagy azokba belenyugszik (eshetőleges szándék). A perbeli esetben az alperes munkavállaló az ügyfélaláírás ellenőrzésének elmulasztását, illetve a „négy szem elve” kötelező rendelkezésének tudatos megszegését – a törvényszék álláspontjával szemben – eshetőleges szándékkal valósította meg, míg a jogerős ítéletben a felperes munkáltató terhére értékelt szabálytalan gyakorlat eltűrése és az ellenőrzés hiányos megvalósulása gondatlan mulasztásoknak minősülnek.

A vétkesség eltérő fokára hivatkozva a másodfokú bíróság jogszabálysértően állapított meg a munkáltatóra terhesebb, 70-30 százalékos kármegosztást, az előbbiekre figyelemmel a Kúria szerint az 50-50 százalékban indokolt [Mt. 179. § (4) bekezdés] – olvasható a Kúria honlapján.

Forrás: Adózóna