Bár az utóbbi évek gazdasági fellendülése munkához juttatta a fiatalok egy jelentős részét, még mindig sok olyan 15-29 éves ember él Magyarországon, aki se nem dolgozik, se nem tanul rövidítése: NDNT.

A fiatalok 18,6 százaléka tartozik ide, ami az uniós átlagnál, de még a cseh és lengyel adatnál is több. Pedig aki a pályája elején hosszú ideig munkanélküli, az jó eséllyel később is nehezen talál majd munkát, vagy ha mégis, rosszabbul fog keresni.

 Igaz, a Munkaerőpiaci Tükör szerint öt év alatt nagyjából százezerrel csökkent e fiatalok száma, csakhogy ez elsősorban a foglalkoztatás növekedésének tudható be, nem annak, hogy tömegeket iskoláztak volna be. Sőt, a 2008-as válság óta: 67-ről 60 százalékra csökkent a képzésben részt vevők száma, miközben az EU-s átlag 67 százalék. A 20-24 éves férfiak közt látszik a legnagyobb, 10 százalékos zuhanás. Az NTND fiatalok 60 százaléka családi kötöttségek vagy egészségügyi okok miatt nem áll munkába.

 Az NTND fiatalok elhelyezkedését elvileg a kormányhivatalok alá rendelt foglalkoztatási osztályoknak, korábbi nevükön munkaügyi központoknak kellene segíteniük.

Ezek viszont főleg azokat a fiatalokat érik el, akik amúgy sem régóta munkanélküliek, vagy éppen visszahívást várnak valahonnan. Akik tartós munkanélküliek vagy reményvesztett álláskeresők, sokkal kisebb arányban regisztrálnak, és a hivatalok sem igazán tudják megszólítani őket. (Akik mégis bekerülnek a rendszerbe, azok fele részben úgy kerülnek ki a nyilvántartásból hat hónapon belül, hogy sem ajánlatot, sem közmunkát nem kaptak. Ők vagy támogatás nélkül találtak munkát, vagy ismét inaktívak lettek.)    Az NTND-arány csökkentéséhez egyrészt fejleszteni kellene a betegség vagy ápolási feladatok miatt otthon levőknek nyújtott szociális szolgáltatásokat.

Forrás: Népszava