Az Mt. tervezett módosítása komoly vitákat válthat ki még, s a kormany.hu-ra feltöltött tervezetet jelentősen átformálhatják a módosító javaslatok. A munkajog.hu cikkében a tervezet két olyan jelentős elemét emelték ki, amelyekről feltételezhetően a törvény végső elfogadásáig élénk lehet a diskurzus.
A várandós anyák jogai
Az egyik esetlegesen vitát kiváltható módosítás az lehet, amellyel a kormány az Alkotmánybíróság egyik döntését kívánja kezelni, amellyel a testület a várandós anyák jogai mellett állt ki.
A szaktárca javaslata az indoklása szerint a jogbizonytalanságot szeretné csökkenteni, mégsem teljesen világos, hogy a jogalkotó szándéka pontosan arra irányul-e, hogy a munkáltatónak kötelező legyen visszavonnia a felmondását, ha a munkavállalója terhességéről – avagy arról, hogy „emberi reprodukciós" eljárásban vett részt - csak utólag értesül.
Az Ab tavaly semmisítette meg a jelenleg hatályos Munka Törvénykönyve 65. § (5) bekezdése néhány szavát, mégpedig azt , hogy „a felmondás közlését megelőzően". Az új Mt. szerint eredetileg ugyanis a várandós anyának csak akkor járt volna felmondási védelem, ha a felmondás közlését megelőzően közölte volna állapotát a munkáltatójával – gyakorlatilag tehát a főnöke az elsők között kellett volna legyen, akivel a jó hírt megosztja, már ha igényt formál az őt megillető felmondási védelemre.
Az Ab azonban kinyilvánította a véleményét, hogy a jogszabály ebben a formában a gyermeket vállaló nőt a felmondás közlésétől függetlenül kötelezi arra, hogy tájékoztatassa a munkáltatót a magán- vagy intim szférájába tartozó körülményekről. Az Ab azt is megemlíti indoklásában, hogy a jogalkotó azon munkavállalók számára, akik még nem szereztek tudomást a várandósságukról, lehetetlen feltételt szab a felmondási védelem érvényesítéséhez, s ezzel ésszerűtlen okból különbséget tesz a várandós dolgozó nők között.
Az Ab tehát kimondta a „a felmondás közlését megelőzően" szövegrész alkotmányellenességét, így az a jelenleg hatályos Mt.-ben nem szerepel. (Így nem vonatkozik már nem csak várandósságra, hanem „a nő jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelésének, de legfeljebb ennek megkezdésétől számított hat hónap tartama alatt" esetre sem).
Mint arról korábban írtunk, a Kúria joggyakorlat-elemző csoportja – elemzésükben maguk is hosszasan hivatkozva az Ab döntésére – úgy vélte, indokolt lenne az Mt. akként való módosítása, mely szerint az ilyen felmondási tilalomba ütköző munkáltatói felmondást a munkáltató egyoldalúan visszavonhassa, helyreállítva a munkavállaló munkaviszonyát.
Az előterjesztő szaktárca minden bizonnyal figyelembe vette a joggyakorlat-elemző csoport javaslatát. Az Mt. módosító tervezetét készítők szerint - mint az indoklásból kitűnik - gyakorlati jogértelmezési bizonytalanság van, ha a munkavállaló a felmondás közlését követően tájékoztatja a munkáltatót a várandósságáról. Ennek eloszlatása érdekében vezetné be a tervezet „ a felmondás visszavonásának speciális esetkörét". Eszerint a felmondást követő munkavállalói tájékoztatás közlésétől számított tizenöt napon belül a munkáltató a felmondást írásban - a munkavállaló hozzájárulása nélkül – visszavonhatja – fogalmaz az indoklás.
A tervezett jogszabályrész egészen pontosan úgy hangzik, hogy „a munkavállaló a (3) bekezdés a) és e) pontban meghatározott körülményre [az egyik a várandósság, a másik az emberi reprodukciós eljárásban való részvétel – a szerk.] akkor hivatkozhat, ha erről a munkáltatót tájékoztatta. A felmondást követő munkavállalói tájékoztatás közlésétől számított tizenöt napon belül a munkáltató a felmondást írásban visszavonhatja."
Ha az első mondatot tekintjük, akkor a felmondási védelem sziklaszilárd, ha a várandósság – vagy a „reprodukciós eljárás" - valamiképp a munkáltató tudomására jut. A második mondatban azonban a –hat toldalék mégiscsak inkább a felmondás visszavonásának a lehetőségére utal, mint kötelezettségére, legalábbis bizonytalanságot keltve a jogalkotó szándékát illetően. A bizonytalanságot az indoklás sem oldja fel, amely szintén úgy fogalmaz: „visszavonhatja".
Fölvethető persze, ha a munkáltató nem él a visszavonás lehetőségével, perelni lehet, s majd mérlegeli egyedileg a bíróság, helyesen tette, vagy nem – s tekintve a jogszabályrész első mondatát, valószínűsíthető a nem.
Az Ab már említett döntése alaposan bemutatja a régi Mt. alapján kialakul bírói gyakorlatot, s eszerint elkülönült a várandósság és az emberi reprodukciós eljárásban részvétel megítélése. Leírták, egyszer a Legfelsőbb Bíróság annak ellenére megalapozottnak találta a terhességre mint felmondási tilalomra hivatkozást, hogy a közalkalmazott még a felmentés közlésekor sem tájékoztatta a munkáltatót az általa tudott körülményről. Egy másik döntésében kimondta viszont, hogy az emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelésre – a jóhiszemű, kölcsönös együttműködési kötelezettség megsértése miatt – nem hivatkozhat az a munkavállaló, aki az igazolatlan távollét munkáltató általi számonkérése során nem tájékoztatta a munkáltatót a távollét valós okáról. A bírói gyakorlat szerint a felmondás közlésekor fennálló terhesség a munkavállaló és a munkáltató tudomása nélkül is felmondási tilalmat valósít meg – olvasható az Ab ítéletében.
A tárca tervezete azonban nem ítéli meg másképp a várandósságot és a reprodukciós eljárást, ami arra utal, hogy a jogalkotónak nem feltétlenül az a célja, hogy a korábbi gyakorlatnak biztosítson jogi keretet.
Az biztos, hogy a felmondás visszavonásánál a tervezet szerint a munkavállaló számára viszonylag kedvező az Mt. 83. § (2)-(4) bekezdéseit kell alkalmazni. Azaz a munkaviszony megszüntetése és annak helyreállítása közötti tartamot munkaviszonyban töltött időnek kell tekinteni, meg kell téríteni a munkavállaló elmaradt munkabérét, egyéb járandóságát és ezt meghaladó kárát. Elmaradt munkabérként a munkavállaló távolléti díját kell figyelembe venni. Az elmaradt munkabér és egyéb járandóság összegének számításánál le kell vonni, amit a munkavállaló megkeresett, vagy az adott helyzetben elvárhatóan megkereshetett volna, továbbá a munkaviszony megszüntetésekor kifizetett végkielégítést – mondja ki a hatályos Mt.
Közmunka alól felmentve
Valószínűleg nagy vitákat kelthet majd a javaslat azon része is, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkezőknek biztosítanák, hogy csak saját kérésükre vegyenek részt a közfoglalkoztatásban. Az alap- és középfokú végzettségűeknek, illetve természetesen a teljesen képzetleneknek viszont továbbra is kötelező marad a közmunka. Az indoklás szerint a a felsőfokú végzettséggel rendelkező ügyfél közfoglalkoztatásba vonása kevésbé indokolt, mert munkaerőpiaci helyzete következtében nagyobb eséllyel helyezkedik el rövid időn belül - esetlegesen egy, az ügyfél megismerését követően nyújtott célzott szolgáltatás igénybevételével - az elsődleges munkaerőpiacon. Márpedig az állami foglalkoztatási szerv célja az, hogy az álláskeresőket mielőbb az elsődleges munkaerőpiacon helyezze el.
Ez egyúttal lehetőséget biztosít arra is – érvel az indoklás -, hogy a közfoglalkoztatásba vonás során a rosszabb munkaerőpiaci helyzetű ügyfeleket részesítsék előnyben, és ez által – őket a közfoglalkoztatáson keresztül a munka világába visszavezetve - növeljék az elhelyezkedési esélyüket.
Hogy egy bizonyos csoportot mentesítenek a kötelező közmunka alól, az újra felhorgaszthatja a vitákat általában a kötelező közmunka intézményéről. S bár statisztikailag igaz az állítás, hogy a felsőfokú végzettségűeknek a legjobbak a munkaerőpiaci kilátásaik, azért biztosan lesz majd, aki arra figyelmeztet: akadnak olyan középfokú végzettséget igénylő szakmák, amelyeknek űzői kelendőbbek a munkapiacon bizonyos diplomásoknál. S elhangozhat az is, hogy célzott szolgáltatást: képzést, utazási támogatást, mentorálást - diplomásnak, nem diplomásnak egyaránt biztosítani kellene a jelenleginél nagyobb mértékben, hiszen az utóbbi években a közmunka előretörésével ezek az eszközök – az anyagi forrásokat tekintve- a háttérbe szorultak. Márpedig – ahogy a tervezet indoklása is írja - az állami foglalkoztatási szerv célja az, hogy az álláskeresőket mielőbb az elsődleges munkaerőpiacon helyezze el.
Forrás: munkajog.hu
