A kormányzati propagandának bemondásra kell elhinni, hogy van elég dolgozó az egészségügyben, ami az adatokat illeti, 2015 óta se kép, se hang – írja a HVG.
Budapest négy sürgősségi centrumából három nem fogadott súlyosan, sokszorosan sérült pácienseket a hétvégén vagy az azt megelőző napokban.
Az ok: telt ház, illetve kapacitáshiány volt. Egy, csak egy „legény” volt talpon a vidéken: a Péterfy Sándor Utcai Kórház baleseti intézete a kérdéses időszakban is úgy működött, ahogy kellett. Munkaerőgondok azonban ott is bőven akadnak. A minap derült ki: nem vállalnak önkéntes túlmunkát a kórház baleseti sebészei, hacsak nem kapnak érte annyi fizetséget, amennyit a külsős, szerződéssel dolgozó aneszteziológus kollégáik. A hírek szerint 84 traumatológus írta alá a főigazgatónak szóló ultimátumot, aki (egyelőre) nem tudta teljesíteni az orvosok bérkövetelését.
Aligha vehető komolyan az országos baleseti központot is magába foglaló Péterfy menedzsmentjének az az érve, hogy a kívánt emelés évi 200 millió forinttal növelné az intézmény adósságállományát. Na és? A Magyar Államkincstár kimutatása szerint az év első negyedében már 2,5 milliárd forintra rúgott a kórház lejárt, kifizetetlen számláinak összege. Ehhez képest havi újabb 16 milliós többlet nem oszt, nem szoroz. De persze ha a bérlavina elindul, senki meg nem állítja.
Márpedig a baleseti sebészek könnyen találnak vevőt túlmunkaidejükre, hiszen a Budapesthez közeli városok kórházai szinte bármit megadnak érte. Különben ugyanis kénytelenek lennének osztályokat bezárni, ekkora politikai vihart kavaró megoldást pedig még a legbátrabbak sem kockáztatnának.
A szakmában nyílt titok, hogy traumatológust 7 ezer forintos, sürgősségi szakorvost 13 ezer forint körüli óradíjért lehet szerződtetni. A Péterfy Kórháznak élő szerződése van a Wigwam Bau Kft.-vel, amelytől aneszteziológusokat, szakasszisztenseket, műtőssegédeket vesz kölcsön. Az eredeti, 2017-es megállapodás szerint az orvosok óránként 7 ezer, az asszisztensek 3300 forintért dolgoznak, a költségtérítés emeléséről pedig évente döntenek. De nem csak az orvosi létszámot kell időről időre kipótolni – kiváltképp a baleseti, a sürgősségi és az intenzív terápiás területeken értelmezhetetlen a többhetes várólista –, a betegágy mellett dolgozó ápolók egy része is külsős.
Elsősorban a fővárosi kórházak veszik igénybe – jobb híján – az egészségügyi munkaerőt kölcsönző vállalkozások szolgáltatásait.
Ilyenek a Wigwam cégcsalád tagjai mellett a Kórházgyógyász, a Pallawall-Help vagy a Félix Medical. Bármelyiket is szóra bírni reménytelen vállalkozás – kívülállók számára elérhetetlenek, vagy ha mégis sikerül megkörnyékezni valamelyiket, mereven elzárkóznak a nyilvánosságtól.
Az egészséggazdaságban jártas szakemberek szerint a bérnővéri munka a közalkalmazottinál valamivel magasabb jövedelmet és kedvezőbb adózási kulcsot jelent, de a fő előnye a szinte korlátlan önkizsákmányolás lehetősége. Vagyis az így dolgozók akár egyetlen perc közbeiktatott pihenőidő nélkül mehetnek egyik műszakból, munkahelyről a másikra, így megkerülve a szabályokat – ennek minden betegbiztonsági következményével együtt.
A béremelések, a tanulmányi ösztöndíjak, a praxisvásárlási támogatások biztosítják, hogy mind többen válasszák az egészségügyi hivatást, és kevesebben menjenek külföldre – legalábbis a kormányzati propaganda szerint. Eközben hagyománnyá vált a kényelmetlen statisztikák eltüntetése. Az egészségügyi humánerőforrás kötelező éves elemzése legutóbb 2015-ben készült el. Akkor még a Magyar Államkincstár is közzétette a közalkalmazotti bérstatisztikákat, azóta se kép, se hang. A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) úgy próbált friss ágazati adatokhoz jutni, hogy kérdőíveket küldött a kórházi ápolási igazgatóknak. Különös ellentmondás, hogy miközben papíron csupán az állások négy százaléka – mintegy 4 ezer hely – betöltetlen, a válaszadók 96 százaléka nem tartotta elegendőnek intézményében a szakdolgozók számát. A MESZK szakértői cikkükben az európai uniós átlaghoz mérték a kívánatos létszámot, ami alapján 20–26 ezer fős a hiány.
A létszámhiányt a kórházak többsége jellemzően túlmunka elrendelésével igyekszik áthidalni.
Az intézmények háromnegyede nem alkalmaz bérnővéreket, és nem véletlenül. „A helyismeret hiánya, a szakmai munka gyengébb minősége, a tévesztés növekvő lehetősége, a bérfeszültség” – csupán néhány a felsorolt, egyenként is aggasztó fenntartások közül az alkalmi munkatársakkal szemben. A felmérés szerint a bérnővéreket alkalmazó intézményeknél nem a költségszámítások vezettek ehhez a megoldáshoz – ilyenek jellemzően nem is készültek –, hanem a szükség. Ami a fenti veszélyekre tekintettel finoman szólva is nyugtalanító.
A hiányzó orvosok és szakdolgozók megszerzésének csupán az egyik módja a munka kiszervezése. A hiányszakmákra épülő ellátások – ilyen a patológia, az aneszteziológia, az intenzív terápia, sok helyen az osztályos ügyelet is – külső vállalkozások vagy egyéni vállalkozók bevonásával működnek. A fővárosi Uzsoki Utcai Kórház tavaly óta több nekifutásban is meghirdette sürgősségi osztálya külső kezekbe adását a Közbeszerzési Értesítőben – mindeddig eredménytelenül. Közben úgy tudni, hogy az osztályt egyébként már több éve kiszervezték, de erről hivatalosan nem tudni, mert az intézmény – törvényi kötelezettségeit figyelmen kívül hagyva – nem teszi közzé 5 millió forint feletti szerződéseinek listáját. A kiszervezés más részleget is érint az Uzsokiban, szívkatéterlaborja például eleve külsősökkel állt fel.
A másik lehetőség a dolgozók magasabb jövedelemmel való átcsábítása egyik intézményből a másikba. De dívik ennek megakadályozása is, a megemelt juttatásokkal való helyben tartás. A magánszférában kínált jövedelmekkel is valahogy lépést kell tartani.
Egy fővárosi kórház adatai szerint a pótlékokkal és a különböző munkáltatói kiegészítésekkel megemelt, túlóra nélküli szakdolgozói alapbérek ma már meghaladják a havi bruttó 300 ezer forintot, az orvosok pedig ennek a dupláját kapják. Míg a költségvetést összeállítók máig a 60 százalék bér, 40 százalék dologi kiadás arányban tervezik a kórházak ellátmányát, a valóságban nem ritka, hogy a piaci alapon alakuló fizetések már a gyógyintézmény büdzséjének 80 százalékát is felemésztik. Bár szabály szerint dologi költségekből nem lehet bért fizetni, valahonnan elő kell teremteni a bértöbbletet.
Forrás: HVG
