A napokban került fel a kormányzati portálra a Munka törvénykönyve módosításának tervezete, amit 2015. október 15-ig bárki véleményezhetett. A Szociális Munkások Demokratikus Szakszervezete élt a lehetőséggel, és elküldte véleményét a minisztériumba.

A Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma a 2014 decemberében született megállapodásnak megfelelően 2015 tavaszán háromoldalú munkabizottságokat állított fel, más mellett a Munka törvénykönyve (Mt.) és a Sztrájktörvény módosításának érdekében.

Az Mt.-vel foglalkozó munkabizottság szakértői szintű egyeztetéseket folytatott, néhány kérdésben (mint a köztulajdonban álló munkáltatóra vonatkozó speciális szabályok eltörlése vagy az apának gyermeke születése esetén járó munkaidő-kedvezmény) a munkavállalói és a munkáltatói oldal kompromisszumra jutott.

A szakszervezetek következetes álláspontja, hogy a hatályos törvény csaknem korlátlan lehetőségeket teremt a munkáltató számára a minél olcsóbb foglalkoztatásra, megnehezítette a kollektív érdekérvényesítést, a szakszervezetek működését, nőtt a munkavállalók kiszolgáltatottsága.

Az új törvény megalkotásának célja a foglalkoztatás rugalmasítása, a versenyképesség javítása volt, e célnak megfelelően a termelés és a piac igényeinek érdekében jelentősen növelve a munkáltató mozgásterét. A szabályozási szemlélet koncepcionálisan megváltozott, az egyéni megállapodásban megmaradt ugyan főszabályként a relatív diszpozitivitás, de számos kérdésben eltérhetnek a felek a munkavállaló hátrányára is, miközben a munkáltató erőfölénye kétségtelen. A kollektív szerződéssel szemben az Mt. rendelkezéseinek nagy része abszolút diszpozitív. Ugyanakkor gyengültek a szakszervezeti jogok, ami nyilvánvalóan nem segíti elő a kollektív szerződéses lefedettség növelését.

Úgy véljük, az új Mt. összességében sérelmes a dolgozóknak, néhány kisebb-nagyobb módosítás nem elegendő. A megjelent Tervezet érdemi módosítást alig tartalmaz, javarészt pontosító, a jogalkalmazást és az értelmezést segítő javaslatokról van szó. Ezek összességében támogathatók, azonban a javasolt módosítás korántsem elégséges.

Üdvözöljük, hogy a jogalkotó többéves adósságot törlesztve a védett szakszervezeti tisztségviselőt is a munkavállalói képviselő fogalma alá sorolná.

Szintén üdvözlendő, hogy a kollektívszerződés-kötési képesség szabályait rendezné a jogalkotó, azáltal, hogy kollektívszerződés-kötési képességet a kollektív szerződés megkötését követően megszerző szakszervezet (szakszervezeti szövetség) a kollektív szerződéshez félként csatlakozhat. A Tervezetben szereplő rendelkezés ugyanakkor pontatlan, további értelmezési nehézségekhez vezethet. A megjelent szövegből nem egyértelmű, honnan kell számítani a bejelentkezés tizenöt napos, feltételezhetően jogvesztő határidejét. Sok esetben problematikus a jelenleg hatályos szabály is, egyes munkáltatók értelmezése szerint a január 1-ji taglétszám alapján kell megítélni a kollektívszerződés-kötési képesség meglétét, miközben ilyen szabályt az Mt. nem tartalmaz. Életszerűtlen ugyanakkor, hogy a szakszervezet napról napra felülvizsgálni kényszerülne taglétszámát, és eközben szintén naprakész információval kellene, hogy rendelkezzen a munkáltatónál foglalkoztatott munkavállalók létszámáról. Akár az a helyzet is előállhatna, hogy a szakszervezet a szükséges információk hiányában vétlen a határidő elmulasztásában, annak lejártát követően viszont nincs lehetősége bejelentkezni, miközben tartósan megfelel a kollektív szerződés kötésével szembeni kritériumoknak. A tizenöt napos jogvesztő határidőre vonatkozó rendelkezést ezért felülvizsgálni javasoljuk.

E témakörben a javasolt szabályozás mellett további módosítást is szükségesnek tartunk, a jelenlegi szabályok szerint ugyanis nem egyértelmű, hogy – több szakszervezet által kötött kollektív szerződés esetén – a kollektívszerződés-kötési jogosultság egyik szakszervezet általi elvesztését követően e szakszervezet jogosult-e a továbbiakban részt venni az általa is kötött kollektív szerződés módosításában. Ezt egyértelművé kellene tenni a törvényben.

A munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés esetkörében továbbra is szükségesnek tartjuk a felek megállapodása szerinti képzés, továbbképzés esetének rögzítését.

A Tervezet a jelenlegi utaló szabály szerint azt tartalmazza, hogy a munkavállalót azonnali hatályú felmondása esetén a felmondási időre járó távolléti díja illeti meg. A jogalkotó minden bizonnyal a munkáltatói felmondás esetén irányadó felmondási időre gondol, ez azonban nem egyértelmű a szövegből, ezért feltétlenül pontosítani szükséges.

A Tervezet számos rendelkezést tartalmaz a munkaidő és pihenőidő tárgyában, részben a munkaidő-irányelvnek való megfelelés érdekében. Az Európai Unió Bírósága nemrégiben meghatározó döntést hozott arról, hogy azon munkavállalók esetében, akik nem rendelkeznek állandó vagy szokásos munkavégzési hellyel, munkaidőnek minősül az az utazási idő, amelyet a lakóhelyük, valamint a munkáltatójuk által kijelölt első és utolsó ügyfél közötti mindennapos utazással töltenek. Szükséges lenne a Tervezetet e határozatnak megfelelően kiegészíteni.

Az Mt. 113. §-ának tervezett módosítása a jelenlegi kevés garanciális rendelkezések egyikét rontaná le, sajnálatos módon kifejezetten a gyakorlatban felmerült munkavállalói igényekre hivatkozással. Az Mt.-vel szemben megfogalmazott egyik első számú szakszervezeti kritika éppen a megállapodások szerepének előtérbe helyezését érinti, a munkáltató erőfölénye miatt ugyanis erősen megkérdőjelezhető, hogy a munkavállaló és a munkáltató valóban egyező akarattal köti megállapodását. A tapasztalatok alapján ugyanígy megkérdőjelezhető a Tervezetben szereplő munkavállalói hozzájárulás önkéntessége is. Bizonyára van példa valós munkavállalói igényre, e szabály ugyanakkor a kisgyermekes munkavállalókat általában teheti a jelenleginél is kiszolgáltatottabbá, miközben a munkába való visszatérést – megítélésünk szerint – számottevően nem könnyíti meg. E javaslat munkavállalói szempontból nem fogadható el.

Kedvező a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény (Kjt.) tervezett módosítása is, amelynek következtében az illetménytábla további fizetési fokozatokkal egészülne ki, azonban további módosításokat is szükségesnek tartunk. Ehelyütt egyet említünk, a kollektív szerződés lehetséges tartalmát érintően. A közalkalmazotti jogviszonyban az Mt. rendelkezéseit is alkalmazni kell, kivéve, ha azok alkalmazását a Kjt. kizárja, vagy eltérően szabályozza az adott kérdést. A Kjt. egyértelműen tartalmazza, hogy a kollektív szerződés a Kjt. és a Kjt. felhatalmazása alapján kiadott rendeletek előírásaitól akkor térhet el, ha az eltérésre ezek a jogszabályok felhatalmazást adnak. Nem találunk azonban rendelkezést arról, eltérhet-e a kollektív szerződés az Mt. egyébként alkalmazandó rendelkezéseitől. Ha végigvesszük az Mt. „Eltérő megállapodás" alcímeit, azt látjuk, hogy ezek zömét a Kjt. hatálya alatt nem kell alkalmazni, van azonban, amelyiket igen (például a „Munkaidő és pihenőidő" c. fejezetnél). Ha a szó szerinti értelmezést követnénk, az a furcsa helyzet állna elő, hogy a Kjt.-től és a végrehajtási rendelettől csak annak kifejezett felhatalmazására térhet el a kollektív szerződés, míg az Mt.-től szinte korlátozás nélkül, a közalkalmazott hátrányára is. Így például kollektív szerződésben ki lehetne kötni, hogy nem kell alkalmazni az Mt.-nek a munkavégzés alóli mentesülés eseteire vonatkozó rendelkezését, a várandós nők felmentési tilalmát, a védett korúak felmondási korlátozását stb. Ez nyilvánvalóan nem lehetett a jogalkotó szándéka, vélhetően jogalkotási hibáról van szó, amit mielőbb javítani szükséges.

Az elküldött levél itt olvasható.

SzMDSz - dr. Schnider Marianna

Forrás: szmdsz.blog.hu