A megalakulás

A munka világában az ipari forradalom alatt bekövetkezett hatalmas technológiai, szervezeti és tulajdonosi változások, valamint a munkásmozgalom és a nemzetközi együttműködés előtérbe kerülése teremtette meg az ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) létrehozásának történelmi feltételeit.  

A XIX. század végétől a szakszervezetek és néhány gyáriparos - a szociológusok vizsgálatainak is köszönhetően – úgy szerettek volna javítani a munkások sorsán, hogy ezzel ne befolyásolják az országok közötti piaci versenyt. A társadalmi fejlődést nemzetközi egyezmények révén kívánták elősegíteni. Az ILO előfutára az 1890-ben alakult Nemzetközi Szövetség a Munkások Jogi Védelmére volt, mely szövetség az első világháborúig folytatta tevékenységét.

A háború befejezése után, a szakszervezetek sürgetésére, a versailles-i békeszerződés XIII. fejezetében lefektetett elvek alapján 1919. június 28-án létrejött az ILO és csatlakozott a Népszövetséghez. A Nemzetközi Munkaügyi Konferencia a második világháború vége felé, 1944-ben napirendre tűzte az ILO feladatainak és célkitűzéseinek újbóli meghatározását, amely többek között tartalmazta, hogy „minden önálló állam, amely csatlakozik az ILO-hoz, elfogadja, hogy minden embernek fajra, felekezetre, és nemre való tekintet nélkül joga van törekedni mind az anyagi jólétre, mind a szellemi fejlődésre szabadság, emberi méltóság, gazdasági biztonság és egyenlő lehetőségek körülményei között.”

A második világháború követően, 1946-ban az ILO az ENSZ első szakosított intézménye lett. Az ILO-t megalakulásának 50. évfordulója alkalmából 1969-ben Nemzetközi Nobel-Béke Díjjal tüntették ki.

Az ILO alapelvei

Tevékenységének céljait az 1944-ben elfogadott Phidalelphiai Nyilatkozat határozza meg, melynek alapján „egyetemes és tartós béke csak a társadalmi igazságosság talaján épülhet. Az igazságtalan munkafeltételek, a nélkülözés és a nyomor olyan elégedetlenséget teremtenek, amelyek veszélyeztetetik a békét és a kölcsönös megértést.”

Az ILO legfontosabb célkitűzései:

• dinamikus munkaerő-politika annak érdekében, hogy mindenkinek legyen munkahelye, termelékeny munkája és elfogadható jövedelme
• munkahelyi biztonság és egészség elérése, jobb munkakörülmények megteremtése
• a munkaórák csökkentése, ugyanakkor harc a tiltott munka ellen
• a munkahelyi környezet fejlesztése, a fizikailag nehéz munka megszüntetése, könnyítése, a káros hatások (zaj, rezgés, por,…) csökkentése
• a dolgozók alapvető jogainak tiszteletben tartása (például a szakszervezeti szabadság, a szövetkezés, a kollektív fellépés).

A fenti célok eléréséhez az ILO háromfajta eszközzel rendelkezik:

• tanulmányokat készít, kutatásokat és találkozókat szervez
• nemzetközi munkaügyi egyezményeket és ajánlásokat ad ki, amelyeket az érintett tagországok ratifikáció útján fogadnak el, végrehajtásukat független szakértői bizottságokkal ellenőrzi
• műszaki együttműködési tevékenységet folytat, segíti a tagállamokat tervezéssel, szakmai felkészítéssel, vezetői képzésekkel.

Az ILO folyamatosan követi a világ változásait és azt különböző dokumentumokban jeleníti meg. Így például 1976-ban indította el a Nemzetközi Program a Munkakörülmények és a Munkakörnyezet Javítására című projektet, melynek fő célja a munka humánusabbá tétele az alábbi szempontok mentén:

• a munkának tiszteletben kell tartani a dolgozó életét és testi épségét
• szabadidőt kell hagyni a pihenésre és a szórakozásra
• lehetővé kell tenni a dolgozó számára, hogy szolgálja a társadalmat, megvalósítsa önmagát személyes képességeinek fejlesztésével.

Fontos alapelv a „tripartizmus”

Az ILO korszakalkotó találmánya a háromoldalú (tripartit) képviseleti rendszer, melyben a munkaadók, a munkavállalók és a kormányok az egyenlőség elve alapján képviseltetik magukat az ILO valamennyi testületében. Semmiféle döntés nem hozható azt megelőző vita, megbeszélés, vagy szükség esetén a hármas képviseletű gyűlés szavazata nélkül. Így biztosítható a munkahelyi béke.

Az ILO tevékenységének fókuszába került a foglalkoztatást elősegítő nemzetközi gazdaságpolitikák kialakítása, ennek érdekében szorosan együttműködik Világbankkal és a Nemzetközi Valutaalappal.

Az ILO tevékenységének főbb területei

• a munkaidő szabályozása
• a munkaerő toborzása, munkanélküliség elleni harc
• a megfelelő létfenntartást biztosító bérek megállapítása, az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elvének valóra váltása
• a dolgozók védelme a foglalkoztatási betegségekkel és az üzemi balesetekkel szemben
• a gyermekek, fiatalkorúak és nők védelme
• a szakszervezeti szabadság elismerése.

A Philadelphiai Nyilatkozat a fentieket az alábbiakkal egészítette ki:

• a munkaerő nem áru
• a szólásszabadság és az egyesülési szabadság a tartós haladás előfeltétele
• a szegénység veszélyezteti az általános prosperitást
• minden embernek – faji, vallási, nemi hovatartozástól függetlenül – joga van az anyagi jólétre és szellemi fejlődésre, a szabadság és emberi méltóság, a gazdasági biztonság és egyenlő lehetőségek körülményei között.

Az alábbiakban néhány fontosabb dokumentumból idézünk.

Nyilatkozat a munka világára vonatkozó alapvető elvekről és jogokról (1998.)

• az egyesülési és szervezkedési szabadság biztosítása
• a kényszermunka tilalma
• a gyermekmunka felszámolása
• a foglalkoztatási diszkrimináció megszüntetése.

Nyilatkozat az ILO tevékenységének 4 stratégiai célkitűzéséről (2008.)

• a foglalkoztatás elősegítése
• a szociális védelem (beleértve a szociális biztonságot, és a munkavédelmet is) erősítése és fejlesztése
• a szociális párbeszéd és a tripartizmus támogatása
• a munka világára vonatkozó alapvető elvek és jogok tiszteletben tartása.

A tagországok feladatai

A tagországok ILO tagsággal kapcsolatos legfontosabb feladatait az Alapokmány határozza meg:

• Részvétel az ILO konferencián. A tagországokat tripartit küldöttségek képviselik. A képviselők és a szakértők szállás és utazási költségeit a kormányok kötelesek viselni.
• Hozzájárulás az ILO költségvetéséhez. A tagállamokra kivetett tagdíj mértékét az ENSZ valamennyi szakosított szervezetére határozzák 2 éves időszakra vonatkozóan (GDP és egyéb mutatók alapján). Magyarország ennek alapján az elmúlt években az ILO költségvetésének 0,2666%-át fedezte.
• Egyezményekkel és Ajánlásokkal kapcsolatos feladatok. Az ILO Konferencia által elfogadott egyezményeket és ajánlások az Országgyűlés előtt a Kormány köteles bemutatni. A kormány dönt arról, hogy az adott egyezményt kívánja-e ratifikálni. Az ajánlások esetében csupán bemutatási kötelezettség áll fenn (az ajánlások nem ratifikálhatók). A Kormány jelentésekben köteles beszámolni a ratifikált egyezmények végrehajtásáról, illetve a nem ratifikált egyezmények helyzetéről, a ratifikáció útjában álló akadályokról.

Az ILO összességében a nemzetközi munkaügyi normák révén meghatározza az alapvető munkavállalói jogok minimális szintjét, amelyek a munka világának teljes spektrumában szabályozzák a feltételeket. Ezen túlmenően a foglalkoztatáspolitika, munkaügyi törvények és munkaügyi kapcsolatok, a munkafeltételek, a szakképzés és szakképzési rehabilitáció, a vezetőképzés, a szövetkezetek, a szociális biztonság, a társadalombiztosítás, a munkaügyi statisztikák, a baleset- és munkaegészség-védelem területén nyújt segítséget tagállamainak. Támogatja a független munkavállalói és munkaadói szervezeteket, képzési és tanácsadói szolgáltatást nyújt számukra.

Az ILO felépítése

Az ILO fő szervei: Nemzetközi Munkaügyi Hivatal, Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgató Tanácsa, Nemzetközi Munkaügyi Konferencia, Regionális konferenciák.

Az ENSZ rendszerében egyedülálló az ILO tripartit típusú felépítése, melyben a munkaadók és a munkavállalók szervezetei egyenlő partnerként vesznek részt az irányító testületek munkájában. Az ILO legfontosabb szerve az évente ülésező Nemzetközi Munkaügyi Konferencia (ILC, International Labour Conference), melynek feladata a nemzetközi szabványok, a szervezet működését és stratégiai irányvonalait érintő döntések meghozatala, valamint a munkaprogramok és a költségvetés elfogadása. A konferencia tripartit, országonként két kormányképviselő és egy-egy munkaadói és munkavállalói képviselő, továbbá tanácsadók és más nemzetközi szervezetek megfigyelői vesznek részt munkájában.

A szervezet titkársága, hivatala, kutatási központja a Genfben székelő Nemzetközi Munkaügyi Hivatal, melyben mintegy 2000 tisztviselő dolgozik 100 nemzet képviseletében.  Az ILO főigazgatója 2012. október 1-jétől az angol Guy Ryder.

Az ILO a változó nemzetközi környezethez való alkalmazkodás elősegítése érdekében 14 szakmai tanácsadó irodát állított fel világszerte. A Közép- és Kelet-Európai térség tanácsadó irodája Budapesten van.

1919-től kezdődően 189 egyezményt, továbbá 202 egyezményt kiegészítő ajánlást fogadtak el, amelyek alapvető emberi jogokat, munkaerő-gazdálkodás, munkaügyi viszonyokat, foglalkoztatáspolitikát, szociális védelmet, munkavédelmet fognak át.

Magyarország belépése

Magyarország 1922. szeptember 18-án nyert felvételt a Népszövetségbe, melynek eredményeként a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet tagállama lehetett. Az ILO jelentős szerepet töltött be az első világháború után hazánk gazdasági-társadalmi folyamatainak alakulásában. 1938-ig 19 ILO Egyezményt ratifikáltunk.

A második világháború utáni időszakot – egészen a hatvanas évek közepéig – a nyugati világ és a szocialista blokk szembenállása jellemezte. Magyarország 1949-ben – a tajvani rezsim elleni tiltakozásul – kivonult a konferenciáról és 1954-ig távol is maradt. A visszatérés után, az együttműködési törekvés demonstrálása érdekében 1956-57-ben összesen 14 egyezmény ratifikálására került sor. Az 1956-os forradalom után újra hideggé vált kapcsolatunk a szervezettel, majd a hatvanas évek közepétől lassú közeledés következett be.

A nyolcvanas évek végének reformfolyamatai, majd különösen a rendszerváltás után az új intézményrendszerek kiépítésében biztosított ILO segítségnyújtás magasabb szintre emelte az együttműködést. A magyar kormányt az 1996-99-es évi időszakban az Igazgatótestület rendes tagjává választották.

Magyarország az ILO-ban

Az ILO alapelvének megfelelően a tagországokat három oldal képviseli: kormányzati, munkaadói és munkavállalói.

A Kormányzati Oldalt az arra kijelölt minisztérium, jelenleg a Pénzügyminisztérium képviseli és fogja össze az ILO-val kapcsolatos hazai munkálatokat. A minisztérium honlapján megtalálhatók az ILO-val kapcsolatos legfontosabb információk.

A Munkaadói Oldalt kilenc munkaadói szövetség alkotja: Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ), Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ), Ipartestületek Országos Szövetség (IPOSZ), Magyar Iparszövetség (OKISZ),  Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetsége (KISOSZ), Általános Fogyasztási Szövetkezetek és Kereskedelmi Társaságok Országos Szövetsége (ÁFEOSZ-COOP), Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ), Agrár Munkaadói Szövetség (AMSZ), Stratégiai és Közszolgáltató Társaságok országos Szövetsége (STRATOSZ).

A Munkavállalói Oldal tagjai: Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ), Munkástanácsok Országos Szövetsége (MOSZ), Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF), Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája (LIGA), Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT).

A Nemzeti ILO Tanács megalakulása és működése

A Nemzeti ILO Tanács (NILO Tanács) a nemzetközi munkaügyi normák alkalmazásának előmozdítása érdekében folytatott tripartit tanácskozásokról szóló 144. sz. ILO Egyezményben foglaltak megvalósítása céljából működő háromoldalú fórum. Az Egyezményt a 2000. évi LXXI. törvény iktatta be a magyar törvények sorába. Feladata az egyezményben meghatározott tripartit tanácskozások lebonyolítása, az ILO tevékenységéhez kapcsolódó nemzeti intézkedések elősegítése, a munka világát érintő nemzetközi kérdésekkel kapcsolatos tájékoztatás, a nemzetközi együttműködés fejlesztése, a kormány és a szociális partnerek nemzetközi együttműködési törekvéseinek, eredményeinek ismertetése és elősegítése. A tanácsban helyet foglaló munkáltatói és munkavállalói tagokat véleményezési jog illeti meg.

 A NILO Tanács működtetéséről 1999. május 26-án állapodtak meg a munkáltatói  érdekképviseleti szövetségek, a szakszervezeti szövetségek és a kormány, valamint elfogadták az Alapszabályt  a tanács működéséről.

A NILO Tanács jogai:

• az egyes oldalak az ILO felé autonóm módon tarthatnak kapcsolatot
• konzultációs és tájékozódási jogai vannak a Kormány, az Országgyűlés és az ILO elé kerülő elterjesztésekkel kapcsolatban
• az ILO konferencián résztvevő munkaadói és munkavállalói küldöttekre javaslatot tesz
• meghatározza éve munkatervét
• az üléseket egymást felváltva elnökölik, a rotáció sorrendje: Kormány Oldal -Munkaadói Oldal – Munkavállalói Oldal
• az ILO Alapokmánya 19. cikke és 22. cikke értelmében előterjesztendő nemzeti jelentéseket a Tanács egyhangúan, vagy észrevételekkel kiegészítve fogadja el.

A NILO Tanács az OÉT (Országos Érdekegyeztető Tanács) keretében működött, a tripartizmus szellemében.

A 2011. évi fordulat

A Kormány javaslatára az OÉT 2011-ben megszűnt, ezért a NILO Tanács működését új alapra kellett helyezni. 2011-ben megszűnt Magyarországon a munka világa egészére kiterjedő hatáskörű érdekegyeztető fórum, amelynek egy alárendelt testülete volt a NILO Tanács. Annak érdekében, hogy a Tanács továbbra is működhessen, teljesítve az ILO-hoz történt csatlakozásban vállalt kötelezettséget, új megegyezésre volt szükség. Pótmegoldásként így biztosítható, hogy a NILO Tanács „ne lógjon a levegőben”. Az új háromoldalú megállapodást 2013. december 18-án írta alá a kormány, a munkaadói és a munkavállal szövetségek képviselője. Így biztosítható az ILO és Magyarország között az összekötő funkció működtetése.

Mi történt 2011. és 2019. között?

A NILO Tanács az új megállapodás keretei között teljesítette azt a minimális funkciót, melyet az ILO 144. Egyezménye a tagállamokra előír. Az ILO életében is „íratlan szabály”, hogy a már elért eredményeket, szociális párbeszéd fórumokat nem csorbíthatja egyetlen ország sem. Hazánkban az országos szintű szociális párbeszéd fórumának felszámolása hatalmas visszalépést jelentett és jelent a mai napig is. Az ILO új főigazgatójának magyarországi látogatásakor tájékoztatta erről a munkavállalói oldal a főigazgatót. Az ILO eljárásrendjének megfelelő vizsgálati eljárás eddig nem indult a magyar kormány ellen.

Hiányzik a háromoldalú érdekegyeztetés Magyarországon

Az OÉT megszűnése óta a munkaerőpiac általános kérdéseinek megvitatására nincs megfelelő hazai fórum. A versenyszféra ügyeit a VKF (Versenyszféra Állandó Konzultációs Fóruma), a költségvetési szféra ügyeit pedig az OKÉT (Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Fórum) vitatja meg. Továbbra is országos szintű, háromoldalú megvitatást igényelne számos kérdés, így a minimálbér, a garantált bérminimum, a bérfelzárkóztatás, a nyugdíjfelzárkóztatás, a munka törvénykönyve, a munkavédelmi törvény, a sztrájktörvény, stb.

Nyet a NYET-re

A NYET (Nyugdíjbiztosítási Ellenőrző Testület) a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről szóló törvény alapján végezte ellenőrző tevékenységét a Nyugdíjbiztosítási Alap felett 2018 júniusáig. Az új Országgyűlés egyik első intézkedése ennek a tripartit elven felálló testületnek a megszüntetése volt. A 11 tagú testületbe az NGTT Munkaadói és Munkavállalói Oldala 3-3 főt, a Kormány 3 főt, az Idősügyi Tanács pedig 2 főt delegálhatott. Ezzel a döntéssel tovább szűkült az a terület, ahol a munkaadók és munkavállalók érdemben beleszólhattak, beleláthattak az általuk befizetett források felhasználásba.

Klasszikus és új megvitatandó munkaügyi témák

A fentieken túlmenően az elmúlt években újabb témakörök is felbukkantak a munka világában, amelyeket alaposan, szakszerűen, háromoldalú megközelítések formájában, a konszenzus igényével kellene megvitatni és elfogadni. Az új beruházásokhoz nyújtandó             magyar költségvetési támogatás mértéke és módja alapos megfontolást igényelne, mivel nagymértékben befolyásolja a hazai munkaerőpiacot. A beruházók részére nyújtott pénzügyi hozzájárulás, adókedvezmény és az európai piacokhoz való hozzáférés fejében tisztességes béreket, munkakörülményeket és a munkavállalók szervezkedési szabadságának garantálását is tartalmaznia kellene a kormány által elfogadott megállapodásoknak. A kormány és a cégek között létrejött stratégiai megállapodások is csak a háromoldalú érdekek megvalósulása mentén lennének értelmezhetőek. A magyar munkaerőpiacon is megjelent a munkaerőhiány. Az utóbbi hónapokban hallani olyan terveket, hogy külföldről szervezett munkaerő betelepítésre kerülne sor. Ez megint olyan fajsúlyos téma, amit csak háromoldalú megvitatás alapján lenne szabad eldönteni.

Ha az elmúlt évtizedekben érdemi szociális párbeszéd valósult volna meg Magyarországon a munka világának szerteágazó kérdéseiről, akkor nem vándoroltak volna ki ilyen sokan külföldre munkát vállalni és nem jelentkezne ilyen mértékű munkaerő-hiány sem.

Az állami költségvetés bevételeit a munkaadók és a munkavállalók biztosítják, így annak felhasználásába is be kell vonni a két szféra képviselőit. Minél fejlettebb egy demokrácia, annál több kérdést és annál szerteágazóbb formában kell megvitatni annak érdekében, hogy a döntések az ország hosszú-távú érdekeit szolgálják.

20 év a NILO-ban

Az 1999. május 26-án megalakult NILO Tanácsba az akkori szakszervezeti konföderációk egy-egy főt delegálhattak tagként. A SZEF (Szakszervezetek Együttműködési Fóruma) engem jelölt ki a képviseletre. Az elmúlt 20 évben megtanultam és a magamévá is tettem az ILO alapelveit, megközelítési módját, legfontosabb dokumentumait. Őszintén hiszem, hogy a munka világában a háromoldalú megközelítés az egyedüli helyes módszer a bonyolult kérdések megvitatására és eldöntésére. A világban a munkaadók rendelkeznek a tőkével, a több mint három milliárd munkavállaló a munkaerejével, a kormányok pedig a jogalkotás, szabályozás és ellenőrzés eszközeivel. Munkabéke, fejlődő gazdaság és erősödő társadalom csak a három oldal korrekt, hatékony együttműködésével érhető el. Ha bármelyik oldal dominanciára tesz szert, az visszaveti a társadalmi fejlődés ütemét. Nemzetközi felmérések bizonyítják, hogy a tíz évvel ezelőtt kirobbant gazdasági világválságot azok az országok küzdötték le kisebb veszteségekkel, ahol működött a tripartit érdekegyeztetés rendszere.

Az elmúlt 20 év alatt több alkalommal részt vehettem az évente megrendezett ILO konferencián Genfben, a Nemzetek Palotájában és az ILO Központi Hivatalában. A 185 ILO tagország közel háromezer küldötte, az ENSZ szakosított szerveinek képviselői az előre elkészített szigorú menetrend alapján vitatták meg az előterjesztéseket, jutottak előbb-utóbb kompromisszumra. A konferenciákon elismerésnek számít, ha egy ország elnöke, miniszterelnöke szót kap a plenáris ülésen. Számos alkalommal módom volt meghallgatni a világpolitikát befolyásoló személyiségeket. A Budapesten székelő Regionális ILO Iroda szervezésében kiváló szemináriumokon vehettünk részt az elmúlt két évtizedben, elmélyítve ezáltal a munka világáról kialakított tudásunkat. Az ILO-val kapcsolatos tevékenységről a SZEF és a KSZSZ (Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége) honlapján rendszeresen beszámoltam.

Azok számára, akik országos, vagy ágazati szinten részt vesznek a munka világára vonatkozó érdekegyeztetésben, kötelező tenném, hogy előtte vegyenek részt legalább egy alkalommal egy nemzetközi, tripartit alapon működő fórumon, ahol elsajátíthatnák azt a kultúrát, viselkedési módot, amely az ILO keretében természetes.

Hogyan ünnepli Magyarország a 100 éves ILO-t?

Az 1919-ben megalakult ILO-ban Magyarország 1922-től teljes jogú tag. Az elmúlt egy évszázad nagymértékben hozzájárult az ország fejlődéséhez, a világban elfogadott és bevált módszerek hazai meghonosításához. Visszatekintve tehát van mit ünnepelnie Magyarországnak is. Az ILO-ban bevált alapelveket, értékeket átvette az Európai Unió is. A szociális párbeszéd fontosságát alapvetőnek ismeri el mindkét szervezet. Az elmúlt száz évhez méltó megünneplésre van szükség Magyarországon is az ENSZ legrégebbi tagszervezetére emlékezve.

Újjá kellene éleszteni a nemzeti szintű, háromoldalú érdekegyeztetést!

Az ILO megalakulásának 100. évfordulója alkalmából a legméltóbb megemlékezés az lehetne, ha a munka világában újjá alakulna a nemzeti szintű érdekegyeztető fórum. A Nemzeti Munkaügyi Tanács (vagy más nevű testület) létrehozása és hatékony működtetése újabb lökést adhatna a magyar gazdaság fejlődésének, a dolgozók életminősége javulásának. Ez a döntés nem igényelne nagy beruházást, a hozama viszont - a nemzetközi példák alapján is - óriási lenne.

Tisztelt Munkaadók, Tisztelt Kormány és Tisztelt Szakszervezetek!

Alakítsuk újjá a munka világában a tripartit típusú érdekegyeztető fórumot! Ha egyszer már sikerült, akkor – megfelelő szándék esetén – másodszorra is sikerülni fog.

Budapest, 2019. június 24.

Dr. Agg Géza, a Nemzeti ILO Tanács alapító tagja, SZEF

GENF, Nemzetek Palotája

GENF, ILO Konferencia, magyar delegáció tagjai

Hozzászólok a Facebookon