Átfogó törvényjavaslatot dolgozott ki a kormány a kormányzati igazgatás átalakításáról, amely számos, a tisztviselőket érintő változást is tartalmaz. A közel 200 oldalas csomag még nem nyilvános, és az érintettekkel való egyeztetés alatt áll. Az első ilyen kör után a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete (MKKSZ) honlapján tette közé a mintegy 200 oldalas csomaghoz fűzött javaslatait, amelyekkel a tisztviselők számára szerintük hátrányos részék megváltoztatását szeretnék elérni – írja az Index.

A szakszervezetek először is azt kifogásolják, hogy egy a tisztviselők jogállásáról szóló részt is belezsúfoltak a tervezetbe, ennek ugyanis szerintük önálló létjogosultsága van. Külön is gondot okozhat, hogy a megyei (fővárosi) kormányhivatalok dolgozóira összesen 13 külön paragrafus vonatkozik, ami szintén jogalkalmazási nehézségeket eredményezhet. A törvényhez - a felhatalmazó rendelkezés szerint - egyébként is mintegy harminc kormányrendelet kapcsolódik (majd a jövőben), ezek értelemszerűen még nem születtek meg, így elég nehéz a várható hatásokról megalapozott véleményt alkotni.

A kommentárban a véleményezők csalódottságukat fejezik ki amiatt, hogy

a kormánymegbízottak kivételével szerintük minden más kormányhivatali dolgozóra nézve hátrányos, "a jelenlegihez képest semmilyen jövőképet nem biztosít", a 2016-os illetménytáblát változatlanul hagyja,

így annak 145 ezer, 160 ezer és 180 ezer forintos alsó határa megmaradt. Külön is sérelmezik, hogy nincs például cafeteria, szolgálati és álláshelyi elismerés. 

A javaslattevő szakszervezetek a tervezetnek

azt a részét, amely a létszámgazdálkodásról, annak teljes központosításáról szól, teljesen elvetnék.

Eszerint többek között azokat a pozíciókat, amelyek 6 hónapig betöltetlenek maradnak, egyszerűen elvennék és a központi álláshely-állományba helyeznék. A véleményezők szerint viszont ez nem lenne bölcs döntés. Mint írják, létszámhiánnyal küzd sok terület, 

ezek a státuszok nem szándékosan vannak üresen tartva, hanem egyszerűen képtelenség feltölteni ezeket, mert vagy speciális tudást igényelnek, vagy a rendkívül alacsony illetmény miatt arra nincs jelentkező.

Az sem látszik megalapozottnak a szakszervezetek szerint, hogy szervenként alaplétszámot határoznak meg, amelyet kérésre ki lehet egészíteni egy központi állásállományból, ezt viszont bármikor visszavehetik.

A szakszervezetek úgy vélik, mindez szinte lehetetlenné teszi, hogy egy adott szerv évekre előre tervezhetően lássa el feladatait. Az álláshely-gazdálkodás központosítása nem teszi lehetővé a helyi (kormányhivatali szintű) létszámgazdálkodást – ez a fajtaközpontosítás nem tud rugalmasan reagálni a helyi szükségletekre, erre az anomáliára szerintük már a közoktatásban bevezetett hasonló rendszer (KLIK) rámutatott.

Mint írják, a szigorú, központosított létszámgazdálkodás és bértömeg-gazdálkodás ellentmondásba kerülhet, aggályos például az, hogy megszűnik a helyettesítés és a helyettesítési díj, valamint az átirányítás lehetősége, ami normális keretek között a kormányhivatalon belül segíthette a hatékonyabb ellátást. A szakszervezetek úgy vélik,

a tényleges helyettesítés nem szüntethető meg, legfeljebb nem fognak fizetni érte.

További probléma, hogy a törvényjavaslat nem a feladatot ellátó személyhez rendel bért, hanem fordítva. A kommentár szerint ebből az következik, hogy ha a feladatot ellátó személy illetménye meghaladná az adott álláshelyhez rendelt bérkategóriát, az csak a kormánytisztviselő áthelyezésével orvosolható, ami számára kiszámíthatatlanságot, teljes létbizonytalanságot eredményez.

Kifogásolt elem az is, hogy a javaslat szerint a vezetői megbízatás nem különül el a jogviszonytól. Ez teljesen megszünteti a vezetői és az ügyintézői szint közötti átjárhatóságot, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha a vezető vezetői megbízatásának megszüntetését a munkáltató kezdeményezi, az minden esetben a jogviszony teljes megszüntetését is jelenti (azaz a vezető a vezetői megbízatás megszüntetése után nem maradhat ügyintéző a kormányzati igazgatási szervnél). 

Az utolsó kritizált rész a szakmaiság csorbulására vonatkozik.

A kormányhivatalok egyes szakterületeinek szakmai irányítását eddig a szakmai irányító miniszter látta el, ez a mostani tervezet alapján megszűnne. A szakmai irányító miniszter a továbbiakban az irányításban csak „közreműködhet”, ami az érintettek véleménye szerint a szakmaiság gyengülését eredményezheti.

A kommentárban kiemeltek azért néhány olyan elemet, vagy inkább elvi célkitűzést is, amellyel egyetértenek a készülő törvényben. Ilyen például, hogy a kormányzati igazgatásban szolgálatot teljesítő tisztviselők teljes köre méltó anyagi megbecsülésben részesüljön (mint fentebb láttuk, ez csak elvi szinten jelenik meg a javaslatban, a valóságban a tervek szerint többen kimaradnak a béremelési körből). Egyetértenek abban is, hogy a családot alapító, és gyermeket nevelő kormánytisztviselők többlet támogatásban (amint kiderült, itt akár plusz szabadságról is lehet szó) részesüljenek, valamint hogy a közigazgatás érdemelje ki a polgárok elismerését, és hatékonyabb kormányzati munka segítse Magyarország versenyképességének javítását.

Forrás: Index