Ahogy terjed a koronavírus a világban, úgy dönt egyre több vállalat amellett, hogy alkalmazottaik közül aki csak teheti, dolgozzon otthonról. Az Egyesült Államoktól Kínáig, illetve számos európai országig érnek már ezek a kísérletek, melyek ugyan elővigyázatosságból születtek most meg, de elemzők szerint egy régóta a levegőben lógó változás katalizátorai lehetnek – írja a 444.hu.

Jó is, rossz is

Bár érthető okokból erről kevesebb szó esik, mint a vírus elleni védekezésről, de ezekben a napokban Kínában egy gigantikus társadalmi kísérlet is zajlik: a koronavírus-járvány miatt több tízmillió kínainak kell február eleje óta otthonról dolgoznia. 

Nyugati országokban az elmúlt évtizedben egyre több kísérlet indult az otthoni munka kipróbálására, Kínában azonban ennek még ennyire sem volt hagyománya, azaz rengeteg irodai munkavállaló most hirtelen, élesben nézhette meg, hogy milyen otthonról, a reggeli elfogyasztása után leülni a gép elé, és elkezdeni dolgozni. 

Az első visszajelzések szerint a benyomásaik felemásak:

vannak, akik arra panaszkodtak, hogy úgy érzik, főnökeik nem bíznak bennük, és ezért folyamatosan túlkompenzálnak, mások arra panaszkodtak, hogy a családjuk miatt nehéz volt otthon nyugodt munkakörülményeket találniuk, de voltak olyanok is, akik arról meséltek, hogy javult a teljesítményük, sőt, volt, akinek még a párkapcsolata is, és azt is többen kiemelték, hogy végre nem kell annyi időt utazással tölteniük minden áldott nap. 

A tömeges otthondolgozás nagy nyertesei a videókonferenciákra és közösségi távmunkára alkalmas szoftverek fejlesztői lettek: e cégeknek még a gyengélkedő tőzsdén is erősödni tudtak a részvényei. És ezek között már akadnak olyanok, melyekben a felhasználók egy fotó küldésével be tudnak jelentkezni, ezzel jelezve, hogy felvették a munkát. A beszámolók között többször is visszatérő elem volt, hogy a HR-esek elkezdtek új módszereket kitalálni, hogy hogyan lehet ellenőrizni, valóban dolgoznak-e az alkalmazottak. 

Egy sencseni bank menedzsere is arról panaszkodott a BBC-nek, hogy úgy érzi, sokkal kevesebb kontrollja van a beosztottjai felett, mióta otthonról dolgoznak. Emiatt pedig nehezebbé vált az adminisztrációja a munkának, és attól tart, hogy az alkalmazottak időnként megszakítják a munkájukat, hogy személyes dolgaikkal foglalkozzanak. 

Voltak viszont olyanok is, akik arra panaszkodtak, hogy a főnökeik aggódva amiatt, hogy az alkalmazottak otthonról nem dolgoznak elég serényen, sokkal gyakrabban szakítják meg a tényleges munkafolyamatot közös konferenciahívásokkal, feladatlisták meg beszámolók megíratásával, és végül épp ez megy a hatékonyság rovására. 

A beszámolók visszatérő eleme, hogy a cégek által most felfedezett technológiák és beszerzett eszközök jó eséllyel meg fognak maradni a vírus lecsengése után is. Egyrészt mert a vállalatok most komoly erőforrásokat fektettek ezek kiépítésébe és a szükséges tudások elsajátításába, másrészt mert országonként eltérő mértékben, de ez az igény egy ideje benne volt a levegőben. 

Amúgy is erre mehet a világ

A koronavírus miatt terjedő otthondolgozási kísérletek ugyanis egy amúgy is látható trendbe illeszkedtek bele: világszerte egyre több vállalatnál kezdtek el gondolkodni azon, hogy a munkafolyamatok legalább egy részét engedjék otthonról is végezni. Az igény persze már régóta meglehetett erre, de a technológiai eszközök fejlődése mostanra tette lehetővé, hogy a távoli munka feltételei megvalósíthatóak legyenek. 

És az előrejelzések szerint egy ilyen átmenet a vállalatok számára hosszabb távon komoly megtakarítást hozhat: ha valóban általánossá válna ez a gyakorlat, spórolni lehetne a drága irodabérlések és fenntartások egy részén. Ráadásul közben tudják azt kommunikálni, hogy ők egy nagyon rugalmas és családbarát vállalat, mely lehetőséget teremt arra, hogy az alkalmazottak több időt töltsenek otthon. 

Az azonban már egy sokkal vitatottabb kérdés, hogy a munkavállalóknak mennyire lenne jó, ha a munkájukat egyre jobban az otthonukba kéne átszervezniük. Felvetette ezt Ázsia egyik legnagyobb tanácsadócégének vezetője, Jay Milliken is, aki a BBC-nek arról beszélt, hogy az otthondolgozást lehetővé tévő technológiák jó eséllyel csak még elterjedtebbé tehetik a túldolgozás kultúráját, ami már ismert probléma például a pénzügyi és IT-szektorban, illetve a startupok világában.  

A munka-élet egyensúly felborulásáról amúgy is nagyon sokat lehetett hallani az elmúlt években, nem véletlenül: ahogy a világ munkatípusai közül egyre nagyobb szeletet tesznek ki a számítógép előtt végezhető munkák, az internet és az okostelefonok terjedésével úgy lettek egyre többen azok, akiknek meredeken megugrott a munkával eltöltött idejük.

Nagyon sokan vannak, akik ébredés után és lefekvés előtt a munkahelyi levelezésüket nézik, ahogy az is sokak számára szinte természetesnek hat, hogy mondjuk munkába menet már az aznapi teendőikkel foglalkozzanak a telefonjuk segítségével. (Arról, hogy milyen válságot hozott ránk a munkánk, a koreai-német filozófus, Byung-Chul Han gondolatait bemutató cikkben részletesen foglalkoztunk.)

És azok, akik szerint nem feltétlen jó irány, ha egyre több munkatípus lenne kiszervezve otthonra, épp azzal érvelnek, hogy a kezdeti újszerűség okozta izgalom után ez valójában nem járna mással, minthogy végleg elmosódna a munkával töltött idő és a szabadidő közötti különbség. És ismerve azt, hogy a legtöbb szektort mennyire erősen hatja át a versengés szelleme, és hogy a modern munkavállalók többsége mennyire könnyedén tudja a vállalati célkitűzéseket belső kényszerként megélni, kevés az esély arra, hogy ez az elmosódás a szabadidő mennyiségének kedvezne. 

Szakértők épp ezért figyelmeztetnek arra, hogy ha esetleg a mi munkahelyünkön is otthoni munkavégzést rendelnek el, és korábban nem volt ilyesmivel dolgunk, érdemes pár tanácsot betartani.

Egyrészt az otthoni munka nem jelent karantént

Azaz ha nincsenek tünteteink, és a hatóságok sem rendeltek el karantént a környékünkön, akkor figyeljünk arra, hogy otthoni munka esetén se töltsük az egész napot a lakásban, legalább egy órát töltsünk például sétával. 

Próbáljunk meg világos határokat lefektetni a munkaidő és az otthoni élet között

Sokat segíthet például, ha a lakásunkban el tudunk különíteni egy munkasarkot, és mondjuk nem a megszokott kanapéból és főleg nem az ágyból dolgozunk. Ezzel ugyanis világosabban ki tudjuk jelölni a munka határait. 

Érdemes lefektetni alapszabályokat

Ez főleg a fönökök számára hasznos tanács, de érdemes az utolsó egy helyen együtt töltött napon átbeszélni az otthoni munka kereteit. Kitől mit várnak el, ki milyen gyakran jelentsen a munkájáról, milyen csatornákon. A világosan meghatározott keretek révén lehet tompítani annak az esélyét, hogy az alkalmazott örökké úgy érezze, főnöke biztos azt gondolja, hogy csak lóg, és a vezetők számára is segítség, hogy ne zaklassák a munkavállalókat a szükségesnél gyakrabban. 

Ha egyedül érzed magad, szólj róla

Olyasvalaki számára, aki nincs hozzászokva a távmunkához, váratlan tapasztalat lehet, ha hirtelen egyedül találja magát munka közben, és ezt az emailezés nem feltétlen pótolja. Szakértők visszatérő állítása, hogy ha hirtelen egyedül érzed magad, és ez rosszul érint, ezt érdemes jelezni a vezetőség és a kollégák felé, mert a leggyakoribb tapasztalat az, hogy mindig segít, ha felhozzuk ezeket a dolgokat. Ahogy a vezetőknek is érdemes időnként felhívnia az otthonról dolgozó alkalmazottakat, és a munkaügyi kérdések mellett a mentális hogylétük felől is érdeklődni. 

Forrás: 444.hu

 

Ha tetszett a cikk, LIKE-old Facebook oldalunkon!

Társ-szerkesztőségünk:

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

További információ