Bár a digitális oktatás jól működött, és nagyszerű megoldások születtek, szeptemberben fontos lesz az ismétlés, jelentősen megnőhet a korrepetálások száma, elsősorban az alsó tagozatosoknál. A mostani két hét is a lemaradó diákokat segíti, már több mint harmincezren ültek vissza az iskolapadba – erről is beszélt a Magyar Hírlapnak Hajnal Gabriella, a Klebelsberg Központ elnöke.

Bár a digitális oktatás jól működött, és nagyszerű megoldások születtek, szeptemberben fontos lesz az ismétlés, jelentősen megnőhet a korrepetálások száma, elsősorban az alsó tagozatosoknál. A mostani két hét is a lemaradó diákokat segíti, már több mint harmincezren ültek vissza az iskolapadba – erről is beszélt lapunknak Hajnal Gabriella, a Klebelsberg Központ elnöke.

– A digitális távoktatással kapcsolatban általánosan érzékelhető volt a lelkesedés és izgalom. De mennyire hatékony, eredményes az osztálytermen kívüli tanítás a tapasztalatok szerint?

– A tanárok gyorsan átálltak a tantermen kívüli digitális munkarendre. Akik eddig gyakorlatilag nem használtak digitális eszközöket, most azok is rákényszerültek. A pedagógustársadalom elég lelkiismeretes ahhoz, hogy ne engedje el a gyerekek kezét egy ilyen helyzetben. Sok iskoláról tudok, ahol belső mentorcsoport alakult ki, hogy tudják egymást segíteni a kollégák, rengeteget kommunikáltak, a digitális világban jártasabbak segítették a többi tanárt. Vannak olyan iskolák, ahol gyakorlatilag tökéletesen ment az átállás, minden tanár online órákat tartott a különböző alkalmazások használatával. Másutt kevesebb online óra volt, de napról napra kiküldték a feladatokat a KRÉTA-rendszeren keresztül, és folyamatos volt a kapcsolat a diákokkal.

– A tanulók korcsoportja szerint is lehettek különbségek.

– Az alsósoknál nehezebb volt a feladat. A legkisebbeknek a személyes jelenlét nagyon fontos a tanulás szempontjából, ez korosztályi sajátosság, ezért sok esetben elengedhetetlen volt kezdetben a szülői segítség. Aztán ők is hamar megtanulták, hogyan kell kezelni a digitális eszközöket. Megjegyzem, nem feltétlenül baj, hogy látják a szülők, mi történik a gyerekkel, hogyan viselkedik például az órán, még ha az virtuális is.

– Milyen online eszközöket, módszereket használtak előszeretettel a pedagógusok?

– Vannak platformok, amelyek képesek arra, hogy ha két pedagógus együtt tart online órát egy osztályban, ezalatt néhány gyerekkel külön is foglalkozzanak, vagy feleltessék őket egy másik, virtuális szobában. Sok iskolában egységes platformot használtak, hogy minden tanár ugyanannak a kezelését tanulja meg. A KRÉTA-rendszer is jól működött, bár eredetileg egy komplex adminisztrá­ciós, tanügyigazgatási rendszer, de most bebizonyította, hogy a rendkívüli helyzeteket is tudja kezelni, és támogatja a digitális oktatást, megkönnyítve a pedagógusok munkáját és a szülőkkel, gyermekekkel történő kapcsolattartást. Rengeteg pedagógus a KRÉTA-rendszeren keresztül küldte ki a feladatokat, volt olyan nap, amikor majdnem négymillió bejelentkezés történt, illetve olyan is előfordult, hogy több mint kétmillió értékelés jelent meg a KRÉTA felületén. Számos ingyenes alkalmazást kínált a honlapján az Oktatási Hivatal, egyebek között érettségi felkészítő feladatlapokat is. Tapasztalataim szerint a kollégák néhány nap alatt megtanulták, hogyan kell összeállítani egy online kérdéssort, hogy érdekes, „élvezhető” legyen.

– Mihez kezdenek a tapasztalatokkal?

– Nagyon sok jó kezdeményezés volt. Most össze kell gyűjteni a bevált jó gyakorlatokat és be kell építeni a mindennapi pedagógiai munkába is. Például akár testnevelésből számtalan játékos feladatot kaptak a gyerekek, ezeket a rendes órákon is alkalmazni lehet.

– Bármennyire lelkiismeretesek és találékonyak voltak a tanárok, azért a következő tanévet egészen biztosan ismétléssel kell kezdeni.

– Elsősorban az alsó tagozatosoknál, főleg a legkisebbeknél lesz fontos az ismétlés. Nagy kihívás valakit online megtanítani írni, olvasni, számolni. De a mostani két hét is arról szól, hogy akik úgy érzik, lemaradtak, azoknak lehetőséget biztosítanak az iskolák a személyes konzultációra, felzárkóztatásra. Két hét alatt nyilvánvalóan nem lehet mindent pótolni, de kapnak pluszsegítséget a diákok azokon a területeken, ahol lemaradásban vannak.

– Az eddigi adatok azt mutatják, hogy ezt a lehetőséget viszonylag kevesen veszik igénybe.

– A június 2-i összesítés szerint körülbelül huszonegyezer tanuló ment be a tankerületi központok által fenntartott iskolákba, június 3-án ez harmincháromezer fölé emelkedett, míg június 4-én már harminchatezer diák jelent meg. Azonban várhatóan sokan csak egy-egy órán, meghirdetett korrepetáláson vesznek majd részt, hiszen továbbra is a tantermen kívüli digitális munkarend van érvényben.

– Azok, akik eddig is rosszabb tanulók voltak, esetleg hátrányos helyzetűek, most valószínűleg még inkább kivonták magukat a tanulásból, esetükben lett igazán súlyos a lemaradás. Hogyan tudják segíteni őket?

– Akárhogy nézzük, az elmúlt három hónap nem a megszokott rendben zajlott. De semmi sem pótolhatatlan. Először fel kell mérni, hogy melyik gyereknek mire van szüksége. A korrepetálások, délutáni foglalkozások száma valószínűleg emelkedni fog.

– Visszatérve a tapasztalatokhoz: láthattuk a digitális módszerek előnyeit, de azt is, hogy a személyes oktatás-nevelés pótolhatatlan, és utópia, hogy teljesen át lehet állni online oktatásra.

– Egy online óra soha nem nyújtja azt, amit egy csoportban, egy osztályban az élőben tartott foglalkozás meg tud adni. Nem pótolható a pedagógus személyisége, ami ugyan „átmegy” online, de egészen más élőben, és a kommunikáció is teljesen különböző. A gyerekeknek hiányzik a többiekkel való együttlét, és – bármilyen furcsa – hiányoznak nekik a tanáraik is. A digitális eszközöket használni kell a mindennapokban az órákon, projektmunkáknál, a pedagógiai módszertan kiegészítéseként. De a teljes online oktatás bevezetése nem lehet irány. Szükség esetén jó szolgálatot tehet, rendkívüli helyzetben, mint a mostani, vagy például ha egy gyerek hosszú időn keresztül beteg.

– Voltak aggodalmak, hogy a rendkívüli helyzet miatt nem lehetséges szeptemberben bevezetni a módosított alaptantervet. Mennyire vetette vissza az előkészítő munkát, hogy elmaradtak például a módszertani konferenciák?

– A módosított NAT-ban hangsúlyosan jelenik meg a digitális kompetencia, a digitális eszközök használata. Mivel a folyamat most felgyorsult, ezzel a részével sokkal előrébb vagyunk. A pedagóguskar által a témában szervezett konferenciák felét a korlátozások előtt már megtartottuk. Terveink szerint tankerületi rendezvényeken vagy akár tantestületi értekezleteken is foglalkozunk majd a módszertani változásokkal augusztus végén, szeptember elején. Azt hozzá kell tenni, hogy a tananyag alapjaiban nem változott, például a másodfokú egyenlet most is másodfokú egyenlet. Abban, hogy milyen mélységében veszünk bizonyos témákat, van egy strukturális átrendeződés, a lexikális tudás hátrébb szorult, de nem tűnt el. A változás tehát elsősorban módszertani, és nem olyan mértékű, hogy ne lehetne elindulni vele felmenő rendszerben az 1., 5. és 9. évfolyamban. A helyi tantervek készülnek, az órahálók már megvannak, nincs fennakadás.

– Mi a helyzet az új tankönyvekkel?

– Nem teljesen új könyvekről, hanem a régi tankönyvek kerettantervekhez való igazításáról beszélünk. A kéziratok elkészültek, zajlik a lektorálás.

– Hogyan élték meg az érettségit?

– Komoly csapatmunka volt, hogy minden védőeszköz eljusson mindenhová, legyen elég felügyelő tanár, érettségi elnök, javító tanár. Sok iskolában nem tíz-, hanem akár két-három fős csoportokat alakítottak ki, nagyon odafigyeltek a krónikus beteg diákokra. Mindenütt a legnagyobb óvatossággal szervezték a vizsgákat. Több tucat iskolában jártam, betartották az előírásokat, sőt, még annál is többet tettek, és abszolút higgadtan, nyugodtan viselkedett mindenki. Ez egy igazi sikertörténet, de ehhez kellett a fegyelmezettség a tanárok és a diákok részéről egyaránt.

– Mi a véleménye az iskolaőrség fel-állításáról?

– Azokban az intézményekben, ahová problémásabb gyerekek járnak, ahol verbálisan vagy akár fizikailag is bántalmazzák egymást, esetleg a tanárt, ezt meg kell fékezni. Az iskolaőr időben beavatkozhat majd egy olyan konfliktusba, amit a pedagógus egymaga nem tud megoldani. Fontos, hogy nem lesz mindenütt iskolaőr, a tervek szerint mintegy háromszáz érintett iskolánkról van szó. Sajnos egyre több az atrocitás az iskolákban, és az olyan helyeken, ahol ilyen problémák vannak, minden bizonnyal örülni fognak az iskolaőrnek. Az iskola rendőre program is nagyon sikeres, például a reggeli érkezésnél a gyermekek védelmét szolgálja. Ez is egy segítségnyújtás.

Forrás: Magyar Hírlap