Lázár beismerte, hogy ahol lehetett, hazudott a kormány a magánnyugdíjpénztárak vagyonának einstandja kapcsán – írja a Vasárnapi Hírek.

- Az egyéni számlát úgy ígérte meg a kormány, hogy már megvolt, és mindenki tudta, hogy egy sima nyilvántartás.
- Aki kitartott a magánnyugdíjpénztára mellett, az most jobban jár. Hazudtak szóban, hazudtak törvényben és a hazugságot egy kis megfélemlítéssel is dúsították nyugdíjügyben – ráadásul mindezt be is ismerte Lázár János. A Miniszterelnökség vezetője ugyanis egyrészt beismerte, hogy a kormány eltapsolta a magánnyugdíjpénztárakból kicsalogatott mintegy 3 ezermilliárd forintot, másrészt bevallotta, hogy felejtős az egyéni számlák rendszere.

Lázár üti Orbánt

Az első kormányhazugság az volt, amikor 2011-ben Orbán Viktor megígérte: a „magánpénztárakban" gyűjtögetett, majd az állami kasszába átterelt tőkét a társadalombiztosítás egy egyéni számlán vezeti, amely egyébként a keresetekből levont nyugdíjjárulékot is összegzi. Lázár viszont most lenullázta főnöke ígéretét, mert arról beszélt: egyéni számla nem lesz, hiszen „a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben az egyéni számla teljesen mást jelent, mint a magánnyugdíjpénztárak esetében. A tb-rendszerben az egyéni számla a keresetarányos nyugdíj megállapítására alkalmas, ami a törvény szerinti kötelező megtakarításokat gyűjti össze, illetve segít a nyugdíj kiszámításában." Magyarán nem tőkeszámla, amin bármilyen megtakarítást nyilván lehetne tartani. Márpedig ezt a kormányzat akkor is tudta, amikor elvette a magánnyugdíjpénztár-tagok pénzét.

Egyéni adattrükkök

A második kormányhazugság az volt, amikor a kormányzat – hogy ne derüljön ki, esze ágában sincs semmilyen egyéni nyugdíjszámlát kreálni – elfogadott egy rendeletet az egyéni számlák bevezetéséről, és több százmillió forintot költött a szisztéma kifejlesztésére. Csakhogy semmi más nem történt, csak adatátcsoportosítás – azaz gyakorlatilag a meglévő információkat (épp a Lázár által emlegetett megtakarításról, illetve a nyugdíj megállapításáról) egyszerűen új kategóriákba rendezte (lásd keretes írásunkat).

A bátorság jutalma

A harmadik kormányhazugság az volt, amikor a kabinet azt állította, hogy a magánnyugdíjpénztárak eltőzsdézték a rájuk bízott pénzt. Ennek ellenkezőjét bizonyítja, hogy akik kitartottak a magánnyugdíjpénztárak mellett, azok 2010 óta átlagosan 37–47 százalék közötti hozamot realizáltak – magyarán évente 6-8 százalékot kamatozott a pénzük. (Összehasonlításképpen: a nagybankok éves kamatszintje 1,5-5 százalék körül alakul.) Csakhogy alig 60 ezer ember részesült ebből a szép hozamból, mivel a mintegy 3 millió pénztári tag majdnem 98 százaléka visszament – visszakényszerítették – az állami rendszerbe.

Törvénytől ijesztve

A negyedik kormányhazugság ugyanis az volt, hogy a kabinet – egyébként Alaptörvény-ellenesen – azzal fenyegette a magán-nyugdíjpénztári tagokat, hogy aki nem lép vissza a „költségvetési rendszerbe", az egy fitying időskori ellátást sem kap az államtól. (Annak ellenére, hogy a munkáltatók ugyanúgy fizették utána a társadalombiztosítási járulékot, illetve az illető fizetéséből is vonták.) Megjegyzendő, a tartalmilag védhetetlen, diszkriminatív rendelkezést az Országgyűlés rövid úton vissza is vonta, így ez esetben is élni lehet a gyanúperrel: a jogszabály pusztán a nyomásgyakorlás fokozására szolgált (értsd: senki ne merjen kitartani magánnyugdíjpénztára mellett).

Eltapsolták

Az ötödik kormányhazugság pedig az volt, hogy az ominózus 3 ezermilliárddal végképp csökkenő pályára állítják az államadósságot, illetve mindörökre konszolidálják a nyugdíjkassza helyzetét. Csakhogy a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap (ez kezelte a pénztárakból kisöpört summát) éves beszámolói hiába szólnak arról, hogy a kormány mintegy 2017 milliárd forintot költött az államadósság lefaragására. Ugyanis 2010-ben hozzávetőleg a GDP 80 százalékával tartozott hitelezőinek az állam, most pedig ez az arány 79,6 százalék (körülbelül 25 ezermilliárd forint). Az igaz, hogy a nyugdíjkasszát sikerült többékevésbé konszolidálni, miután majdnem 500 milliárdot belenyomtak az ominózus 3 ezermilliárdból – ám önmagában ez nem oldotta volna meg a bajokat. Több százezer embert ki kellett szorítani a nyugellátásból, illetve 65 évre kellett emelni ahhoz a korhatárt, hogy többé-kevésbé rendben legyen a nyugdíjkassza.

Mindenesetre a fideszes honatyákat nem zavarta, hogy a kabinet Lázár szájával beismerte, hazudott, hiszen a héten elfogadta a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap 2011-ről, 2012-ről, 2013-ról, 2014-ről, illetve az idei esztendőről szóló beszámolóját. Ha úgy tetszik: ráütötték a parlamenti többség pecsétjét egy tudatos hazugságra. És ez ellen nincs mit tenni, míg korábban az alkotmány még védte az egyén szerzett jogait, az Alaptörvényből hiányoznak azok a garanciák, amelyek az egyént védik az állami szabályozás változásaival szemben. Magyarán a jogalkotó bárhogy átalakíthatja a szabályozást – csak politikai korlát van, értsd: mit akar a miniszterelnök.

Baljós várományok

A legfontosabb kérdésre, hogy tudniillik kinek és mennyi nyugdíja lesz ebben az országban, továbbra sincs válasz. A kilátások mindenesetre rémisztőek: mostanában majdnem feleannyi gyerek sem születik, mint úgy harmincöt éve, vagyis 2040 környékén egyetlen járulékfizetőnek mintegy 1,8 nyugdíjast kellene eltartania. Egyértelmű, hogy ha a befizetők száma apad, akkor a jelenlegi nyugdíjszint fenntartásához brutális járulékokat kellene beszednie az államnak.

Ha ez nem megy, akkor az időskori ellátást kell csonkolni. Már csak azért is, mert jelenleg a központi költségvetés nem hajlandó befoltozni a nyugdíjkasszán tátongó lyukat, hiszen Orbán Viktor szerint csakis a befolyt járulékokból lehet ezt a járandóságot folyósítani. (Tovább nehezíti a helyzetet, hogy Magyarországon egymillió ember dolgozik úgy napi nyolc órát, hogy jövedelme nem éri el a létminimumszintet, azaz nettó 87 ezer forint alatt marad. E szerint legalább egymillió ember esik majd be a nyugdíjas-létminimum – most 78 ezer forint – alá. Így egyre sorvad a nyugdíjpénztári befizetések összege.)

A szakemberek úgy saccolják, már három év múlva megreccsenhet a nyugdíjrendszer – ezt járulékemeléssel vagy az induló és a már meglévő nyugdíjak csökkentésével lehetne elérni. Hiszen a korábbi, az inflációt meghaladó nyugdíjemelések miatt már így is 10-20 százalékos „túlígértség" van a rendszerben. Miközben a magyar átlagnyugdíj nem éri el a százezer forintot.

Hogy mennyire satnyul a nyugdíj harminc év múlva, arról csak becslések vannak. Az ökölszabály szerint, aki ma megy nyugdíjba, amennyiben az átlagbért vitte haza (mintegy nettó 145 ezer forint), nyomban veszít 15-20 százalékot, azaz járandósága 116–124 ezer forint körül alakul. 2040-re viszont ez a „veszteség" akár 35–45 százalékra is hízhat.

Forrás: Vasárnapi Hírek