– A robotizáció és a mesterséges intelligencia nem a jövő, már itt van körülöttünk, az otthonainkban, a munkahelyeken – mondta a 168 órának Bod Péter Ákos, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora. – Csak az eurozónában tizenegymillió új munkahely jött létre az elmúlt években, miközben meglehetősen gyors volt a technológiai fejlődés.

Nem arról van szó tehát, hogy a robotizáció miatt milliók lesznek munkanélküliek, hanem átalakul a munka fogalma és tartalma.

Egyre több szellemi munkakör jön létre, ezzel együtt tűnnek el olyanok, amelyekre nincs szükség, vagy gépesíthetők. A mezőgazdaságban például már olyan kombájnok dolgoznak, amelyek sok más gép kombinációjaként működnek, a vezető pedig egy légkondicionált helyről távirányítja a folyamatokat.

– A fizikailag megterhelő, veszélyes, szennyező, nagyon unalmas vagy hosszabb távon óriási koncentrációt igénylő feladatokat váltják ki először az automatizált folyamatok – mondta a 168 Órának Szalavetz Andrea, a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Intézetének kutatásvezetője. – Az ember döntéshozóvá válik abban az értelemben, hogy értelmezi a gépek jelzéseit, és megteszi a megfelelő lépéseket abból a menüből, ami számára az adott feladatkörben engedélyezett. Ha például egy operátor öt gépet felügyel egyszerre, akkor világos, hogy nem fizikai munkát végez, hanem bizonyos értelemben döntéseket hoz, ha erre szükség van.

Számos olyan tanulmány készült az utóbbi években, amely próbálja előrevetíteni, hogy mit jelent a robotizáció a munkahelyekre nézve. A Magyar Tudományban megjelent, az Ipari fejlődés és munka a tudásalapú társadalomban című kutatás egy klasszikus hivatkozást idéz Carl Benedikt Freytől és Michael A. Osborne-tól, ebben a szerzők – még 2013-ban – 702 foglalkozást vizsgáltak meg abból a szempontból, milyen képesség- és tudásigényű feladatok társíthatók hozzájuk, és milyen mértékben sztenderdizálhatók a munkakörhöz kapcsolódó feladatok, majd felbecsülték, hogy az egyes foglalkozások milyen valószínűséggel automatizálhatók. Arra jutottak, hogy

az ipari robotok megjelenése és a mesterséges intelligencia az amerikai foglalkoztatottak 47 százalékának az állását veszélyezteti. Egy ugyanilyen kutatás Németországban 42 százalékos arányt becsült.

Nagy visszhangjuk volt ezeknek a megállapításoknak, és azonnal jött az ellenvélemény, miszerint túlbecsülték az állásvesztők számát, ugyanis a robotizáció nem teljes foglakoztatásokat szüntet meg, hanem inkább tevékenységeket automatizál. David Autor, az amerikai MIT közgazdász professzora azt állítja, nagyon kevés az olyan munkakör, ahol a feladatok nyolcvan vagy annál nagyobb százaléka automatizálható. Az OECD is hasonló véleményen van, az ottani szakértők szerint a fejlett országokban átlagosan a munkahelyek kilenc százaléka szűnik meg a negyedik ipari forradalom következtében.

Bod Péter Ákos szerint egyrészt létrejönnek olyan munkakörök, amelyekről ma még nem is tudunk, a mesterséges intelligencia olyan területeken jelenik meg, amelyek egyébként nehezen gépesíthetők. A fizikai erő elveszítette a dominanciáját, helyette beleérző képességre, kommunikációs képességre, együttműködésre, nyelvtudásra van szükség. – A közeledés sebességét szerintem még nem látjuk át, lassúbbnak gondoltuk annál, ahogyan történik – tette hozzá.

Ami az új állásokat illeti, azokat főleg az ipari robotok gyártói, szervizelői, üzembe helyezői, a kiberfizikai rendszerek infrastrukturális szolgáltatói és a rendszerek biztonságával kapcsolatos megoldások szállítói körében kell keresni. Bővül az üzleti intelligenciával kapcsolatos tevékenységekben foglalkoztatottak köre, nő a 3D-s és egyéb tervezők, csakúgy, mint a kiberfizikai termelési rendszerek technikusai, programozói és specialistái számára kínált állások száma – írja Szalavetz Andrea az Ipari fejlődés és munka a tudásalapú társadalomban című tanulmányában. Ugyanott hozzáteszi, új szakmák, munkakörök jönnek létre, amelyek ma még nem látható mennyiségű munkahelyet teremtenek például kiberbiztonsággal kapcsolatos szakemberek, platformfejlesztők, adatbányászok számára. Az új helyzet továbbá jogi és szabályozási kérdéseket is felvet, így az ezzel kapcsolatos munkahelyek száma is nő, de az új technológia termelékenységi és növekedési hatásai következtében szintén jelentős számú új állás keletkezhet. Ahogyan Szalavetz Andrea lapunknak elmondta,

ami a magyar munkaerőpiacot illeti, a munkaerőhiány miatt ma még kevéssé érzékelhető a robotizáció hatása, és ez valószínűleg így lesz az elkövetkező néhány évben.

A vállalatok szempontjából a robotizáció azt jelenti, hogy nem lesz olyan kínzó a munkaerőhiány, ellenben óriási szükség van robotot akár már alapszinten is programozni képes alkalmazottakra. „Mindenkit felveszünk, aki egy kicsit is ért a robotprogramozáshoz” – idézte egy feldolgozóipari cégnél készült interjújának részletét.z

Bod Péter Ákos is úgy véli, a periférián lévő államokba, mint amilyen Magyarország is, illetve a kevésbé fejlett országokban igazán nagy tömegben valamivel később jelenik meg a robotizáció a munkahelyeken, mint a fejlettebb területeken. Az olcsó munkaerő ugyanis még mindig vonzó a vállalatok számára. Ugyanakkor, mivel Magyarország is be van kapcsolva a globális értékláncba, ha az itteni munkafolyamat előtt és után is digitalizált az értékek előállítása, akkor előbb-utóbb itt is megtörténik a változás.

A Külgazdaság folyóiratban megjelent, az Ipar 4.0-technológiák és a magyarországi fejlődés-felzárkózás hajtóerőinek megváltozása – gazdaságpolitikai tanulságok című tanulmányban azt írja Szalavetz Andrea és Somosi Sarolta: a negyedik ipari forradalom technológiáinak használata jelentheti azt, hogy a termelő és meghatározott szolgáltatási tevékenységek visszatelepülnek a fejlett országokba, de legalábbis lassulnak és megtörnek az eddigi kihelyezési, kiszervezési tendenciák. Az intelligens algoritmusok által vezérelt ipari robotok, illetve a mesterséges intelligencia korában nincs többé jelentősége annak, hogy munkaigényes folyamatokat alacsony bérszintű országokba telepítsenek ki. Mások viszont azt jósolják, hogy a korábban kitelepült termelési tevékenységek nem csupán az adott helyszíneken maradnak, de számos tudásigényes támogató tevékenység is a termelés mellé települ, vagyis felgyorsul a fogadóországok felzárkózása.

Arra a kérdésre, hogy miként készülnek a multinacionális cégek a robotizáció gyakorlati alkalmazására, Szalavetz Andrea azt mondta, a felkészülés erőteljes, befektetnek, folyamatosan fejlesztenek. Egyrészt konkrét technikai problémákat oldanak meg digitális technológiák segítségével, másrészt meghatározott területeket, például belső logisztikai folyamatokat, termelésütemezést, folyamatfelügyelet digitalizálnak. A fejlesztéseknél a fontossági sorrendet nézik, vagy a gyors megtérülést ígérő területeket veszik előre.

– Benne vagyunk a munkaerőpiac polarizációjában – mondta Bod Péter Ákos. Szerinte a legnagyobb veszélyben a közepes szaktudású emberek állása van. Ugyanezt állítja Szalavetz Andrea tanulmánya is, miszerint az állásukat vesztő alacsony szaktudású foglalkoztatottakat részben felszívhatják az egyelőre nem automatizálható feladatokból álló, alacsony szaktudást igénylő munkakörök a szolgáltatási szektorban, sőt akár nőhet is irántuk a kereslet. A közepes szaktudású, munkanélkülivé vált tömegek számára, akiket az automatizálás és főként a mesterséges intelligencia fenyeget, ez nem megoldás, mert a bér, amit kaphatnak, kevesebb lesz, mint amennyit szakmunkásként hazavittek. Ezekkel párhuzamosan erősen nő a csúcskategóriás szaktudást igénylő, kimagaslóan fizetett munkakörökben foglalkoztatottak iránti kereslet, és ennek megfelelően a bérük is.

Az is kérdés, hogyan alakul a munkaidő és ezzel összhangban a bér. Szalavetz Andrea szerint nem feltétlenül lesz kevesebb a munkaidő, legfeljebb érdekesebben, hatékonyabban tölthetik el azok, akiknek a munkáját támogatják az okos megoldások.

– Egy német munkás már most is kevesebbet dolgozik, mint mondjuk egy görög, de teljesítménye a háromszorosa, és jobban is él.

A jövőben, azáltal, hogy a robotizáció következtében nő a hatékonyság, a bérek is emelkedhetnek, anélkül hogy még többet kelljen dolgozni – mondta Bod Péter Ákos. – Mást fog csinálni egy orvos vagy egy tanár, mint most. Az orvos gyógyít ugyan, de az asszisztense egy okostelefon lesz. A tanár tanít ugyan, de nem feltétlenül személyesen, napközben, a tanítási időben, hanem bármikor, a digitalizáció adta lehetőségekkel élve. Most is van olyan, hogy az egyetemi diákom hajnal négykor ír, és az is megesik, hogy én éjfélkor reagálok valamire. Nem kell egy időben egy helyen lennünk.

Eközben a magyar kis- és középvállalati szektor küszködik.

– Túl nagy a különbség az egyes cégek modernizációs sebessége között – folytatja Bod Péter Ákos. – Van olyan vállalkozás, amelyiknek még honlapja sincs. Erre persze nem az a megoldás, ami most javaslatként felmerült nálunk, hogy mindenki számára kötelezővé teszik, ehelyett arra kell rávezetni a cégvezetőket, hogy saját érdekükben kell jelen lenniük a digitális térben.

A cégek nagy része 1982 és 1992 között alakult, a cégvezetők mára 65-70 évesek. Jelenleg folyamatban van egy generációváltás, vagyis esély van arra, hogy a vállalati szektorba egy olyan menedzserréteg lépjen be, amely fel tudja venni a változás ritmusát.

Bod Péter Ákos szerint emellett az egyik legnagyobb kérdés, hogy a magyar szakképzési rendszert hozzá tudják-e igazítani a jövő elvárásaihoz. Az már most látszik, hogy a fiatalok harmada digitális analfabéta lesz. Reagálni kellene a kihívásokra, még akkor is, ha a külföldi tulajdonú cégek azt a megoldást választották, hogy maguk képzik a saját munkaerejüket.

– Ha az a kérdés, hogy mit kellene tanítani a fiataloknak, mi a jövő, arra azt lehet mondani, hogy általános célú képességeket sajátítsanak el, mint a nyelv, a vitakultúra, a kritikai gondolkodás, a programozás, a vállalkozói szemlélet, a kudarckezelés, a meggyőzés, az empátia és a csoportmunka

– mondta Szalavetz Andrea.

Magyarországot tekintve a negyedik ipari forradalom elsőként a feldolgozóipart alakítja át. Az Ipar 4.0-technológiák… című tanulmány szerint a digitális átalakulás jelentősége a feldolgozóiparban messze túlmutat a robotizáláson. Az igazi újdonság az összekapcsolásban és az adatokon alapuló döntésekben van. Korábban elképzelhetetlen mennyiségű anyagi és időráfordítást lehet megtakarítani azzal, ha bármelyik vállalati folyamatért felelős foglalkoztatott valós idejű információt kaphat bármelyik kapcsolódó folyamatról. Ha például valós idejű adatai vannak az alkatrészek beérkezéséről, és megoldott ezek azonnali digitális könyvelése, illetve nyomon követése.

A vizsgált hazai feldolgozóipari cégeknél az ipar 4.0-beruházások egyik célja a munkaerőhiányból fakadó problémák megoldása volt. A beruházások lehetővé tették, hogy a termelés dinamikus növelése relatíve kevesebb új kékgalléros foglalkoztatott felvételét igényelje, mint amennyire hagyományos termelési technológia esetében szükség lett volna. Vagyis megteremtették a csökkenő arányú foglalkoztatásbővülést igénylő növekedés alapjait.

A fejlődés következő fázisaiban a szigetszerű alkalmazásoktól, a kísérleti projektektől a cégek el fognak jutni az értékteremtési folyamat teljes digitális integrációjához. Ennek a munkaerő-megtakarító hatása már látványosabban fog érvényesülni, és valószínűleg csökkenteni fogja az adott cégek aktuális foglalkoztatási szintjét. Ahogyan a tanulmány írja: „Ma még csupán azt állíthatjuk, hogy a digitális átalakulás a feldolgozóiparban nem a jelenlegi állásokra, hanem a potenciális állásokra jelent veszélyt, vagyis csak minimális mértékben keletkeznek új munkahelyek.” 

Forrás: 168 óra

Hozzászólok a Facebookon

 

Ha tetszett a cikk, LIKE-old Facebook oldalunkon!


Ha Te is szeretnél a rabszolgatörvény ellen tiltakozni a Facookon és szeretnél egy ilyen keretet a profilképedre, akkor:
1. kattints a profilképedre
2. kattints a "keret hozzáadására"
3. írd be a keresőbe, hogy "Stop rabszolgatörvény"
4. húzással igazítsd a kívánt helyre
5. add meg, mennyi ideig akarod használni
6. fogadd el a változtatásokat

Eseménynaptár

Társ-szerkesztőségünk:

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

További információ