32 ezer oktatót, pedagógust érint 2020. július 1-től a múlt kedden elfogadott új szakképzési törvény. 32 ezer munkavállalót emel ki visszavonhatatlanul a közoktatás egységes rendszeréből a hatalom most éppen úgy, hogy munkajogi szempontból a jelen állapothoz képest jogfosztottá teszi a dolgozókat. Cserében nem 30 ezüstöt, hanem 30%-os béremelést lebegtet az érintettek szeme előtt, garanciák nélkül. A Mérce cikke.

Az ámokfutás 2010 óta tart, és az önálló oktatási minisztérium megszüntetésével kezdődött, majd elfogadták az új köznevelési törvényt, bekövetkezett az államosítás, a tartalmi szabályozás káosza, amely a szakképzést az elmúlt 10 évben különös erővel sújtotta, ám a most elfogadott törvény a korábbi intézkedésekhez képest is „szintet lép”, mikor kivezeti a közalkalmazotti státusból a szakképzésben dolgozó pedagógusokat.

Ez az egy ok önmagában elegendő ahhoz, hogy az érdekvédelem meghatározó és felelős tényezői elutasítsák az új jogszabályt, amely egyébként is oly mértékben kidolgozatlan, legfeljebb munkaanyag szintű szöveg, hogy joggal merülhet föl a dokumentum elemzőiben, hogy még egy alapjaiban elhibázott ügyet is lehetne szakmailag színvonalasabban képviselni. Nem így történt, s hogy mennyire nem, azt az alábbiakban főképpen érdekvédelmi, munkajogi szempontból szeretnénk megvilágítani.

Út a jogfosztásig

A törvény tartalmi értékelése előtt azokra a tényezőkre szeretnénk felhívni a figyelmet, amelyek miatt még egy minden elemében jó szándékú javaslat is zátonyra futhat. Ahhoz, hogy ez ne következzen be, mindenekelőtt szükség lenne az alapos előkészítésre. A Pölöskei Gáborné helyettes államtitkár által vezényelt folyamat szokatlanul indult, amikor 2018 szeptemberében létrejött a Szakképzési Innovációs Tanácsot (SZIT), azzal a deklarált szándékkal, hogy a szakképzést érintő változásokat, jogszabályokat készítse elő és véleményezze a testület. Kezdetét is vette a munkafolyamat, ám hamarosan,

már a kancellári rendszer bevezetésekor kiderült, hogy az ún. keretszabályok létrehozásába az ígéretek ellenére nem kívánják bevonni az érintetteket. Ily módon egy színvonalasnak mondható ötletbörzévé degradálódott a testület és annak tucatnyi munkacsoportja.

Ráadásul gyorsan nyilvánvalóvá vált az is, hogy egy nagyszabású reformhoz szükséges minimum középtávú tervezés helyett erőltetett tempót diktál az ITM úgy, hogy a kezdetben ígért bőséges finanszírozás egyre kevésbé tűnt realitásnak. Nem véletlen, hogy a fenti okok miatt 2019 augusztusában a PDSZ, majd októberben a PSZ is kilépett a SZIT-ből.

Amikor tehát azzal a kormányzat felől érkező hírrel találkoznak az olvasók, hogy a törvénytervezet elfogadását bő egy éves egyeztetési folyamat előzte meg, nem árt, ha tisztázzuk, hogy ez csak korlátozottan igaz, különösen a munkajogi változtatások tekintetében. Hiszen ezekről csak érintőlegesen volt szó a testületben, annak híre pedig, hogy a szakképzés valamennyi oktatója, pedagógusa kikerül a közalkalmazottak világából, teljes meglepetésként érte a szakszervezeteket.

Az alapos és a téma súlyát megillető előkészítési folyamat tehát minden állítás ellenére elmaradt, aminek egyenes következménye, hogy érdemi egyeztetésre sem kerülhetett sor a szakszervezetek és a kormány képviselői között.

Aligha lehet ugyanis érdemi egyeztetésnek nevezni azt, amikor az oktatásirányítás már a parlament elé tárt anyagról, annak nyilvánosságra hozatalát követő néhány napban ad időpontot konzultációra.

Úgy, hogy a törvény szövegét ugyan olvashatjuk, de a hozzá kapcsolódó mintegy 50 rendeletről még a jogalkotónak sincsenek biztos fogalmai.

Ilyen esetben lehetetlenné válik az érdemi vita nemhogy össztársadalmi, de szűkebb körben is. Mint oly sokszor az elmúlt évtizedben, a hatalom most éppen a szakképzés ügyében állította kész helyzet elé az érintetteket, ismételten fittyet hányva a jogalkotási törvény előírásaira.

S az sem meglepő, hogy az ellenzéki pártok módosító javaslatait simán lesöpörte a kormánypárti szavazógép, beleértve azt az öt munkajogi szempontból kármentő indítványt is, amelyet a PDSZ juttatott el a pártokon keresztül a törvényhozáshoz.

Hamar munka ritkán jó

Mindazok, akik vették a fáradságot, hogy tanulmányozzák a tervezetet, felhívták a figyelmet arra, hogy veszélyesen kidolgozatlan ez a dokumentum.

Világosan látszik, hogy nincs következetesen végiggondolva, a sietség miatt rendkívül felületes, és hiába ígérik, hogy majd a rendeletekkel minden kisimul, a rosszul elkészített alap miatt jogalkotási káosz vár azokra, akik ehhez a fércmunkához akarnak igazodni.

Ez igaz a dokumentum egészére, ám egy szakszervezet részéről talán nem meglepő, hogy az átgondolatlan szabályozásra a munkajog területéről hozunk példákat.

Forrás: Mérce

 

Eseménynaptár

Társ-szerkesztőségünk:

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

További információ