Míg a tanárok küzdenek, hogy megtalálják a helyes távoktatási módszereket, az iskolafenntartó valódi segítség helyett csak a hibákért korholja őket – írja a Népszava.

Két hete indult el a koronavírus miatt elrendelt digitális munkarend szerinti tanítás, tanulás a hazai iskolákban, s bár Maruzsa Zoltán oktatási államtitkár úgy véli, „boldogság van a szerte rendszerben”, az érintettek másként tapasztalják. Az igaz, hogy az oktatás valamennyi résztvevője – tanárok, diákok, szülők – a tőlük telhető legjobb módon próbál helytállni, ám azt erős túlzásnak tartják, hogy repesnének a boldogságtól. Vannak olyan intézmények, ahol már korábban elkezdtek dolgozni a digitális oktatás rendszerén, ám a legtöbb iskolában csak most ismerkednek behatóbban a lehetőségekkel.

Sok helyen ez oda vezetett, hogy a tanárok az eddigi óra- és tanrendek szerint próbálják átadni a tananyagot, jelentős terheket róva a diákokra és szüleikre is.

– Attól, hogy a poroszos oktatás most az interneten keresztül zajlik, az továbbra is poroszos oktatás – nyilatkozta egy édesanya, akinek gimnazista fia naponta legalább 10-12 órát tölt a számítógép előtt a tanárai által küldött feladatokon dolgozva.

Egy másik szülő pedig azt mondta: három gyermeke közül kettő iskoláskorú, nem ugyanabba az intézménybe járnak, s mindkét iskola két különböző platformot használ az online oktatáshoz. Az egyre csak halmozódó feladatok kidolgozásán túl a technikai nehézségek áthidalásában is szükséges segítenie, emellett óvodás gyermekével is foglalkoznia kellene. – Mi már az első héten kikészültünk. Az oktatásirányítás a lovak közé dobta a gyeplőt – fogalmazott.

A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke, Szűcs Tamás szerint a tanárokban valóban van egyfajta megfelelési kényszer a tankerületek felé, a 2010 óta épülő, központosított rendszerben ugyanis azt szokták meg, hogy folyamatosan ellenőrzik őket és mindent adminisztrálni kell.

Kollégáikat arra biztatják, próbálják egyszerűsítve, a digitális oktatásnak megfelelően leadni a tananyagot, ám ennek kidolgozása sem megy egyik napról a másikra. Szűcs Tamás elmondta azt is, több – főleg az idősebb korosztályba tartozó – pedagógus csak akkor érzi biztonságban magát, ha a Köznevelési Regisztrációs és Tanulmányi Alaprendszerben (KRÉTA) regisztrálja a központilag elvárt feladat-és tananyagmennyiséget.

A probléma híre az állami iskolafenntartó Klebelsberg Központhoz (KK) is eljutott. Mint a tankerületi igazgatóknak címzett levelükben írták, elfogadhatatlannak tartják, hogy egyes iskolákban a tanulók számára kiadott feladatok elvégzéséhez a visszajelzések alapján 10-14 óra folyamatos online tevékenység szükséges. Felhívták az intézményvezetők, pedagógusok figyelmét arra, hogy a digitálisan átadott tananyag feldolgozási ideje egyensúlyban legyen a tanulók életkori sajátosságaival, terhelhetőségével, képességeivel.

A KK mellett a Nemzeti Pedagógus Kar országos elnöksége is hasonlóképpen vélekedett, s 24 pontban tanácsokat is megfogalmaztak a tanároknak.

„Egyik iskola, tanár sem gondolhatja úgy, hogy az órarendi órákat egy az egyben online tartja meg” – írták. Setényi János oktatáskutató ugyanakkor bizakodó, szerinte „alakul a rendszer a prés alatt”. Két nagyobb kihívást lát: az egyiket a módszertani hiányosságok jelentik – ide tartozik a túlzásba vitt feladatkiosztás is –, a másik pedig a pedagógusok közötti együttműködés, ami sokszor iskolán belül sem megfelelő. Ennek ellenére úgy véli, a magyar közoktatásnak ez a legnagyobb „innovációs kalandja” 1990 óta, amiből kialakulhat egy új, modern tanulási környezet.

– Feltéve, ha a pedagógusok nem felejtik el az egészet, és szeptembertől nem mennek vissza „szalagmunkásnak” – fogalmazott. Hozzátette: a tankerületeknek folyamatosan monitorozniuk kellene a helyzetet, és legalább hetente egyszer nyilvánosan be kellene számolniuk a fejleményekről. A KK ezzel kapcsolatban azt írta: felmérik azokat az online platformokat, amelyeken a jelenlegi digitális munkarendben az oktatás zajlik. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatói pedig már elkezdtek egy kérdőíves felmérést, melynek előzetes adataiból kiderült: a kérdőívet kitöltő pedagógusok többsége a Facebook-ot használja kapcsolattartásra, a digitális tanulás-tanításhoz pedig a Google Classroom-ot tartják a legalkalmasabbnak. A használhatóság tekintetében az állami KRÉTA-rendszert értékelték a legalacsonyabb pontszámmal.

Levegőt!

A spermicid kúp és a megszakított közösülés fogamzásgátlási módszeréről értekezni egy nyolcadikos fiúval nem éppen hálás feladvány. De ha mellé még a Néma sikoly erősen kétséges tartalmú abortuszellenes filmecske megtekintése is a biológia házi feladat részét képezi, az már erősen megemelheti az ember vérnyomását rántáskavarás közben. Főként, ha közvetlenül a céges menedzsmenttel tartott videómegbeszélés után szembesül vele a koronavírus miatt távmunkára kényszerített szülő. Az érzetet erősen fokozza, ha három különböző iskolatípusba járó gyermek tanári ötletrohamával kell megbirkózni. Ez alig néhány nap alatt kritikus szintre emelkedik a családon belüli feszültségszint. A digitális oktatásra való áttérés nem csupán a tanároknak adta fel a leckét.

A szülőket legalább annyira felkészületlenül érte.

Az még csak hagyján, hogy a gimnazista otthoni tornagyakorlatozását rögzíteni kell, majd a 45 perces videót el kell küldeni a tanárnak. Bizonyára megnézi mind a hat osztály 32 tanulójának mindennapos testnevelését egyenként null-huszonnégyórás üzemmódban. Azon is könnyedén túllendül az ember, hogy az online órák idején legfeljebb susmorogva beszélhet Skype-on bejelentkező főnökével, napjában többször is meg kell akadályozni a fakockatorony ledőlését és folytatólagosan pisszegni a következetesen a gyerek szobája előtt kaffogó kutyára.

A napirendet már első napon elkészítő és azóta is annak mentén haladó, minden leckét spártai önfegyelemmel, külső figyelmeztetés nélkül megoldó, a nemzetiségek lélekszámát a KSH adatbázisából rutinszerűen előkaparó, a rajz házit impresszionista festőket megszégyenítő pontozásos ecsettechnikával elkészített képpel abszolváló (eskü, valóban lecke volt) gyermekek szülei most lapozhatnak.

Az alábbi írás számukra ismeretlen, nyugalmat megzavaró elemeket tartalmazhat. Mi többiek, akiknek gyermeke egyre frusztráltabb a digitális oktatást „olvassátok el 3x a tankönyvben a leckét és oldjátok meg a munkafüzetet” módon vagy éppen a verselemzésbe két teljes óráig belefeledkező tanárok miatt, egyre mélyülő depresszióval nyitjuk a napot. A reggelt József Attila Levegőt! című versének értelmezésével kezdjük, amit a háromszögek vektor mentén való eltolása követ, de akkor még nem sejtjük, hogy a kovalens és a hidrogénkötés is sorra kerül azon a napon. Ekkor segítséget kérünk a szintén otthon dekkoló, az élő bejelentkezés miatt felül csinoska, alul macinacis egyetemistától, elvégre kémiából emeltezett. Az anatómia és a biokémia előadás között meg is ejti a villámkorrepetálást, utána még extra kirándulást is tesz az öccsével az angol infinitive-k világába. A másnapot könnyed hidegháborúval nyitjuk, elmerülünk a Születésnapomra parafrázisaiban, majd jön némi villamosság és a környezeti ártalmak.

Kézről-kézre jár a földrajz munkafüzet benne a vaktérképpel, meddőhányóval, szikes talajjal és az arzénnal. Már csak a karanténról készített rajzos-ábrás napló maradt hátra magyar órára. A gimnazista naplójában már ott virít egy egyes. Az érettségizők osztályfőnöke kétségbeesetten próbálja összeterelni a széteső, motiválatlan, vagy éppen jövőjét veszni látszó kétségbeesett diákokat.

Az online órák java pszichoanalízissel telik.

Senki nem tud semmit, a kérdések válaszolatlanul forognak a chat-szobákban: mi lesz a hiányzó közösségi szolgálattal, mi lesz az idáig halogatott nyelvvizsgával, lesz-e egyáltalán érettségi? Ehhez képest az egyetemista, feltéve, hogy lóhalálban sikerült megvenni a mikrofonos hosszú órákig kényelmes fejhallgatót a digitális oktatáshoz és az online előadások között nem kérdezed meg tőle, hogy jön-e ebédelni és teljesen random időközökben meghallgatod értő figyelemmel az aktuális kiborulást, az előadások és gyakorlatok minőségéről (amatőr), tartalmáról (gagyi), hasznosságáról (minek kell ezt), valamint az internet szakadozásáról, könnyű menet. De a nap végére a vírus tűnik kisebb kihívásnak. - Szalai Anna

Forrás: Népszava

Ha tetszett a cikk, LIKE-old Facebook oldalunkon!

 

Társ-szerkesztőségünk:

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

További információ