Sajtóhírek szerint a kormány drasztikusan átalakítaná a felsőoktatás rendszerét: megszűnne az állami fenntartás, piaci alapokra helyeznék az egyetemek működését. A felsőoktatás privatizációja önmagában nem ördögtől való gondolat;  hatékonyabbá válna az egyetemek gazdálkodása, az oktatók versenyképesebb fizetéshez jutnának, a hallgatók pedig jobb és olcsóbb képzést kapnának. Ha azonban ezt úgy hajtják végre, ahogy az elmúlt évek kormány intézkedései alapján sejteni lehet, akkor csökkenni fog a hallgatók száma és még nehezebb lesz bekerülni a felsőoktatásba. Az Abcúg cikke.

A hvg.hu információ szerint a kormány radikálisan alakítaná át a felsőoktatás rendszerét: megszűnne az állam fenntartói szerepe, az egyetemek új szervezeti formában, például zrt.-ként vagy kft.-ként működnének tovább. Az új, privatizált modellben a felsőoktatási intézmény szolgáltatóként, az állam pedig megrendelőként működne: előbbi vállalja, hogy öt év alatt kiképez bizonyos számú villamosmérnököt vagy bölcsészt. Ez alapján fizetne az állam, az egyetemek pedig ebből a pénzből finanszíroznák a képzések költségét, illetve saját ösztöndíjprogramjaikat – ezek váltanák fel az államilag támogatott férőhelyeket.

Immár üzleti vállalkozásként az intézmények tisztán piaci alapon is indíthatnának tandíjas képzéseket, az abból befolyt bevételekkel maguk gazdálkodhatnának. Változna az oktatók státusza is: a jelenlegi közalkalmazotti jogviszony helyett ugyanolyan feltételek mellett foglalkoztaták őket, mint bárki mást a versenyszférában. Egyúttal megszűnnének az egyetemi kancelláriák is, eltűnnének a miniszterek által kinevezett gazdasági vezetők.

Nem először merül fel az állam szerepvállalásának visszaszorítása; a hvg.hu is idézi az Emmi Fokozatváltás a felsőoktatásban című 2016-os munkaanyagát, amiben szerepel az, hogy “a költségvetés tehermentesítése érdekében növelni kell a nem közösségi típusú források részarányát az intézmények működésében”, illetve “a bevételek kezelhetősége és az intézmények érdekeltségének megteremtése érdekében lazítani kell az államháztartási gazdálkodási kötöttségeket”.

A hvg.hu által megszellőztetett átalakítás nagy felzúdulást keltett; sokan attól tartanak, hogy az új modellben tovább csökken majd a hallgatók látszáma, a kevésbé jó helyzetben lévő diákok még nehezebben jutnak be a felsőoktatásba.

Lannert Judit oktatáspolitikai szakértő szerint Palkovics László volt oktatási miniszter, jelenlegi innovációs miniszter egy valós problémára reagált, amikor felvetette, hogy ki kellene terjeszteni a Corvinus alapítványi modelljét, mert a jelenlegi felsőoktatás az állami fenntartás miatt nagyon bürokratikus, rugalmatlan. Ezt az egyetemek is megszenvedik, ugyanis ilyen keretek között nem tudnak minőségi kutatást végezni. Szerinte a modell célja, hogy versenyképessé tegye a magyar egyetemeket, amelyeken jelenleg se az oktatók, se a hallgatók között nincs semmiféle verseny.

Annak megértéséhez, hogy mi a probléma az egyetemek irányításával, érdemes röviden áttekintenünk, mi történt az egyetemekkel az elmúlt évtizedekben.

Orbán már hat éve megmondta

A legtöbb nyugati országban az egyetemek működése a 20. század második felében gyökeresen átalakult. A felsőoktatás tömegesedésével párhuzamosan csökkent az intézmények autonómiája, erősödött az állami befolyás és ezáltal hangsúlyosabb lett a közpénzek hatékony és átlátható felhasználása, megnövekedtek a kutatásból, innovációból és tandíjakból származó bevételek.  Ennek nyomán megjelent a vállalkozói-gazdálkodói szemlélet, átalakult és professzionálisabbá vált az egyetemek vezetési struktúrája is; elvált egymástól az akadémiai és a gazdasági vezetés, előbbi a szenátus, utóbbi a menedzsment feladata lett. Ez Magyarországon mindmáig nem történt meg, bár voltak próbálkozások. A 2005-ös felsőoktatási törvény szerint a szenátus mellett megjelent volna egy külön, gazdasági kérdésekkel foglalkozó tanács is. A rektorok tiltakozása miatt ebből végül nem lett semmi. 

Polónyi István oktatáskutató 2008-ban írt egy tanulmányt, amelyben a felsőoktatás privatizációjának lehetőségeivel foglalkozott. Akkor a felelős és hatékony gazdálkodás, valamint az akadémiai és és gazdasági feladatok szétválasztása szólt az intézmények gazdasági társasággá válása mellett. Ebben a szakértő még arról írt, hogy a privatizáció nyertesei pont a hallgatók lennének, mert jobb és olcsóbb képzéshez jutnának. 

Ehhez képest Polónyi most azt mondja, hogy az elmúlt évek intézkedéseit látva

a kormányt már nem az egyetemek működésének hatékonyabbá tétele motiválná a privatizációban, hanem, hogy piaci alapokra helyezze a felsőoktatást és az állam kivonuljon a rendszerből.

Mindez nem meglepő annak fényében, hogy Orbán Viktor már 2012-ben önműködő és önfenntartó felsőoktatásról beszélt. Polónyi valós veszélynek tartja, hogy az új modellben drasztikusan csökkenjen a hallgatók létszáma. “Ez a 2013-as koncepció végrehajtása lenne, a hallgatók tandíjas képzésre való átterelése”, mondta a szakértő. Ezzel arra utalt az oktatáskutató, hogy hat éve az Orbán-kormány jelentősen csökkenteni akarta az államilag finanszírozott férőhelyek számát, de a tiltakozások hatására ettől elállt végül. 

Ez azért lehet különösen aggasztó, mert a G7 által ismertett Eurostat statisztika szerint az egész Európai Unióban szinte kizárólag Magyarországon csökkent a diplomások aránya a 25-34 éves fiatal felnőttek körében az elmúlt években. 2014-ben a 25-34 éves korosztály 32,1 százalékának volt diplomája, tavaly viszont már csak 30,2 százalékának.

A világ más részein sem ismeretlen, hogy a felsőoktatási intézmények az államtól elválasztva működjenek. Nagy különbség, hogy mindössze néhány jó nevű iskola működik forprofit formában, többségük nonprofit szervezetként tevékenykedik. Polónyi arra számít, hogy Magyarországon nagy valószínűséggel profitorientált gazdasági társaságok jönnének létre.

A minőség számít majd, nem a mennyiség

Kevésbé látja borúsan az átalakítás lehetséges következményeit Lannert Judit.

Az egyetemek versenyképessé tétele természetesen nem azt jelenti, hogy kirakjuk őket a placra, és aztán boldoguljanak valahogy

– mondja.

Úgy látja, az állami fenntartás megszűnése nem azt jelenti, hogy az állam magára hagyja a felsőoktatást, hanem, hogy az új, alapítványi formával a támogatását sokkal inkább kötni tudja majd az eredményességhez. Az egyetemeknek is érdekük lesz, hogy jól tanuló diákokat vegyenek fel, akiket jó tanárok tanítanak és a diákok adott idő alatt el is végezzék az egyetemet. Tehát már nem a hallgatók száma lehet a meghatározó, hanem a munkaerőpiacon elhelyezkedni tudó végzett hallgatóké. Ez a fajta modell nem ismeretlen Európában, máshol is megpróbálnak törekedni arra, hogy a globális térben versenyképes felsőoktatási rendszert hozzanak létre.

Ugyanakkor a szakértő feltételezése szerint ez nem arról szól, hogy pénzt akarnának kivonni a felsőoktatásból, inkább más konstrukcióban adják oda, mint eddig. Lannert Judit szerint ez egy sokkal kiszámíthatóbb rendszer is lenne, mint a mostani, ahol bár van egy finanszírozási formula, de alapvetően minden évben egyéni alkuk alapján dől el, hogy milyen költségvetés alapján működhetnek az intézmények a következő évben.

Az egyetemek a meglévő állami ösztöndíjas helyek helyett saját ösztöndíjat fognak létrehozni, ahova valószínűleg a saját szűrőik alapján lehet majd bekerülni. Mivel az egyetemnek teljesítenie kell – hiszen akkor kap pénzt az államtól és akkor tud egyéb bevételt generálni – értelemszerűen arra fognak törekedni, hogy a legkiválóbb tanulókat vegyék fel, nem pedig a mennyiség lesz a lényeg, mint most. Lannert Judit szerint ez valószínűleg nem fog javítani a magyar oktatási rendszer méltányosságán, de ezt elsősorban nem a felsőoktatáson kell számon kérni, mert nekik – ha versenyben akarnak maradni – igenis törekedniük kell a minőségre. De itt nagyon sok múlik a közoktatáson. A magyar közoktatás sajnos nem teszi lehetővé minden diák számára, hogy megfelelő versenyfeltételekkel induljon az egyetemi felvételin, mert nagyon hamar lemond azokról, akik nem illeszkednek bele a hagyományos frontális képzés logikájába.

Az egyetemi oktatók is a versenyhelyzetbe kerülnek, ugyanis a közalkalmazotti bértáblából kikerülve már lesz esélyük versengeni a magasabb fizetésért. Ennek persze az a feltétele, hogy az egyetemeknek jól kell gazdálkodniuk a befolyt pénzzel, hogy a tanárok fizetésére is jusson. A befolyt pénzről pedig már nem a kancelláriák fognak dönteni, ami szintén csökkenteni fogja a meglévő bürokráciát és rugalmatlanságot.

Erős kormány, gyenge egyetemi lobbi

Az új modellben fennáll annak is a veszélye, hogy az államnak csak olyan megrendelése lesz, aminek szerinte van piaca, így nagy bajba kerülhet például a bölcsészettudomány.

A szakértő úgy véli, hogy a modell épp az ilyen területek miatt nem húzható rá a teljes felsőoktatásra, mert vannak olyan képzések, amelyeket nem lehet piaci alapon mérni. Ezért lenne szükség vegyes finanszírozású felsőoktatásra, ahol az egyetem dönthet úgy, hogy bizonyos területeit továbbra is az állam tartsa fenn, bizonyos területeken pedig beszáll a versenybe. ,,Ebből a változásból még jó is kisülhet, de csak akkor, ha ez nem a teljes felsőoktatásra fog vonatkozni, és nem jelent költségvetés kivonást az állam részéről”.

Polónyi szerint az átalakítás elvileg nem befolyásolná, hogy az egyetemek milyen szakokat indíthatnak. A felvételi ponthatárok meghatározása viszont nagy valószínűséggel változna és a központi felvételi rendszere is megszűnhet. Legalábbis ez következik az állam megrendelői szerepéből, amit a hvg.hu cikke is sejtet, mondta a szakértő. A magánegyetemek is azért indítanak főleg mesterképzéseket, mert ott ők dönthetik el, kiket vesznek fel. 

Polónyi szerint nehéz megmondani, hogy mely egyetemek lennének a privatizáció nyertesei. Ez akár egy intézményen belül,  karonként is változhat. Polónyi az oktatók bérezését említette példaként. Ők elvileg jól járnának, hiszen a közalkalmazotti bérnél jobb fizetést kapnának. Csakhogy nem mindenkinek érdeke, hogy teljesítmény alapján állapítsák meg a béreket. Másrészt az új rendszerben az egyetemek még jobban rá lennének szorulva a külföldi hallgatók tandíjából származó bevételekre, de ahogy az orvosképzés is mutatja, az ő létszámuk sem növelhető a végtelenségig.

Kérdés, az egyetemek mennyiben szólhatnának bele a folyamatba. Tanulmányában arra is kitért Polónyi, hogy az intézmények akkor jó eséllyel ellenszegültek volna az átalakításnak, ahogy a politika sem lett volna érdekelt egy ekkora horderejű változásban. Azóta viszont sok minden változott.

Az egy másik világ volt, gyenge kormánnyal és erős felsőoktatási lobbival. Most fordítva van.

2011 óta azonban nagyban szűkült autonómiájuk. Nem elképzelhetetlen, hogy most már a beleegyezésük nélkül is végrehajtható lenne a privatizáció, mondta Polónyi. 

Több egyetemet is megkerestünk, hogy reagáljanak a hvg.hu cikkében leírtakra, de információhiányra hivatkozva nem kívántak nyilatkozni.

Forrás: Abcug