Megtakarítási okokból 64 munkatársától válik meg az ország egyik vezető egyeteme, az ELTE. A bölcsészkar dékánja szerint „már nem volt hova hátrálni”, a Természettudományi Kar professzorai pedig úgy vélik, a megszorítások „helyrehozhatatlan hanyatláshoz” vezetnek – írja a Népszava.
Nem terveztünk létszámleépítést. Kész helyzet elé állítottak minket
– mondta Sonkoly Gábor, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának (ELTE BTK) dékánja azon a csütörtök délutáni egyetemi fórumon, amit a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének ELTE BTK-s alapszervezete hívott össze azután, hogy hétfőn kiderült: gazdasági okokból 50-70 oktatójától is megválhat az egyetem. A hírt az intézmény kommunikációs osztálya is megerősítette lapunknak, mint írták, a BTK-n a már korábban elért nyugdíjkorhatárra tekintettel 23 fő, a létszámcsökkentés keretében pedig 11 fő (oktatók és oktatástámogatók) jogviszonya szűnik meg. Leépítés kezdődött a Természettudományi Karon (TTK) is, ott nyugdíjazással 20 fő, létszámcsökkentés keretében pedig további 10 fő munkaviszonya szűnik meg.
Tehát összesen 64 dolgozót küldenek el.
Mindezt az egyetem Szenátusa írta elő, mivel a két kar milliárdos nagyságrendű belső hiányt halmozott fel. A BTK-nak – ahogy a TTK-nak is – idén 250 milliós megtakarítást kell végrehajtania.
– Erről tavaly decemberben született döntés. Októberben viszont még 450 millió volt tervben. Ez lényegében a kar megszűnését jelentette volna – fogalmazott a BTK dékánja.
Sonkoly Gábor szerint a 250 millió forint a maximum, amit vállalni tudtak, s már nem volt hova hátrálni, a Szenátus „sarokba szorította” a BTK-t és a TTK-t. Azok a dolgozók, akiket nem nyugdíjazással bocsátanak el, végkielégítést kapnak.
Ennek fedezésére a BTK Kancelláriája 250 millió forintot kapott az államtól – épp annyit, amennyit az elbocsátásokkal spórolni szeretnének.
A fórumon jelenlévő oktatók ezt abszurdnak nevezték. Az elbocsátásokhoz egy több pontból álló szempontrendszert dolgoztak ki, vizsgálták az egyes oktatók tudományos teljesítményét, publikációs listáját, az óraterhelést, a hallgatói létszámot. Azoknak mondanak fel, akik a legkevésbé feleltek meg a kritériumoknak. Figyelembe vették azt is, az elbocsátások nehogy veszélybe sodorják egyes tanszékek működését.
A dékán szerint azok a munkatársak, akik nem feleltek meg az értékelési feltételeknek, a kar oktatóinak mindössze 2 százalékát teszik ki.
Ugyanakkor hozzátette: a két karról elbocsátandó dolgozók száma összességében megegyezik egy egész egyetemi intézet létszámával.
Máté András, a BTK docense megjegyezte, mindez akkor működött volna helyesen, ha a gyengébb tudományos teljesítményű oktatókat korábban figyelmeztették volna ahelyett, hogy most egy fél év alatt kidolgozott értékelési rendszer szerint minősítik és rúgják ki őket. A dékán elismerte, valóban nem fél év alatt kellett volna kidolgozni és működésbe hozni a rendszert, de „most értek össze a dolgok”. Bartus Dávid dékánhelyettes hozzátette: amikor elkezdtek dolgozni az értékelési rendszeren, még nem gondolták, hogy erre kell majd használniuk.
Még egyszer nem szeretném átélni ezt. Ha valamikor újból létszámleépítésre kell sort keríteni, én már nem leszek dékán
– mondta Sonkoly Gábor. Bár a kari vezetés próbál optimista maradni, az egyetemi oktatókat tömörítő Oktatói Hálózat szerint az elbocsátandó munkatársak „érezhető hiányt” jelentenek majd, ami a két kar kutatási és oktatási tevékenységén is meg fog látszani. Szerintük minderre nem került volna sor, ha a kormány nem finanszírozná évek óta alul a felsőoktatást.
Professzorok: elfogadhatatlan a leépítés
A jelenlegi helyzetben elfogadhatatlan a létszámcsökkentés – olvasható abban a lapunk birtokába került levélben, amit néhány hete az ELTE TTK Professzori Tanácsa küldött az egyetem Konzisztóriumának. Felidézték, az egyetem kancellárja, Scheuer Gyula tavaly novemberben még úgy nyilatkozott: „az ELTE gazdálkodása stabil, kincstári számlájának jelenlegi egyenlege meghaladja a 10 milliárd forintot.” A professzorok szerint egyértelmű, hogy ezen összeg egy része konkrét célokra lekötött pénz, de
abszurdnak tartják az olyan egyetemi gazdálkodást, amely a teljes éves költségvetés harmadát „megtakarítja”.
„Ilyen mértékű többletnél elfogadhatatlan az, hogy elbocsátások legyenek” – írták. Hozzátették: a további megszorítások „már az ELTE TTK helyrehozhatatlan hanyatlásához, az oktatás/kutatás színvonalának visszafordíthatatlan romlásához vezetnének”, valamint olyan helyzetet teremtenének, amely „morális válságot és karok közötti súlyos ellentéteket generálhat”.
Forrás: Népszava