Egy cukrász, egy óvónő vagy egy buszsofőr is az itthoni bruttó 500-600 euró helyett könnyen 1500-2000 eurót kereshet, ha Nyugat-Európában vállal munkát. Az elvándorlás egyes ágazatokban már aggasztó méreteket öltött, pedig szakértők szerint a nettó átlagbér 15-20 százalékos növelése egyáltalán nem veszélyeztetné a versenyképességet.

A hazai bérek négy-ötszörösét, vagy akár még többet is köny-nyen megkereshetnek a külföldön munkát vállaló magyarok, és szinte bármilyen szakmában hasonlóan nagyok a különbségek az itthoni és a külföldi keresetek között – ez derül ki a Magyar Nemzet által készített összehasonlításból. A különböző szakmák esetén külföldön is sokat számít, hogy valaki az adott ország melyik részén, hány évesen, milyen gyakorlattal végez munkát, de még az is befolyásolja a fizetéseket, hogy nőről vagy férfiról van szó (a férfiak Európa-szerte többet keresnek), illetve hogy a magánszférában vagy egy állami intézménynél kap munkát valaki.

Az adatokból kiderül, hogy miközben például egy 30 éves, 5 év gyakorlattal rendelkező mérnök Nagy-Britanniában átlagosan több mint 3500 eurónak megfelelő fontot kap havonta, és még Németországban, a keleti országrészben is 2800 euró felett lenne a havi bruttó jövedelme, itthon átlagban alig éri el az 1000 eurót. Az orvosok esetében még nagyobb a különbség, de például egy cukrász is megkereshet Londonban 2400 eurónyit, szemben az itthoni 674 eurós bruttó átlaggal. Nem panaszkodhatnak a német vagy az osztrák utcaseprők sem, a magyar viszonyokhoz képest egészen kiváló a havi jövedelmük. Az ápolók esetében akár 7-8-szoros különbségek is lehetnek, bár itt is sokat számít, hogy melyik tartományban, és pontosan milyen munkakörben alkalmaznak valakit. Németország keleti felében például „csak" alig több mint háromszor nagyobbak az ápolói fizetések átlagban, mint Magyarországon. Sokat elárul a különbségekről, hogy egy osztrák vagy német köztisztasági dolgozó többet visz haza egy hónapban, mint egy Magyarországon dolgozó mérnök, orvos vagy tanár.

„A magyarok nem nagyravágyók"

Az osztrák és a német bérek között, legalábbis a keleti tartományok esetében, nincs érdemi eltérés, viszont a kiemelkedően jól fizető Angliában a megélhetési költségek és a szállás jelent nagy kiadást. A jelek szerint azonban az ott dolgozó magyaroknak még így is megéri inkább kint munkát vállalni. – Az iskola befejezése után azt láttam a környezetemben, hogy senki sem tud előre tervezni. Ha albérletbe akartam volna menni, akkor a megélhetés minden pénzemet elviszi, semmit sem tudtam volna félrerakni – mondta a Magyar Nemzetnek egy jelenleg Skóciában dolgozó fiatalember, András. Ő 2012-ben ment el Magyarországról, és két éven át Londonban takarítóként dolgozott, 6,5 fontos órabérért. Ez egy hónapban több mint ezerfontos (csaknem 450 ezer forintos) fizetés. Egy közvetítő cég segítségével ment ki, de – sok hasonló esettől eltérően – már itthon felmérte az angliai társaság, hogy pontosan kire van szüksége. Akkor válogatták be Andrást is, aki úgy utazott ki, hogy már megvolt a szerződése. Most Glasgow-ban él a barátnőjével, egy étteremben dolgozik, és bár szereti Magyarországot, nem jönne haza, mert kint megtalálta a számítását, jól érzi magát, és most már jelentősebb összeget is félre tud rakni.

– A magyarok általában nem nagyravágyók, sokan már azzal is elégedettek, hogy a mindennapi életükhöz elegendő pénzt tudnak keresni, és még szórakozni is eljutnak úgy, hogy hónap végén sem kell éhezniük – mondta egy másik, szintén Angliában dolgozó magyar, Bernadett. Ő gyerekfelügyeletet vállalt, és azért ment ki három éve, hogy összegyűjtsön némi pénzt arra, hogy majd hazatérve egy kisebb lakást vásároljon. Most viszont nincs a rövid távú tervei között, hogy hazatérjen, mert elégedett a helyzetével. Azt mondta, sokan a karrierjüket építik külföldön.

Nyelvtudással szinte korlátlan a lehetőségek száma

Az alacsony szintű nyelvtudással érkezőket inkább konyhai, kávézói munka várja, de sok diplomás is ezt a megoldást választja. A nagyobb városokban szinte korlátlan a lehetőségek száma a jól képzett és nyelveket beszélő munkavállalóknak. A havi négy-ötszörös bér pedig még a kevésbé kalandvágyóknak is vonzó lehet. Pontos adatok hiányában legfeljebb becslések vannak arra nézve, hány magyar dolgozhat külföldön. A tartósan Nyugat-Európában élő és dolgozó magyarok száma valahol 350 és 500 ezer között lehet.

Valahogy pótolni kéne

Viszonylag nagy csoportot jelentenek a határ mentén ingázók is, akik csak átjárnak dolgozni, jellemzően Ausztriába. Magyarországon eközben a munkaadók egyre többet panaszkodnak arra, hogy nincs elég szakképzett munkaerő. A hazai hiányszakmák listája hónapról hónapra bővül, ami nem csoda, ha a Berbarometer.hu adatai szerint egy ápoló bruttó átlagfizetése 140 ezer körüli, egy buszsofőr 170, míg egy tanár 185 ezer forint körül keres. Már a nyáron gondot okozott a Balaton környékén, hogy nem találtak elegendő pincért, de szinte folyamatosan vándorolnak ki az orvosok, az informatikusok, a mérnökök, újabban pedig egyes térségekben nincs elég hentes, pénztáros, sőt még cukrász se.

A legsúlyosabb helyzet – az egészségügyi dolgozók lelépésén kívül – a mérnököknél és a szakmunkásoknál figyelhető meg. Sáling József, a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetének elnöke egy nyilatkozatában kiemelte: a munkaerőhiányt valahogy pótolni kellene, amit jellemzően betanított munkásokkal, diákokkal, esetleg közmunkásokkal oldatnak meg.

Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke a Magyar Nemzetnek elmondta: egyre nagyobb divat a külföldi cégek körében, hogy itthon alapítanak valamilyen gazdasági társaságot, oda jelentik be a munkavállalót, viszont a munkavégzés helyeként valamilyen nyugat-európai várost jelölnek meg. Így itthon minimálbérre jelentik be a dolgozót, és a hazai, illetve a külföldi minimálbér közötti különbséget valamilyen napidíjban, tehát nem bérjellegű kifizetésben térítik meg számukra.

Alkupozíció?

Nem fizetik meg megfelelően a hazai munkavállalókat, pedig a nettó átlagbér 15-20 százalékos növelése makroszinten sem a versenyképességet, sem a vállalatok helyzetét nem veszélyeztetné. Erről Török Zoltán, a Raiffeisen vezető elemzője beszélt a Napi.hu-nak. A munkaerőpiacon a munkanélküliség és munkaerőhiány egyszerre van jelen. Sok helyen az utóbbi időben már alkupozícióba is kerültek a munkavállalók, akiknek a nyugat-európaitól jelentősen elmaradó szinttől kell indítaniuk a bérharcot. (M. Cs.)

Forrás: mno.hu