Hat év alatt mindössze tizennyolc felvételiző kapott „alkalmatlan” minősítést az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanárszakos alkalmassági vizsgáján – több felsőoktatási intézményben pedig ennél is alacsonyabb az elutasított jelentkezők száma. Nem véletlen, hogy egyre több szervezet és szakember jelzi: ezzel a vizsgával nem lehet kiszűrni a tanári munkára alkalmatlan hallgatókat. A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) lennének ötletei a vizsga átszabásához, és úgy tűnik, az oktatási államtitkárság is változtatna a jelenlegi rendszeren – írja az eduline.hu.

Tizennyolc felvételiző – összesen ennyien „buktak meg” az Eötvös Loránd Tudományegyetemen az osztatlan tanárszakos alkalmassági vizsgán hat év alatt. A Debreceni Egyetemen szintén tizennyolc jelentkezőt utasítottak el 2013 és 2018 között, míg a Szegedi Tudományegyetemen tizennégy, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tizenhárom, a Miskolci Egyetemen pedig mindössze egy felvételizőt. Ez azt jelenti, hogy az egyébként több ezer tanárszakost oktató hat intézményben a hat felvételi szezonban a jelentkezők kevesebb mint egy százalékát utasították el alkalmatlanság miatt – derül ki a HÖOK szakmai anyagából.

A jelenlegi alkalmassági vizsga nem tölti be a funkcióját, ez egy öt-tíz perces beszélgetés, amely nagyon szubjektív, ráadásul csak a nagyon problémás eseteket lehet kiszűrni

– mondja Kovács Péter, a HÖOK elnökhelyettese. Az öt- vagy hatéves tanárszakokra jelentkezőkre valóban nem vár túl nehéz feladat: a felvételizők az adott intézmény háromfős bizottságával először az előzetesen megírt motivációs levelük alapján beszélgetnek arról, miért szeretnének pedagógusként dolgozni, milyen elképzeléseik vannak a tanári szakmáról. Ezután vagy egy konkrét nevelési helyzetet kell értelmezniük, véleményezniük egy pedagógiai témájú szöveg alapján, vagy egy szabadon választott, szintén pedagógiai témájú olvasmányról kell beszélgetniük a vizsgáztatókkal. Egészségügyi alkalmassági vizsga nincs, a jelentkezőknek mindössze egy nyilatkozatot kell kitölteniük arról, hogy nincs olyan betegségük, amely akadályozná őket tanulmányaik folytatásában, a tanítási gyakorlat elvégzésében.

Az alkalmassági vizsgát az újraszabott tanárképzések elindításával együtt, 2013-ban tette kötelezővé az oktatási kormányzat. Az érvekkel mindenki egyetértett – valamilyen „szűrőre” szükség van –, ám az már az első felvételi szezon végén kiderült, hogy alig-alig utasítanak el jelentkezőt az alkalmassági vizsga alapján az egyetemek, főiskolák.

Az első évben, 2013-ban összesen 1331-en jelentkeztek első helyen osztatlan tanári képzésre, közülük legfeljebb húszan kaptak „alkalmatlan” minősítést, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet által megkérdezett vizsgáztatók döntő többsége pedig már akkor úgy nyilatkozott: szükség lenne kisebb vagy nagyobb változtatásokra.

Alkalmassági vizsga kell. De mikor legyen?

A HÖOK elnökhelyettese szerint valójában sem az oktatóknak, sem az intézményeknek nem érdekük, hogy a jelenleginél több felvételizőt utasítsanak el az alkalmassági vizsgán.

A vizsgabizottságok tagjai intézményenként eltérő, általában nagyon minimális juttatást kapnak az alkalmassági vizsgákért, ezt az oktatóknak plusz feladatként kell ellátniuk, és pont emiatt gyors elbeszélgetésekről van szó. Ráadásul a felsőoktatási intézmények finanszírozása az állami ösztöndíjas hallgatók száma alapján történik, vagyis az egyetemek abban érdekeltek, hogy minél nagyobb számban vegyenek fel hallgatókat

– magyarázza.

A HÖOK szerint nem csak a vizsga módszertanával, tartalmával van gond, az sem biztos, hogy a tanári alkalmassági vizsga „jó helyen” van – szakmai anyagukban azt írják, érdemes lenne megvizsgálni annak a lehetőségét, hogy a képzés eleje helyett a képzés végén, az egyéves tanítási gyakorlat idején tartsanak alkalmassági vizsgát. Pontosabban pályaérettségi vizsgát, amellyel azt ellenőrizhetnék a szakemberek, megszerezték-e a tanárjelöltek azokat a pedagógiai és pszichológiai készségeket, amelyek alkalmassá teszik őket a tanári munkára. Akik ebben nem állnak jól, azok a diplomájukat megkapnák ugyan, de tanárként addig nem dolgozhatnának, amíg nem fejlesztenék tovább készségeiket. „Konkrét javaslatot nem fogalmaztunk meg a vizsga felépítéséről, ezt különböző szakemberek, pszichológusok, tanárok, tanárképző szakemberekből álló bizottság dolgozhatja ki. De ha elindulna egy egyeztetési folyamat erről, abban szívesen részt vennénk” – mondja a HÖOK elnökhelyettese.

Úgy tűnik, az oktatási államtitkárság is fontolgatja a pályaalkalmassági vizsga átszabását.

Legalábbis erre utal, hogy a tanárképzés átalakításáról készített, a szakmai szervezeteknek januárban eljuttatott minisztériumi anyag kitér arra: meg kell vizsgálni annak a lehetőségét, hogyan lehetne az első egyetemi tanév végén felmérni a tanárszakos hallgatók kompetenciáit. Így azok, akikről kiderülne, hogy számukra nem jó választás a tanári hivatás, még visszafizetési kötelezettség nélkül átmehetnének más szakra – például a tanárszaknak megfelelő BA- vagy BSc-képzésre lehetne átterelni a hallgatókat. A tárca nem csak ezen a ponton nyúlna bele a tanárképzés rendszerébe: Horváth Zita felsőoktatási helyettes államtitkár novemberben úgy nyilatkozott, többek között azt tervezik, hogy korábbra hozzák az egyéves iskolai tanítási gyakorlatot.

Tréningekre küldenék a hallgatókat

Nem az alkalmassági vizsga újraszabása a HÖOK egyetlen javaslata – többek között

azt javasolják, hogy a Klebelsberg-ösztöndíjra a leendő tanárok és gyógypedagógusok mellett más szakosok, például a tanítónak, óvodapedagógusnak készülő hallgatók is pályázhassanak, a képzés végére időzített egyéves tanítási gyakorlatot pedig számítsák be a tanári életpályamodell gyakornoki szakaszába, így a pályakezdő pedagógusok egy évvel korábban kerülhetnének a magasabb fizetéssel járó „pedagógus 1” kategóriába.

Jó lépésnek tartanák azt is, ha

a tanárképző karok félévente vagy évente egy-egy tréninghetet szerveznének: a hallgatók például kommunikációs, retorikai, gyógypedagógiai, jogi tréningeken vehetnének részt.

Bár ezek a témakörök szerepelnek a képzés tantervében, a hallgatók visszajelzései alapján a foglalkozások nem elég gyakorlatorientáltak. „Amikor egy tanárszakos hallgató elmegy tanítási gyakorlatra, bekerül abba a burokba, amit a gyakorlógimnáziumok légköre ad. Ilyenkor nem feltétlenül találkozik a magyar közoktatás valóságával. Ezért tartanánk jónak, ha legalább a tréningeken találkoznának a hallgatók olyan konfliktusokkal, olyan helyzetekkel, amelyekkel tanárként szembesülnek majd” – mondja Murai László, a HÖOK elnöke, hozzátéve: a szervezet konkrét példa alapján dolgozta ki a javaslatot. A Károli Gáspár Református Egyetemen minden félévben tartanak egy-egy témahetet, a tanárszakos hallgatók az egyetem által finanszírozott – például konfliktuskezelésről, logopédiáról, sajátos nevelési igényű diákok helyzetéről szóló – tréningeken vehetnek részt.

Mi a helyzet külföldön?

Az európai országok egyetemeinek, főiskoláinak zömében nem mérik a tanárképzésre jelentkezők alkalmasságát. Franciaországban egyedül a leendő testnevelőtanároknak kell alkalmassági vizsgát tenniük, más tanárszakokon nem tesztelik a jelentkezők kompetenciáit. A svéd rendszerben sincs alkalmassági vizsgálat, az alkalmasság szempontjából az iskolai gyakorlatokat tartják meghatározónak, amelyek két vagy több részből is állhatnak. Németországban a tartományoktól és a felsőoktatási intézményektől függ, hogy alkalmaznak-e pályaalkalmassági szűrési módszereket, és ha igen, milyeneket. Az is eltérő, hogy a pályaalkalmassági vizsgát a pedagógusképzés első vagy második szakaszának bemenetekor szervezik-e meg: ahol szűrik a leendő tanárokat, ott az első szakaszban elsősorban általános kompetenciamérés történik, a pályaalkalmassági szűrés inkább a képzés második szakaszára jellemző.

Ausztriában csak a pedagógiai főiskolákon van pályaalkalmassági vizsga, az egyetemek esetében csak a „mozgás és sport” és a művészeti szakokon szerveznek felvételi és pályaalkalmassági vizsgát. Az amerikai tanárképzésben „hagyományos” pályaalkalmassági vizsgálat nincs – derül ki egy 2011-es, a tanári pályaalkalmasságról, kompetenciákról szóló tanulmánykötetből. Finnországban – amely híres tanárképzési rendszeréről – a tanár- és tanítójelöltek kiválasztása több szakaszból áll. A felvételi eljárások hasonlóan alakulnak a különböző pedagógusképzéseken.

A felvételi többlépcsős, először mindig a tanulmányi teljesítményeket használják szűrőként, utána pedig a pedagógus szakmához szükséges kommunikációs és együttműködési képességeket, a pedagógusi szakma iránti elköteleződést

– olvasható a tanulmánykötetben. A tanítójelöltek közül például először az érettségi és a középiskolai eredmények, valamint az iskolán kívüli tanulmányok, a gyerekekkel kapcsolatos munkatapasztalat alapján válogatják ki a második fordulóba jutó felvételizőket. A második fordulóban a diákok először egy írásbeli vizsgát tesznek, ahol a feladott, pedagógiai tárgyú könyvekről kérdezik őket, ezután a vizsgabizottságok a jelöltek szociális és kommunikációs képességeit vizsgálják olyan „kísérleti tevékenységekben”, amelyek hasonlóak az iskolai szituációkhoz. Végül a jelentkezők egy felvételi interjún vesznek részt, ahol többek között arról kérdezik őket, miért döntöttek a pedagóguspálya mellett.

Forrás: eduline.hu