Az utóbbi időben rengeteget hallhatunk a „rabszolgatörvény” néven ismertté vált munka törvénykönyvét érintő módosításról és annak munkavállalókra hátrányosan ható rendelkezéseiről. Nem szabad ugyanakkor elfeledkeznünk arról sem, hogy ezzel egyidejűleg olyan jogszabály-módosításokat is előterjesztettek és elfogadtak – és megjelentettek már december végén a Magyar Közlönyben – amelyek nem a versenyszférában foglalkoztatott munkavállalókat érintik hátrányosan, hanem a kormánytisztviselők foglalkoztatási körülményeire lesznek negatív hatással. Az alábbiakban a kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvény egyes rendelkezéseit foglaltuk össze a teljesség igénye nélkül, fókuszálva azon rendelkezésekre, melyek a szabályozással érintett alkalmazottak jogviszonyát hátrányosan szabályozzák a korábbiakhoz képest.

A téma azért is különösen érdekes, mert a kormánytisztviselők jogviszonya ez idáig egy stabil rendszerben megvalósuló, átlátható előmenetelt és biztonságos munkakörülményeket feltételező foglalkoztatási jogviszonyt jelenített meg és ekként élt a köztudatban. A mostani jogszabály, mely igen erőteljes változásokat eredményez a jogviszony tartalmában, véleményünk szerint rácáfol erre a stabilitásra és  további aggályokat is felvethet.

Ebben a rövid összefoglalásban érintjük az éves alapszabadság mértékének és a munkaközi szünet szabályainak változását, az előmeneteli és illetményrendszert érintő módosításokat, az elhelyezkedési korlátozás szabályát, a teljesítményértékelés szabályait, valamint a jogviszony megszüntetési jogcímek bővülését.

 Szabadság szabályainak változása

 Az alapszabadság mértéke a törvény rendelkezése értelmében 5 nappal csökken a korábbi szabályozás által biztosított éves alapszabadság mértékéhez képest.

Ezzel egyidejűleg a besorolás szerinti pótszabadságok mértéke is jelentősen csökken.

 Ami érdekes, hogy a gyermekek után járó szabadság mértéke megduplázódik és – a korábbi 16 éves kor helyett – a gyermek 18 éves koráig figyelembe vehető. Fogyatékkal élő gyermek után plusz 2 nap jár. Ez a családpolitikával ugyan összhangba hozható, de számos munkavállalói csoportnál az éves szabadság mértékének csökkenését eredményező rendelkezés.

Gondolhatunk itt például az idősebb kormányzati szolgálati jogviszonyban állókra, a fiatal  pályakezdőkre vagy a gyermeket nem nevelő kormánytisztviselőkre, akiket egyértelműen hátrányosan érint ez a rendelkezés.

 Egyes intézményeknél történt előzetes felmérések azt mutatják, hogy az új szabályozás bevezetésével mind az előző évekhez képest, mind a munka törvénykönyve hatálya alá tartozó jogviszony szerint járó szabadsághoz képest átlagosan kevesebb lesz a kormányzati szolgálati jogviszonyban állókat megillető szabadnapok száma. Általános (nem reprezentatív) felméréseket figyelembe véve és az érintettek visszajelzése alapján

az éves szabadság mértéke ezzel a szabályrendszerrel számos esetben egyénenként 11 nappal is csökkenhet.

 Pótszabadság az új szabály szerint az alábbi esetekben jár (gyermekek után járó pótszabadságon felül):

• az apának gyermeke születése estén 8 nap, ikergyerekek esetén 10 nap
• a nagyszülőnek unokája születése esetén 5 nap
• az első házasságkötés alkalmából 5 nap.

 A munkaközi szünet szabályait érintő változás

 Az új szabályozás értelmében a munkaközi szünet nem része a munkaidőnek.  A Kit. 121.§ (1) bekezdése értelmében, ha a napi munkaidő a hat órát meghaladja, a kormánytisztviselő részére a munkaidőn túl – a munkavégzés megszakításával – napi harminc perc, valamint minden további három óra munkavégzés után a kormánytisztviselő részére legalább húsz perc munkaközi szünetet kell egybefüggően biztosítani. A hivatkozott szakasz (2) bekezdése a fenti szabályt kiegészíti azzal, hogy a kormánytisztviselőnek a munkaközi szünetet úgy kell igénybe vennie, hogy – szükség szerint a munkaközi szünet megszakításával is – vezetője rendelkezésére tudjon állni.

 A korábban hatályos szabályozás szerint a munkaközi szünet a munkaidő részét képezte. Még a munka törvénykönyve hatálya alá tartozó munkáltatóknál (versenyszférában) lehetőség van arra, hogy a munkaközi szünet a munkaidő részét képezze – azáltal, hogy erről a felek kollektív szerződésben megállapodtak – addig a kormányzati igazgatásról szóló törvény értelmében 2019. március 1-jétől az érintetteknek naponta plusz 30 percet kell a munkahelyükön tölteniük, a jogszabály eltérésre nem ad lehetőséget.

Hogyha ezt egy egyszerűsített példával szeretnénk szemléltetni, akkor ez a következőt jelenti:  ha 20 munkanappal számolunk egy hónapot (egy munkanap 8 óra munkavégzést jelent és ehhez minden nap +30 perc hozzáadódik), akkor ez havonta 10 órával – és 8 órás munkanappal – számolva

évente 15 nappal több munkahelyen töltött időt jelentene.

(Nyilván ez egy egyszerűsített, nem konkrét példa, hiszen például figyelmen kívül hagyja az ünnepnapokat, amikor nem történik munkavégzés).

 Előmenetel és illetményrendszer

 Az új jogszabály teljes egészében átalakítja az eddigi illetmény- és besorolási rendszert. Ennek hátterében állhat az a kormányzati kommunikáció, ami a kormányzati szolgálati jogviszonyban állók bérrendezéséről szól.  Eszerint jelentős mértékű béremelés fog realizálódni a kormánytisztviselők körében 2019. évben. Ugyanakkor az aggályok, amik a jogi szabályozással kapcsolatban felmerülnek, nem alaptalanok, hiszen

az előmenetel, az adott körben foglalkoztatott kormányzati szolgálati jogviszonyban állók munkahelyi motivációja, az életpályamodell, az illetmény megállapításának objektivitása a jelenlegi szabályozás egyes elemei által komolyan sérülhetnek.

 Az illetményekkel kapcsolatban a jogszabály 1. és 2. számú mellékletei táblázati formában tartalmazzák azokat a jövedelem határokat (tól-ig összeghatárokat), melyek az egyes besorolási fokozatokhoz lesznek hozzárendelve. Ennek alapján meghatározott összegek között állítják be az illetményeket. Mindemellett azonban a jövedelemhatár közötti eltérési lehetőségek többségében szubjektív felettesi/vezetői döntéseken alapulnak majd a jövőben. Ez hosszú távon komoly bizonytalanságot eredményezhet az érintettek illetményénél.

 Az illetmény megállapítása 2019. március 1. napjától: a Kit. 286. § (3) bekezdése alapján a munkáltatói jogkör gyakorlója 2019. február 15. napjáig állapítja meg a kormánytisztviselők álláshelyi besorolását és a részükre 2019. március 1. napjától járó illetményt (a továbbiakban: Kit. szerinti illetmény). Az álláshelyi besorolásnál irányadó a korábban már megállapított, a kormánytisztviselőt 2018. december 1-jén megillető illetmény, valamint az érintett kormányzati szolgálati jogviszonyban állók 2018. második féléves teljesítményértékelése és éves minősítése.

 Ennek alapján tehát valamennyi kormánytisztviselőt besorolnak az alábbi kategóriák egyikébe.

 Minisztériumok kormánytisztviselői esetében:

Kormányzati főhivatalok és központi hivatalok kormánytisztviselői esetében:

A besorolási fokozat alsó és felső határán belül a munkáltatói jogkör gyakorlója határozza meg az érintett illetményét. Ennek során a Kit. 286.§ (1) bekezdésének garanciális szabályát kell alkalmazni, mely szerint az érintett kormánytisztviselők és munkavállalók illetménye illetve munkabére nem lehet kevesebb, mint a 2018. december 1-jén megállapított illetmény.

Végrehajtási szempontból érdekes kérdés a változással érintett kormánytisztviselők illetménykülönbözetének rendezése, tekintve, hogy a szabályozás 2019. március 1. napjával lép hatályba:

2019. március 1. napjával megállapított illetményt „visszamenőleg” 2019. január 1. napjával állapítják meg, így a 2019. január és február hónapokra eső illetményt és a Kit. szerinti illetmény közötti különbözetet a 2019. március havi illetménnyel egyidejűleg fizetik ki.

A kormánytisztviselők álláshelyi besorolásának szempontjait valamint az illetménykülönbözet számításának módját a kormány külön rendeletben fogja szabályozni. Itt fontos kiemelni, hogy erre idáig nem került sor, annak ellenére, hogy az illetmény megállapításának határideje 2019. február 15. Ez a gyakorlat további komoly feszültséget okoz az érintettek körében az információhiány, a várakozás miatt.

A korábbi szabályozás (Kttv.) értelmében a jogviszonyban töltött idő növekedésével meghatározott szorzóval garantálták a tisztségviselők illetményének növekedését. Ez a garancia részben motiváló célt szolgált, részben a kormánytisztviselői életpálya stabilitását és kiszámíthatóságát jelenítette meg a gyakorlatban. Az új szabályozás – jelenlegi tartalommal – azáltal, hogy szakít ezzel a gyakorlattal és ezt a garanciát is kivezeti a kormánytisztviselői jogviszony rendszeréből, további bizonytalanságot teremt.

Ebben a körben tehát két problémával foglalkoztunk, melyek szorosan összefüggenek egymással: egyrészről az illetmény összegével és a mértékére való szubjektív döntésen alapuló ráhatás lehetőségével, másrészről a kormányzati igazgatásban alkalmazott tisztviselők előmenetelének kiszámíthatatlanná válásával. A jelenlegi jogszabályi  keretek között mindkét probléma bizonytalanságot eredményez.

Teljesítményértékelés

A törvény 96.§-ának szabályozása értelmében a teljesítményértékelés nem kötelező. Évente a munkáltatói jogkör gyakorlójának mérlegelése alapján illetve a kormánytisztviselő kérelmére végezhető el, melynek részletszabályait a kormány rendeletben határozza meg.

Lehetőségként tartalmazza a törvényszöveg, hogy a teljesítményértékelés alapján a kormánytisztviselő illetménye az adott besorolási kategóriához tartozó összeghatáron belül legfeljebb 20%-kal csökkenthető illetve legfeljebb 30%-kal növelhető, illetve részére teljesítmény-elismerés fizethető.

Úgy gondoljuk, nem igényel különösebb magyarázatot, miért aggályos a jogszabály meghatározása, miszerint

egy adott tisztviselő illetménye a teljesítmény és egyéb szubjektív szempontrendszer alapján állapítható meg a fentebb hivatkozott mellékletben meghatározott jövedelemhatárok között.

Egy életszerű példával szemléltetjük a problémát.

Az új szabályozás értelmében egy olyan kormányzati szolgálati jogviszonyban álló alkalmazott, akit meghatározott iskolai végzettséggel kineveznek egy adott álláshelyre, meghatározott munkakörben és a beosztási fokozatban 5, 10 vagy 15 éven keresztül (időkorlát nélkül) akár változatlan illetménnyel lesz foglalkoztatható. Az sem ad számára garanciát, hogy képesítése által előrébb lépjen, ha kinevezését követően több diplomát szerez. A törvény meghatározott összeghatáron belül ad mozgásteret az illetmény összegének megállapításához – ahogy az fentebb is látható – de a munkáltatói jogkör gyakorlója (az első számú vezető) mérlegelése által a szubjektív tényező jelentősen túlsúlyba kerül.

A kormányzati tisztviselői jogviszony megszüntetésének bővülése

Az új jogszabály kibővíti a jogviszony megszüntetésének lehetőségeit is.

Bevezeti a Kit. szabályozása a kormánytisztviselői jogviszony felmentéssel történő megszüntetése körében a 108.§-ában a feladatok hatékonyabb ellátásának biztosítása jogcímet, mely a jogviszony megszüntetésének egy új formáját jelenti.  Az új megszüntetési jogcím tartalmilag a következő:

Amennyiben a kormánytisztviselő által betöltött álláshelyre meghatározott feladatokban olyan változás következik be, amelynek hatékony ellátására a kormánytisztviselő iskolai végzettsége, szakképzettsége, szakképesítése, szakmai tapasztalata nem megfelelő, a kormányzati igazgatási szerv az álláshelyet más kormánytisztviselővel betöltetheti. A változás a kormányzati igazgatási szerv érdekkörében felmerülő ok lehet. A kormányzati igazgatási szerv érdekkörében felmerülő oknak minősül különösen, ha az a kormányzati igazgatási szerv feladatellátásának jogszabályi változásával függ össze. [Kit. 108. (1) bek.]

Nyilván a jogviszony megszüntetésének bővítése nem értékelhető alkalmazottbarát lépésnek, annak ellenére sem, hogy a törvény szabályozása garanciális jelleggel részletszabályokat is meghatároz.

Elhelyezkedési korlátozás szabályrendszere

A jogszabály 117.§-a szabályozza az elhelyezkedési korlátozást. Eszerint a kormány meghatározza azokat az ágazatokat és az ágazatokon belül azokat az álláshelyeket, amelyek esetében a kormánytisztviselő a kormányzati szolgálati jogviszonya megszűnését vagy megszüntetését követően az ágazati tevékenységet főtevékenységként végző gazdasági társaságnál nem létesíthet munkavégzésre irányuló jogviszonyt. (117. § (1) bekezdés).  A jogszabály 117.§ (2)-(3) és (5) bekezdései az Mt.-ből ismert versenytilalmi korlátozással mutatnak némi hasonlóságot, többek között tartalmazzák az időkorlátot, az ellentételezésre utaló szabályt és az üzleti titokra utaló rendelkezést az alábbiak szerint:

– A korlátozás időtartama a kormányzati szolgálati jogviszonyban eltöltött időnek megfelelő idő, de legfeljebb két év.

–  A kormányzati szolgálati jogviszony időtartama alatt megszerzett információk a jogszabályban rögzített határidőn túl sem használhatók fel üzleti célra.

– Az elhelyezkedési korlátozás az illetmény megállapítása során figyelembe vehető.

Kevésbé egzakt szabályozás az Mt. versenytilalmi szabályozásával összevetve, de gyakorlati hasonlóság elvi síkon mindenképpen vonható a két szabályozás között.

Az elhelyezkedési korlátozással kapcsolatba leginkább aggályos rendelkezést mégis a 117. § (8) bekezdései tartalmazzák. A Kit. úgy rendelkezik ugyanis, hogy ha a kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonyát az alábbiakban felsorolt valamely ok miatt szüntetik meg, az érintett csak a kormány engedélyével létesíthet újabb kormányzati szolgálati jogviszonyt a jogviszony megszűnésétől számított három évig.

A megszüntetés fent hivatkozott okai között a törvényi felsorolás a következőket említi:

– a kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonya a kormány döntése szerint létszámcsökkentés végrehajtása miatt (a 107. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltak szerint) kerül megszüntetésre;

– megszűnt a kormányzati igazgatási szervnek a kormánytisztviselő álláshelyén ellátott feladata;

– a kormány döntése alapján a központosított álláshely-állományból származó álláshely visszakerül a központosított álláshely-állományba,

– a kormánytisztviselő álláshelye átszervezés miatt megszűnik;

– a kormányzati igazgatási szerv a feladatok hatékonyabb biztosítása érdekében a kormánytisztviselő álláshelyére másik kormánytisztviselőt alkalmaz;

A Kit. tehát egyértelműen rendelkezik arról, hogy azok a kormánytisztviselők, akiknek csoportos létszámcsökkentés keretében megszűnik a jogviszonyuk, nem helyezkedhetnek el három éven belül államigazgatási szervnél

(tehát a jogszabály személyi hatálya alá tartozó intézménynél, szervezetnél). Amennyiben kinevezésükre a fentiek ellenére sor kerül, úgy a kinevezés törvény erejénél fogva semmis. Az álláskeresést korlátozó illetve az elhelyezkedési lehetőségeket behatároló rendelkezés véleményünk szerint több szempontból is aggályos, különös tekintettel arra, hogy a felsorolás szerinti megszüntetési okok többsége nem hozható közvetlenül összefüggésbe az érintett teljesítményével (létszámcsökkentés, átszervezés, központi álláshely-állományba való visszavétel, feladat megszűnése). Kivételszabályt mindösszesen annyiban tartalmaz a törvény, hogy a kormány engedélyével lehetőség nyílhat az elhelyezkedési korlátozást tartalmazó főszabálytól eltérni.

Véleményünk szerint szakszervezeti közös felelősség, hogy nagy nyilvánosság előtt foglalkozzunk ezzel a kérdéssel, feltárjuk a szabályozással járó hátrányokat, bizonytalanságokat. Szükség van erre, mert több ezer kormánytisztviselőt érintő kérdésről van szó, amely több ezer család életére lesz kihatással. Az idő sürget, hiszen a jogszabály hatályba lépése március 1. napja.

Ez a jogszabály egyébként újfent felveti azt az utóbbi időben többször előtérbe került problémakört, ami a jogalkotói gyakorlatot érinti: az érdemi szociális párbeszéd hiányát.

A szerző munkajogász, a BMLSZ elnöke