Miközben az Emmi nagy svunggal meghirdette a munkahelyi bölcsődék kialakításának fontosságát, Dunaújvárosban bezárt egy ilyen bölcsőde, mert nem vehettek igénybe állami támogatást. Egy évekkel korábbi, uniós pénzzel megtámogatott pályázati próbálkozás kudarcba fulladt, pedig vannak olyan munkahelyek, ahol sok a kisgyerekes munkatárs – írja a HVG.
Alig két éve indult, de állami normatíva híján idén nyáron kénytelen volt bezárni a dunaújvárosi Szent Pantaleon Kórház családi napközije. Ide járathatták gyerekeiket a kórház dolgozói, ami nagy segítség volt számukra, mert a kórház folyamatos munkarendje nehezen volt összeegyeztethető az állami óvodák, bölcsődék nyitvatartásával. Az Államkincstár tavaly szeptemberben információink szerint azzal utasította el a Szent Pantaleon támogatási igényét, hogy a kórház állami fenntartónak minősül, és így a 2013-as költségvetési törvény szerint “családi napközi ellátás és gyermekfelügyelet jogcímén" nem jogosultak az egy gyerek után járó évi 268 ezres állami támogatásra.
A városi kórházhoz hasonló helyzetben van a Dunaújvárosi Főiskola, ott tavaly nyitottak két családi napközit (7-7 gyerek számára), ahová az iskola dolgozói és hallgatói járathatják a gyerekeiket, de állami támogatást a főiskola sem kap. Az indoklás ugyanaz volt, mint a városi kórház esetében, az iskola állami fenntartónak számít, és emiatt nem jogosult állami normatívára. A főiskola jelenleg saját zsebből finanszírozza a napközik működését (pl. bérek, rezsi, új játékok), mert a TÁMOP-os pályázaton nyert 36 milliós támogatás október végén kifutott. Ebből a pénzből alakították ki a kollégiumi épület földszintjén a két napközi helyiségét, és két évig ebből fizették a négy főállású gondozó bérét és a működési költségeket. A szülőktől viszont nem szednek térítési díjat (csak az étkeztetésért kell fizetniük), ezért itt is kérdés, hogy állami normatíva és több tízezres térítési díj nélkül hosszú távon hogyan lesz fenntartható a napközik működése.
Majd a munkáltatók megoldják
A dunaújvárosi kórház és a helyi főiskola esete azért is tanulságos, mert két hete nyilvános az Emmi törvénytervezete, amely szerint a kormány 2017-től épp a munkahelyi bölcsőde intézményének bevezetését tervezi. A minisztérium tehát pont olyan intézmények létrehozását támogatná, mint amilyen a Szent Pantaleon Kórházban sikerrel működött, de végül állami támogatás hiányában bezárt. A kórház esete jól példázza, hogy hiába előremutató az Emmi tervezete, ha nincs megfelelő és hosszú távon is fenntartható finanszírozási rendszer hozzárendelve. Ha pedig ezt nem sikerült megoldani állami-önkormányzati vonalon, akkor miért viselné a tetemes költséget és a fenntartással járó vesződséget egy forprofit vállalkozás?
A törvénytervezet a finanszírozással kapcsolatban csak annyit ír, hogy a minisztérium által megálmodott munkahelyi bölcsődéket a munkáltatóknak kell majd üzemeltetniük, ezzel gyakorlatilag a munkáltatókra (ami lehet kórház, iskola vagy akár multi is) testálná a fenntartással járó költségek jó részét. Egy korábbi cikkünkben Nagy Ágnes, családi napközi tanácsadó azt mondta, hogy az Emmi koncepciója elhibázott, mert “életszerűtlen, hogy egy multi az ÁNTSZ-szel vagy a gyámüggyel küszködjön". Azt, hogy mekkora problémáról van szó, jelzi, hogy a KSH adatai szerint tavaly 2000 kisgyereknek nem jutott férőhely, de több ezren még az elutasításig sem jutnak el, mert a lakóhelyükön nincs semmilyen napközbeni ellátás. Ez főleg a vidéki kistelepülésekre jellemző, a fővárosban viszont a több hónapos várólisták okoznak gondot a szülőknek.
Nem kértek a támogatásból
A napközbeni kisgyermek-ellátási szolgáltatás létrehozására 2013-ban kiírt TÁMOP-pályázat is azt mutatta, a munkáltatók nem igazán kapkodnak a lehetőségért, hogy munkahelyi bölcsődét indítsanak. A központi régióban 250 millió, vidéken pedig 2,5 milliárd forint állt rendelkezésre a pályázók (cégek, kórházak, alapítványok, oktatási intézmények) részére, de mindössze 13 pályázat érkezett be, amiből végül 8 nyert el támogatást, annak ellenére, hogy előzetesen 8-15, illetve 42-75 pályázatra számítottak. A nyertesek összesen 260 millió forintnyi támogatást hívtak le, vagyis a pályázati pénzek túlnyomó része bennragadt.
Ugyanebből a TÁMOP-os pályázati pénzből indította be munkahelyi bölcsődéjét a BDO Magyarország Könyvelő és Bérszámfejtő Kft., amely egyike azon kevés magyarországi cégnek, ahol valamilyen formában áldoznak a kisgyermekek napközbeni ellátására. A cég a pályázaton nyert 31 millió forintból fizette a korábbi tárgyalók átalakítását (pl. pelenkázót, játszósarkot hoztak létre), a játékok, bútorok beszerzését, és hasonlóan a Dunaújvárosi Főiskolához, két évig a helyiség bérleti díját, a két szakképzett gondozó (plusz az egy félállású) bérét, és a szolgáltatás havi költségeit is a pályázati pénzből finanszírozták. Az így kialakított 100 négyzetméteres bölcsődében hét bölcsődés korú gyerek felügyeletét tudják ellátni.
Még egy BDO méretű cégnek is nagy kihívás a napközi üzemeltetése, ami egyáltalán nem olcsó, sőt, ahogy Jamniczky Andrea, a BDO hr-igazgatója fogalmazott, „korántsem vagyunk a pénzünknél". Egy gyerek havi ellátása kb. 120 ezer forintra jön ki (ebben benne van a bérleti díj, a gondozók bére és apróbb havi kiadások), és ehhez jön még az étkezés 10-12 ezres költsége. A szülők ebből 35 ezret fizetnek, plusz az uzsonna és az ebéd, a fennmaradó összeget viszont teljes egészében a BDO állja. A cég állami normatívára is pályázott, és ha minden jól megy, akkor januártól a 100 százalékos (ez évi 268 ezer forint gyerekenként) állami támogatással is számolhatnak. Erre minden esélyük meg is van, hiszen a költségvetési törvény szerint “nem szociális állami fenntartóként" jogosultak az állami támogatásra.
Sikertörténet
A magas költségek ellenére igazi sikertörténetként könyvelték a BDO-nál a bölcsőde beindítását. A pályázati lehetőségre Jamniczky Andrea akadt rá, aki maga is érintett volt a gyermekelhelyezési macerában, mert akkoriban volt várandós második gyerekével. Mint elmondta, a BDO dolgozóinak 75 százaléka nő, többségük 25-30 év körüli, tehát reális volt, hogy egyszer beüt majd a baby boom, Jó pénzügyi, adózási szakembert pedig manapság nem egyszerű találni – magyarázta.
A napközi hétfőtől péntekig működik, és a nyári szünetben is nyitva van, ami hatalmas segítség a szülőknek, hiszen a szünetekben a bölcsődék általában zárva vannak. Másik nagy előnye, hogy az anyukák rengeteg időt és energiát spórolnak, mert nem kell ide-oda cipelniük a gyereküket. Ez a munkájukon is meglátszik, mert a tapasztalat szerint hatékonyabbak, “arról nem is beszélve, hogy lojálisabbak a céghez, és nem félnek attól, hogy elmenjenek szülni, mert gyermekük fél-egy éves kora körül már vissza tudnak jönni dolgozni". Volt olyan édesanya, aki a bölcsőde miatt hamarabb jött vissza a gyesről, mint tervezte, de arra is volt példa, hogy egy munkavállalójukat ezzel a pluszszolgáltatással tudták a BDO-hoz csábítani, tette hozzá a hr-igazgató.
Jó külföldi példákért egyébként nem kell messzire menni: Ausztriában és Németországban rengeteg helyen működik munkahelyi bölcsőde. Bécsben például a Raiffeisen biztosít munkahelyi gyermekfelügyeletet a kisgyermekes dolgozóknak. A Frankfurthoz közeli Schwalbach am Taunus ipari parkjában külön komplexum fogadja a dolgozók gyerekeit. Franciaországban sem ismeretlen ez az ellátási forma, ott főleg az egészségügyi intézményekben működik vállalati bölcsőde. Dániában a napközbeni ellátás 70 százalékát a helyi hatóságok biztosítják, ennek ellenére kifejezetten támogatják a vállalati létesítményeket, ha azt a helyi igények megkövetelik.
Kis bölcsődetörténet
A munkahelyi bölcsőde intézményét nem az Emmi találta fel. A második világháború után, ahogy a nagy tömegekben kezdtek el dolgozni nők, nagyon sok, úgynevezett üzemi bölcsőde jött létre a gyárakban dolgozó anyák gyerekeinek ellátásra. A szocializmus idején támogatták a nők munkába állását, és ennek megfelelően a keleti blokkban nagyszámú bölcsődei és óvodai férőhelyet alakítottak ki, részben munkahelyekhez kötötten. A 60-as években már közel 280 üzemi bölcsi működött, több mint 10 ezer férőhellyel. A legtöbb állami nagyvállat (pl. MÁV, Volán) biztosított valamilyen napközbeni gyermekfelügyeletet. Ezek általában ingyenesek voltak az alkalmazottak számára, és az állami bölcsődékhez, óvodákhoz képest pedig szinte elitellátást nyújtottak. Az üzemi bölcsődék fejlődését a rendszerváltás törte derékba, néhány év leforgása alatt 200 intézmény szűnt meg, és a 2000-es évekre gyakorlatilag el is tűnt ez a fajta gyermekfelügyeleti forma.
Forrás: HVG
