Sokkoló eredményt hozott egy felmérés, ami azt kutatta, hány diák tud bekapcsolódni a digitális oktatásba – írja a Népszava.

 A zömmel hátrányos helyzetű, roma gyerekeket oktató pedagógusok közlése szerint tanulóik harmada nem tudott bekapcsolódni a digitális oktatásba. A jövőben valószínűleg tovább fog nőni az így is magas tudáskülönbség a diákok között.

A Rosa Parks Alapítvány, a Motiváció Műhely és a Partners Hungary Alapítvány online kutatásában – amely Kende Ágnes szociológus vezetésével készült – 425 pedagógus vett részt. „Az eredmények elég sokkolóak” – állapította meg szerkesztőségünknek elküldött tájékoztatójában Bernáth Gábor, a Rosa Parks Alapítvány kommunikációs munkatársa.

A válaszok alapján nagyok a területi különbségek. Budapesten a kérdőívet kitöltő pedagógusok becslése szerint a diákok négyötöde részesül digitális oktatásban, ez az arány a nagyközségekben csak 65 százalékos. Ilyen esetekben a tanárok azt teszik, amit tudnak: telefonos segítséget adnak, ha kell, fénymásolatokat juttatnak el a diákokhoz.

A pedagógusok leginkább egymásra, legkevésbé a fenntartóra számíthatnak. (83 százalékuk állami, 10 százalékuk egyházi, 7 százalékuk alapítványi iskolában dolgozik.) A tanárok közel fele úgy érzi, nem kapta meg az átálláshoz szükséges segítséget: 9 százalékuknak nincs korlátlan internetes hozzáférése, 44 százalékuk korábban nem vett részt digitális oktatással kapcsolatos képzésen.

Az adatok alapján minél nagyobb a halmozottan hátrányos helyzetű diákok aránya, annál kisebb mértékben részesülnek digitális oktatásban. A jó szociális helyzetű gyerekekkel jellemezhető iskolákban a diákok átlagosan 84 százaléka vesz részt az oktatásban online, a szegregált intézményekben a gyerekek egyharmada kiesik a digitális oktatásból.

A kutatók arra is rákérdeztek, mi a legjellemzőbb oka annak, hogy egy tanuló nem kapcsolódik be a digitális oktatásba. Az első helyen az infrastruktúra (megfelelő eszköz vagy internet) hiánya szerepelt. Minden ötödik tanár azonban egzisztenciális okokat említett: a gyerekeknek is be kell kapcsolódniuk a megélhetés biztosításába, háztartási munkákba, kisebb gyerekek felügyeletébe. Az egyik pedagógus így jellemezte a helyzetet: „Egy szobában többen élnek, pici babától a nagymamáig. Se hely, se lehetőség a tanulásra. Van, akit el se lehet érni online. Illetve a megélhetési problémák fontosabbak, mint az iskolai feladatok. Nincs munka, pénz, a családok éheznek”.

Forrás: Népszava

Ha tetszett a cikk, LIKE-old Facebook oldalunkon!

 

Társ-szerkesztőségünk:

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

További információ