A kétezres évek második évtizedére Magyarország egyértelműen kivándorló országgá vált, és nincs okunk azt feltételezni, hogy ez a folyamat megállt - olvasható a napokban megjelent Társadalmi Szemle egyik tanulmányában. Az elvándorlás szinte minden régiós országot sújt, de vannak magyar sajátosságok, ezeket is igyekezett megvizsgálni Hárs Ágnes, a Kopint-Tárki Zrt. vezető kutatója, a tanulmány szerzője – írja a Portfolio.

 Akkor most elmegyünk, vagy hazatérünk?

Sok vita övezi jelenleg az elvándorlás jelenségét, egyesek szerint átmeneti problémáról beszélhetünk, amiben már látszanak pozitív jelek, hiszen kezd megfordulni az elvándorlási hajlandóság. Ennek mond ellent Hárs Ágnes tanulmánya, mely a 2018-as Társadalmi Szemlében jelent meg. Rögtön a dokumentum elején leszögezi a kutató, hogy

az elvándorlás ma Magyarországon tény, az aggasztó társadalmi problémák egyike, mértéke jelentős, bár nagysága bizonytalanul mérhető, erősödése 2010-2011 óta jól érzékelhető.

A jövőben várható folyamatokról csak találgatni lehet, a 2004-es uniós csatlakozásunk óta hasonló probléma minden kelet-európai tagállamban megfigyelhető, de az elvándorlás lefutásában voltak magyar sajátosságok. Többek között ezeket, illetve a migráció munkaerőpiaci hatásait is vizsgálja a tanulmány.

Kinyíltak az európai határok, elindult, aki akart

Sok országban ma gondot okoz az elvándorlás, így hajlamosak vagyunk elfeledni, hogy az Európai Unió megalapításának egyik fő célja volt a munkaerő szabad áramlása, melynek támogatottsága ma is jelentős Európában. Tavaly, amikor a Portfolio külön cikksorozatot szentelt a kivándorlás témakörének, mi is kiemeltük, hogy az Eurobarometer felmérések szerint a magyarok legnagyobb része a szabad munkavállalást tartja az Unió legfontosabb vívmányának, és hasonló a megítélése a többi régiós országban is. Ebben szerepe lehet annak is, hogy ezt az előnyt tapasztalják leginkább a saját bőrükön az emberek, szinte mindenkinek van rokona vagy barátja, aki külföldön élt az elmúlt 15 évben.

Az európai munkaerő vándorlása kapcsán az volt a legfontosabb előny, hogy a migráns munkaerő mobilabb és alkalmazkodóbb a hazainál, ez pedig növeli a munkapiac rugalmasságát

- világít rá Hárs Ágnes több korábbi kutatás eredményeire. Az európai országok azt remélték, amikor a szabad munkaerő-áramlásról döntöttek, hogy ennek segítségével a munkaerő-felesleggel és hiánnyal küzdő régiók között megvalósulhat a munkaerő hatékonyabb elosztása.

Az elmúlt 15 év már elég idő ahhoz, hogy mérleget lehessen vonni az elvándorlásról. A fogadó országokban a kezdeti félelmekkel szemben eddig jórészt pozitív gazdasági hatásokat mértek, míg a kelet-európai tagállamokban rövidtávon kismértékű bérnövekedés és a munkanélküliség csökkenése járt együtt az elvándorlással, később azonban már a fiatal és képzett munkaerő elvándorlásának aggasztó demográfiai következményeit, az otthon maradt népesség elöregedését és az ellátórendszerek finanszírozásának, bizonyos szakmákban várható szakemberhiánynak a problémáját is felvetették a kutatások.

Hányan mentek el?

A legnehezebb azt megmondani, hány magyar is él pontosan külföldön, ezzel kapcsolatban időről időre új adatok és becslések jelennek meg.

A Portfolio az uniós hivatalok tükörstatisztikái és saját becslései alapján idén tavasszal 610 ezerre tette az EU-ban élő magyarok számát, és az előző évhez képest nem tapasztalt visszaáramlási fordulatot, inkább további kis mértékű növekedést kalkulált. A most megjelent tanulmány elsőként az aktív korú (20-64 éves) népesség elvándorlását elemezte az Eurostat munkaerő-piaci felmérése alapján.

Az egyes országoknál a három oszlop azt mutatja, hogy a vizsgált időszakokban hogyan alakult az elvándorlás dinamikája, míg a pontok az aktív népesség külföldön élő arányát mutatják.

Magyar szempontból rossz hír, nálunk nőtt a legnagyobb mértékben a kivándorlás dinamikája 2012-17 között az azt megelőző időszakhoz képest.

A grafikonon látszik, hogy ebben a hat évben éves átlagban majdnem 0,6 százalékkal nőtt a kivándorlás üteme. Így 2017 végén az aktív korú magyar lakosság 5,2 százaléka élt az Európai Unióban Magyarországon kívül. Ezzel továbbra is a középmezőny végén vagyunk ebben a mutatóban. Azonban ha a következő időszakban sem csillapodik a kivándorlási kedv, akkor hamar utolérhetjük a szlovák-észt párost. Az adatok szerint 2012-17 között évente átlagosan több mint 30 ezer fővel csökkent a hazai 20-64 éves aktív korú népesség, vagy másképpen fogalmazva öt év alatt több mint 170 ezer fővel nőtt az aktív korú külföldre költözöttek állománya.

A külföldön élő 20-65 évesek állománya 2010-2017 között több mint 200 ezer fővel nőtt, 2013-ig gyorsuló, majd lassuló ütemben. A külföldön dolgozókat vizsgálva is hasonló képet látunk, 2010 után a legfontosabb célországokban - az Egyesült Királyságban, Ausztriában, Németországban - az egyes országok statisztikai adatai szerint - gyorsan nőtt az ott dolgozó magyarok száma, a három célországban a létszám hasonlóan alakult. Az Egyesült Királyságban 2013-ig gyorsuló, majd lassabb ütemben emelkedett a társadalombiztosítási (NINO) számot igénylők száma, Németországban és Ausztriában 2011 májusától - amikortól ezen országok munkapiacai megnyíltak - hirtelen nőtt a magyaroknak adott munkavállalási engedélyek száma, 2012 után a növekedés üteme itt is lelassult. A három országban 2010 óta munkát vállalók száma összesen mintegy 240 ezer fővel nőtt.

A 2011 után tapasztalt hirtelen és gyors növekedés ütemének állandósulását nem vetíthetjük előre, de az elvándorlás tartós jelenlétét igen. Ezt mutatják a mérséklődő ütemben folyamatosan növekvő elvándorlást tükröző statisztikák.

 Még mindig a fiatalok járnak az élen

Demográgfiailag rossz hír, hogy továbbra is elsősorban a fiatal, képzett magyarok mennek el, akik sikeresebben képesek kihasználni a külföldre költözés lehetőségeit.

Az egész régióban megfigyelhető, hogy az elvándorlók legnagyobb része középfokú végzettségű, ahogy a teljes népességen belül is ez teszi ki a legnagyobb csoportot. Az érintett kelet-európai országok többségében jelentős volt az alacsony iskolai végzettségűek elvándorlása, Magyarországra viszont ez nem volt igaz.

Itthon 2004 után az alacsonyabb munkanélküliség miatt nem indult elvándorlás az iskolázatlanok köréből, és a fiatalok esetében is átlag alatti volt az elvándorlás. Ennek magyarázata lehet az akkor még viszonylag nagyvonalú ellátórendszer migrációt visszatartó hatása. 2011 után lassan emelkedik az alacsony iskolai végzettségűek elvándorlási aránya, de így is elmarad a más országokban kialakult arányoktól.

Kétes dicsőség, hogy

Magyarország élen jár a diplomások elvándorlásában, mi vagyunk az egyetlen ország, ahonnan a felsőfokú végzettségűek elvándorlásának az aránya bizonyult a legmagasabbnak,

meghaladva az átlagos arányt és minden alacsonyabb iskolázottságú csoport elvándorlási arányát is - állapítja meg a tanulmány. A csatlakozásunk után 2004-2007 között gyorsan, éves átlagban közel 1 százalékponttal emelkedett a diplomások elvándorlási aránya, majd mérséklődött, de a relatíve magas arány folyamatosan jellemző volt Magyarországon. 2012 után, amikor az elvándorlás felgyorsult, a diplomások elvándorlása is növekedett, évente átlagosan 0,7 százalékponttal, ez az EU többi új országához képest is számottevő növekedés.

Magyarországon a diplomások elvándorlásának más csoportokhoz viszonyított magas aránya és az átlagot meghaladó gyors növekedése a hétköznapi tapasztalatokkal megegyezik,

a magyar kivándorlás komoly strukturális problémája a diplomások átlagot meghaladó ütemben növekvő elvándorlása.

Vélhetően az oktatási és a felsőoktatási rendszer "reformja" is érezteti a hatását, nem várható, hogy a diplomások elvándorlásának az aránya csökkenjen - állapítja meg a szerző.

Itthon hiányzik az elvándorolt munkaerő

A tanulmány második része munkaerő-piaci szempontból vizsgálja a kivándorlás jelenségét. Hárs Ágnes kutatása szerint 2011-16 között évente átlagosan a foglalkoztatottak 2 százaléka lépett ki a hazai munkahelyéről, hogy külföldön vállaljon munkát. Egy részük azonban később - tartósan vagy átmenetileg - visszatért a hazai munkapiacra, és a lépések meg is ismétlődhettek. A visszaáramlást figyelembe véve 2011-2016 között évente átlagosan a hazai foglalkoztatottak nettó 1 százaléka ment külföldre dolgozni.

A munkaerő-piaci felmérésekben igyekeztek választ találni arra is, kik térnek vissza nagyobb arányban. Ez talán még nehezebben mérhető, mint a kivándorlás, hiszen

aki egyszer hazajön, az nem biztos, hogy itthon is marad, a vándorlás folyamatos.

A tanulmány szerint az Egyesült Királyágba és különösen Ausztriába kivándorolt férfiak kisebb arányban tértek vissza a hazai munkaerő-piacra, a többi országból, köztük Németországból viszont az átlagosnál nagyobb a visszavándorlási hajlandóság.

Összességében a foglalkoztatottak nettó elvándorlása valamivel magasabb volt Németországba, mint a többi célországba, de az eltérés a célországok között nem nagy, az elvándorlás jellege azonban igen. A kvalifikáltak, a fiatalok, az egy évvel korábban még tanulók számára legvonzóbb célország az Egyesült Királyság, ugyanakkor Németország az alacsonyabb iskolai végzettségűek, egy évvel korábban munkanélküliek és az idősebbek számára vonzóbb, a kilépő és visszavándorló arány is ebben az esetben magasabb.

Az elvándorlás elsősorban a vendéglátóiparban, az építőiparban és a feldolgozóipari ágazatokban volt jelentős.

Emellett az egészségügy különösen érintett ágazat, ahol az erőteljes elvándorlás mellett akut a munkaerőhiány. Persze nem tudni, hogy ezeknek a folyamatoknak pontosan mekkora részét okozza a munkaerőhiány.

A hazai jövedelmek jelentős, tartós relatív elmaradása folyamatosan ösztönözheti a magyar elvándorlást, amit a relatív romlás vélhetően még tovább erősít. A kötelező minimálbér-emelés és összességében a nettó reálkeresetek gyors növekedése az időszak végén a relatív elmaradottság mértékén keveset változtatott. A gyors és tartós bérnövekedés fenntartása azonban a gazdasági növekedés hasonló mértékű növekedése nélkül bizonytalan, így az elvándorlást ösztönző és motiváló tényezők változatlanok - olvasható a tanulmányban.

Forrás: Portfolio

Eseménynaptár

Társ-szerkesztőségünk:

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

További információ