Lehet-e jobb életkörülményeket teremteni itt, mint Nyugaton? És aki már hazajött, úgy érzi-e még most is, hogy jól döntött? Erről beszélgettünk olyan magyarokkal, akik egykor külföldön éltek, de úgy döntöttek, hazatérnek – írja a HVG.
Amikor készültem erre a beszélgetésre, elkezdtem leírni a hazaköltözés melletti és elleni érveket. Elég hamar azt vettem észre, hogy a hazatérés mellett semmi racionális érvem nincsen, csupa érzelmi
– mesélte Orsi, aki négy éven keresztül élt Németországban, majd visszajött Budapestre. „A mostani fizetésem nagyjából a fele annak, amit kint kaptam. A munka nem lett kevesebb, igaz, több sem. Az életemet megszervezni is körülbelül ugyanolyan bonyolult, mint korábban. Az igaz, hogy most többször tudok a szüleimmel találkozni, de ez azért önmagában nem volt ok arra, hogy visszaköltözzek” – mondja. A kérdésre, hogy akkor mégis mi vette rá, hogy hazajöjjön, annyit mondott: úgy érezte, elég volt kint, kellenek az új élmények.
Meg is találta a számításait. Németországba nem sokkal a diplomaszerzés után költözött ki, úgy, hogy mindegy, mit dolgozik, csak legyen belőle pénze. Rövid kitérők után rendezvényszervezéssel kezdett el foglalkozni, és rájött, hogy ebben a szakmában otthon érzi magát. Magyarországra úgy jött vissza, hogy volt már állásajánlata. „Nem vagyok már kezdő, a lényeg az volt, hogy ne úgy ugorjak bele a váltásba, mint ahogyan kimentem” – mondta erről.
A kulcs az, hogy mennyire tudatosan tervezi meg az ember a saját karrierjét – magyarázta a nemrég hazaköltözött Máté. Ő is úgy kezdte, mint sokan: kiköltözött Angliába munkahely nélkül, majd több hónapja eltelt azzal, hogy munkát találjon, és végül naponta tíz órát dolgozott egy olyan állásban, amit egyáltalán nem szeretett, hogy aztán holtfáradtan bezuhanjon az ágyába, és másnap kezdődhessen újra ugyanez.
De ezért nem Nagy-Britanniát hibáztatja. „Ha akkor Magyarországon maradok, itt valószínűleg ugyanezt csináltam volna” – mondta.
Pesten lakva hónapokig nem csináltam semmi értelmeset, csak robotoltam és aludtam. Azt gondoltam, hogy ezen változtatni kell, kiköltöztem Londonba, hogy ott robotoljak és aludjak, nem csoda, hogy ettől nem lett jobb
– emlékezett vissza. Aztán úgy döntött, ebből elég. Annyi pénzt félretett az angliai munkájából, hogy a hazaköltözés után elég legyen heti 30 órás munkát vállalnia, emellett pedig felvételizett egyetemre. Ha bejönnek a tervei, néhány év múlva egy diplomával a kezében már könnyebb dolga lesz.
Kristóf, aki szintén Nagy-Britanniából költözött haza, nem ért egyet azzal, hogy minden azon múlna, hogyan áll hozzá az ember a nehézségekhez. „Persze, ha jobban szeretsz otthon ülni, azon nem változtat, hogy ezt Miskolcon vagy Liverpoolban teszed. De amikor már kint vagy hónapok óta, eltűnt az új hely varázsa, és teljesen magad alatt vagy, egyáltalán nem mindegy, hogy egy vadidegen környezetben mozogsz-e, vagy ott, ahol ismersz mindent és sok mindenkit. Ha valami nincs rendben, azzal sokkal könnyebb ismerős terepen megküzdeni” – magyarázta.
Amikor arról kérdeztük a hazaköltöző magyarokat, hogy volt-e köze a gazdaság helyzetének a döntésükhöz, nem sokat kellett gondolkodniuk a válaszon: nem.
Anyagilag egyiküknek sem érte meg a váltás.
„A kérdés az, mennyire van hosszú távra stratégiád – mondta erről Máté. – Azzal, hogy Magyarországon tanulni fogok, és mellé részmunkaidőben dolgozni, évekre bebetonoztam magam egy rosszabb anyagi helyzetbe, mint amiben kint éltem, de így van esélyem arra, hogy majd negyvenévesen olyan munkám legyen, amit szeretek, akár újra külföldön is. Ha pedig szeretek valamit, jobbak lehetnek az esélyeim is, hogy hosszú távon jól keressek vele” – reménykedik. A többiek válaszaiból is az derül ki: ha azonos munkaköröket hasonlítunk össze, általában 3-4-szerese a nyugati bér az itthoninak. De ahol az ember otthon érzi magát, megvan a kapcsolati tőkéje, ott könnyebben fog jó karriert csinálni – mondták.
A döntésüket egyikük sem bánta meg. A kint maradt ismerőseik közül sokan reagáltak úgy a hazaköltözésük hírére, mintha ez egy kudarc lenne, de még itthoniak is akadtak, akik feladásnak értékelték a visszatérést. „De ilyenről szó sincs. Sok munkahelyünk lesz még, akár több országban is” – mondta erről Orsi. Abban is mind egyetértenek, hogy ha úgy hozza az élet, akkor újra elköltözhetnek Magyarországról, akár később, családostul is.
KSH: egy év alatt közel húszezren költöztek haza
Böröcz László, a Fidelitas elnöke tavaly arról beszélt: most már annyi magyar jön vissza az országba, hogy nagyjából egyensúlyba került a kivándorlók és a hazatérők száma, és még többen jöhetnek haza, ha ilyen jó ütemben fejlődik tovább a magyar gazdaság. Ami a visszatérők számát illeti, a politikusok azért beszélhetnek nyugodtan ilyen tendenciáról, mert teljesen ellenőrizhetetlen, hogy igazat mondanak-e, annyira bizonytalanok a mérések. Nem véletlen, hogy a KSH is gyakran hozzáteszi a saját adataihoz: óvatosan kell ezzel bánni, minden külföldön élő magyart ők sem látnak. A legfrissebb hivatalos foglalkoztatottsági mutató 110 ezer külföldön dolgozó magyarról számolt be – a külföldi munkaügyi hivatalok vagy épp az egészségügyi rendszerbe történt bejelentkezések alapján viszont nagyjából akkor nem lövünk mellé, ha 500-600 ezer külföldi magyarról beszélünk.
A KSH szerint egyébként 2017-ben 25 100-an vándoroltak ki Magyarországról, és 18 500 korábban kivándorolt magyar állampolgár költözött vissza.
A kivándorló magyarok 32 százaléka Németországot, 27 százaléka Ausztriát és 17 százaléka az Egyesült Királyságot választotta új otthonának. A kivándorló magyarok 43 százaléka 30 év alatti, 72 százaléka pedig még nem érte el a 40 éves kort. A kivándorlók 54 százaléka férfi, túlnyomó részük nőtlen, hajadon (64 százalék).
Forrás: HVG
