Az alacsony bérek miatt nincs utánpótlás magasan képzett szociális szakemberekből, a terület elnőiesedett és most már az átalakítás miatti félelem is bénítja a munkát. A családsegítő és gyermekvédelmi hálózat összevonásának örülnek, de helyi szinten elbocsátásoktól tartanak a területen dolgozók, a kisvárosokban nem is alaptalanul – olvasható a Népszavában.
A szakma majdnem húsz éve kéri a családsegítő és a gyermekvédelmi szolgálatok összevonását, mégsem felhőtlen az öröm, hogy a szociális törvény nyári módosításának eredményeként január 1-től megtörténik a két terület integrációja. „Egy szervezeti és szakmai egységben", de két szinten, a településeken és járásonként osztják szét a feladatokat.
Néhány tájékoztatót leszámítva állami szinten nem szerveznek felkészítést, ezért a Magyar Családsegítő és Gyermekvédelmi Szolgálatok Országos Egyesülete (MACS GYOE) próbál eljutni minden térségbe, hogy elmagyarázzák a változások részleteit kollégáiknak. Ennek ellenére van, aki „kivéreztetésről" beszél, nagy a bizonytalanság, hogy mi lesz a sorsa a minimális szolgáltatások napi ellátását, vagyis a kemény terepmunkát végző kollégáknak. Különösen a kisvárosokban tartanak a létszámcsökkentéstől. Ezeket az aggodalmakat látszik igazolni, hogy az önkormányzatok kevésnek tartják a szociális munka fedezeteként érkező állami támogatást.
Az átszervezést előkészítő, interneten is elérhető dokumentumok közül elég csak egyet idézni; a Csongrád képviselő-testülete számára augusztusban készült előterjesztés úgy fogalmaz: „sajnálattal kell tudomásul vennünk, hogy az idei évhez viszonyítva ezen kötelező feladatok ellátásához nem biztosít kiegészítő támogatást a (jövő évi) központi költségvetés, így lényegesen szűkösebb pénzügyi forrás fog rendelkezésre állni a többlet feladatok végrehajtására, ráadásul kevesebb számított létszám mellett".
A MACS GYOE alelnöke úgy látja, a kistelepülések jobban járnak, de az 5-15 ezer fős kisvárosok finanszírozása valóban romlik. Szabó János ugyanakkor nem tart komoly létszámcsökkentéstől, szakmai szempontból pedig előrelépésnek tartja, hogy januártól a kétezer fő alatti településeken is kötelező lesz családsegítő szolgáltatást működtetni, az eddig sokszor egyedül dolgozó szociális munkásnak pedig szakmai segítséget nyújt majd a járási szinten dolgozó, többnyire magasan képzett szakember ellenőrzése. Ezzel szerinte csökken a munkájuk, mert a hatósági döntések átkerülnek magasabb szintre. A szakmai szervezet alelnöke a Népszavának úgy fogalmazott, hogy a kistelepülések többségében eddig sem működött a szétválasztás, hiszen egyetlen szociális munkás látta el mindkét feladatot, az pedig javítja a gondoskodást, hogy járási szinten pszichológusok, jogászok, családterapeuták állnak majd rendelkezésre. Ugyanakkor azt - kétkedő kollégáihoz hasonlóan - ő sem tudta megmondani, vajon az önkormányzatok tudnak-e új szakembert foglalkoztatni, ha a 25 család ellátásában meghúzott mostani teljesítménykorlát kevésnek bizonyul, mert egyre több család és gyermek szorul valamilyen segítségre.
Mivel a járási székhelyek közül 160-ban új szervezetet kell létrehozni a családsegítő és gyermekvédelmi feladatok ellátására, biztosra vehető, hogy a rendszer működésére szolgáló keret félmilliárd forinttal történt megemelése kevés lesz. A speciális feladatok járási szintre emelése ellen tiltakozók egyik legfőbb érve, hogy ha a többnyire filléres gondokkal küszködő embereknek kell majd beutazni a falvakból a járási székhelyekre, akkor biztos nem kapják meg a pszichológus, vagy jogász segítségét, mert sem pénzük, sem idejük nem lesz az utazgatásra. Érzi ezt az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) is, ezért egyszeri 400 millió forintos keretet ad a járásoknak, hogy fejlesszék a napi szociális munkát segítő infrastruktúrát. Szabó János ugyanakkor azt hangsúlyozza, ha ezt a kevés pénzt egyforma részletekben osztják szét, sehol nem jutnak messzire belőle. Ezért az egyesület javasolja, hogy azok a járások kapjanak lehetőséget például gépkocsi vásárlásra, ahol több mint 30 települést látnak el, míg Debrecenben, ahol a megyeszékhely mellett csak Hajdúsámson tartozik a járáshoz, nincs szükség erre.
A rendeletek szerint oda kell menni a speciális szolgáltatásokkal, ahol arra igény van, de azt nem mondják meg, hogyan közlekedjenek a szakemberek a kistelepülések között. Akárkinek kell is utazni, ezt gépkocsi nélkül nehéz megoldani például a maglódiaknak, akik a vecsési járáshoz tartoznak, de a két település között sem vonat, sem buszközlekedés nincs. A „kliens" vagy a gyalogos szakember tehát előbb bemegy Pestre, majd onnan tovább. A hasonló esetekre tehát megoldást kell találni.
A szociális munka egyéb területeihez hasonlóan az alacsony fizetések miatt a családsegítésben és gyermekvédelemben is egyre több nő dolgozik, amihez a szakmai egyesület alelnöke azt is hozzátette, a nyugdíjba készülő kollégák helyére mind nehezebb megfelelően képzett szakembert találni. Javítani kellene a képzések színvonalát, hogy felkészülhessenek például a családokban egyre inkább terjedő erőszak kezelésére és nagyon várják a legutóbb már csak 2018-ra ígért életpálya modell bevezetését is, mert a mostani megoldás a bérkiegészítések és pótlékok bonyolult rendszerével sok belső feszültséget generált a munkahelyeken. Az egyesület számításai szerint másfél milliárdnyi plusz pénz kellene, hogy a most kialakítandó, általuk jónak tartott szerkezet valóban működőképes lehessen a családsegítés és gyermekvédelem területén.
Forrás: Népszava
