Iskolába küldené a politikusokat a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) szombaton megválasztott új elnöke. Szabó Zsuzsa szeretné, ha a kormány belátná: szakszervezetek nélkül nincs hatékony szakpolitika – olvasható a Népszavában.

 Válság, szakadás, belső feszültségek – legutóbb ezekkel a címszavakkal került be a hírekbe a PSZ. Sikerült feloldani ezeket?

A hétvégi tisztújító kongresszus kiváló fóruma volt a problémák átbeszélésének. A 107 küldöttből 105-en voltak jelen, tehát majdnem száz százalékos volt a részvétel. Fontos tudni, hogy a küldöttek elsősorban nem a saját véleményüket képviselik, hanem annak a megyei tagságnak a véleményét, amelyik küldötté választotta őket. Tehát egy mandátum mögött több száz kolléga áll. Egy ekkora, több tízezer tagból álló szervezetben, mint a PSZ, sosem lesz teljesen egységes vélemény, de csak a véleménykülönbségek ütköztetése mentén lehet felszínre hozni azokat a problémákat, amelyekkel foglalkoznunk kell. Úgy vélem, jól tudjuk kezelni ezeket a helyzeteket, a döntéseknél felelősen járunk el.

Az év eleji feszültségek elsősorban akörül alakultak ki, hogy a PSZ mégis csatlakozik a kormány Köznevelés-stratégiai Kerekasztalához. Ez már eldöntött tény

Először is azt kell tudni, hogy pártpolitikai szempontból sokszínű a tagságunk, mi nem csak az egyik vagy másik párttal szimpatizáló pedagógusokat tömörítjük. A kerekasztallal kapcsolatos érvek és ellenérvek is erősen megjelentek, ezeket kellene közös nevezőre hoznunk. Jelen pillanatban azt tudom mondani, nyugvópontra érkeztünk ebben a kérdésben, mert ez a kerekasztal nem működik.

Most légüres térben vagyunk, fogalmunk sincs, hogy az oktatáspolitika mit akar.

Az új kormányban lényegében még nincs is oktatásirányítás, az oktatási államtitkár hivatalosan csak néhány napja foglalta el a székét, a Klebelsberg Központ elnökének megbízatása lejárt, nem tudni, ki lesz az új elnök és mikor kezdi meg a munkát.

A taglétszám szempontjából hogyan áll a PSZ?

Az ágazatban továbbra is a legnagyobb taglétszámú szakszervezet vagyunk, több tízezer tagunk van.

A kormányközeli Magyar Hírlapban arról lehetett olvasni, hogy „csak” 18 ezer.

Annál több. Egészen pontos taglétszám-nyilvántartással rendelkezünk, de azt én egy személyben, a PSZ elnökeként sem hozhatom nyilvánosságra. Számos területen vagyunk reprezentatívak. Az elkövetkező öt évben pedig azon fogok dolgozni, hogy minél jobban megértessem a közoktatásban dolgozó kollégákkal, mennyire fontos, hogy szakszervezeti tagok legyenek. A kormányzattal pedig azt szeretném megértetni, hogy a szakszervezet nem ellenség.

Hogyan tervezik az együttműködést a kormánnyal?

A szakszervezet olyan partner, amelyik nagyon jó visszajelzéseket tud adni a rendszer működéséről. Szakértők bevonásával, a problémamegoldásra fókuszálva tudunk egyeztetni az oktatás szereplőivel, kiterjedt hálózattal rendelkezünk. Én azt kérem a kormánytól, az oktatáspolitikától, az iskolafenntartótól, használják ki ezt a lehetőséget. Ha a partnerség jól működne, például időben megkapnák véleményezésre a törvénytervezeteket, számos feszültség elkerülhető lenne.

Sajnos azt kell mondjam, az érdekegyeztetés rendszere az oktatásban az utóbbi időben alig működött.

A szociális párbeszéd is csak egy kipipálandó feladat. Most azt szeretnénk kitapogatni, hogyan tudnánk olyan pozícióba keveredni, ahol valóban hatással lehetünk az oktatáspolitikára. A sztrájkbizottsági megállapodásunk természetesen továbbra is él, de ennél többet szeretnénk.

Nem erőfitogtatásra vagy látszategyeztetésekre van szükség, hanem valódi, érdemi párbeszédre.

Szeretnénk, ha készülne egy komoly, az oktatás egész területére kiterjedő helyzetelemzés, amiben a PSZ is részt vehetne, ezt javasoltuk is a programunkban. Az itt feltárt hiányosságokra fogunk majd szakszervezet-politikai megoldásokat kidolgozni.

A kormány szerint a tanárok mind szakmailag, mind anyagilag megbecsültnek érezhetik magukat. Ön hogyan látja?

Azt javaslom az oktatáspolitikusoknak, hogy menjenek el iskolákba és személyesen tájékozódjanak, kövessék végig egy-egy pedagógus napját.

Ezt komolyan gondolom, szeretnék is egy ilyen programot megvalósítani. Alig vannak oktatást segítő munkatársak, a pedagógusok túlterheltek. Nincs biztonság, nincs stabilitás, állandóak a változtatások. A bérrendszerről sem lehet azt mondani, hogy igazságos. A jelenlegi köznevelési rendszer csak a kollégák óriási felelősségérzete miatt működik. Az iskolákba boldog, kiegyensúlyozott felnőttek kellenek. Az a mi felelősségünk, hogy az ehhez szükséges körülményeket kialakítsuk. Ezen fogunk dolgozni.

Forrás: Népszava

Hozzászólok a Facebookon

Ha tetszett a cikk, LIKE-old Facebook oldalunkon!

Eseménynaptár

Társ-szerkesztőségünk:

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

További információ