A minimálbér emelésének összetett hatásai vannak, különösen érdekes a helyzet akkor, ha kiugró mértékben nő egyik évről a másikra. Tavaly és idén ez történt, így érdemes megnézni, hogy mennyire örülhetnek a munkavállalók és mennyire bosszankodhatnak a cégek, különösen a magyar kisvállalatok. Nincs könnyű dolgunk, mert hatásvizsgálattal most sem állt elő a kormányzat; de feltehetőleg a gazdasági helyzet jelenleg lehetővé teszi a jelentős emelést anélkül, hogy a káros hatások jelentősek lennének – írja Szerb László, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia doktora a Portfolión.
Az idei év elejétől a magyarországi havi minimálbér 138 000 forintra emelkedett, ami 2016-hoz viszonyítva mintegy 25%-os emelkedésnek felel meg. Ameddig a munkavállalók - főleg az érintettek - nyilván örülnek keresetük növekedésének, addig mások, így Dávid Ferenc, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) az elnöke meglehetősen borús képet festett a bérköltségek elszaladásának következményeiről, ami elsősorban hazai tulajdonú kis- és közepes méretű vállalatokat, ezen belül is a vidéki, kistelepüléseket érinti negatívan. Dávid Ferenc ugyanakkor a minimálbér emelését egy tágabb összefüggésrendszerben, a lakosság és a munkavállalók számának csökkenésével és a szakképzetteket érintő elvándorlásával is kapcsolatba hozta.
Lássuk a szabályozás elméleti okait, a minimálbér emelésének lehetséges hatásait, valamint a mai magyar valóságban gyökerező potenciális válaszreakciókat!
Az állami szabályozás
Az állami beavatkozás a piaci folyamatokba egyidős magával az állammal. Központi szabályozás minden piacgazdaságban létezett még a legvadabb liberálisnak tartott időkben is. Igaz, abban megoszlanak a vélemények, hogy a szabályozás az vajon a közjót vagy pedig csak szűk érdekcsoportok érdekeit szolgálta. Mert akárhogyan is nézzük, az állam piacszabályozási intézkedéseinek nyertesei és vesztesei egyaránt vannak. A jó szabályozás pozitív hatásai felülmúlják az esetleges hátrányokat, tanítják a közgazdasági alapkönyvek; arról azonban kevesebbet szólnak, hogy milyen módon is számszerűsíthetjük az esetleg többszörös, bonyolult áttétellel járó intézkedések következményeit. Ilyen intézkedések közé tartozik a minimálbér szabályozása.
A közkeletű vélekedés szerint a minimálbér segít a legszegényebb, legkiszolgáltatottabb munkavállalókon és javítja anyagi helyzetüket. A munkabér nyomán ugyan növekednek a vállalatok költségei, de ez hatékonyságnövekedésre sarkallja őket, hangzik a minimálbért támogató másik érve.
A minimálbért ellenzők szerint viszont a piaci viszonyokba avatkozás következtében megbomlik a kereslet és a kínálat egyensúlya. A növekvő bérköltségek következménye pedig nem hatékonyságnövekedés, hanem elbocsátás lesz, ami a munkaerőpiacon a legalacsonyabb képzettségűeket, a legszegényebbeket sújtja leginkább. Gyakori a trükközés is: a munkavállalók részben (részmunkaidőben) vagy egészében feketén foglalkoztatása, ami a minimálbér hatására akár még növekedhet is. További reakció lehet, hogy a vállalatok árat emelnek, ami azt is eredményezheti, hogy ugyan a bérek nominális értékben magasabbak lesznek, a reálbérek azonban csak kisebb mértékben vagy egyáltalán nem változnak.
Mi történik Magyarországon?
Magyarországon a rendszerváltozást megelőzően, 1989-ben vezették be a minimálbér intézményét, amit 2006-ban a szakképzettséget igénylő munkakörökben kiegészítettek a garantált bérminimum kategóriájával. Az 1992-es 8000 forintos minimálbér 2018-ra 138 000 forintra növekedett. A nominális emelkedés helyett azonban a valós hatások elemzése érdekében érdemesebb, az áremelkedés hatását kiszűrve, a reáladatokat nézni. Az alábbi KSH adatokon alapuló táblázat az éves minimálbér összegét és évenkénti nominális és 1996-os változatlan áron mért változását mutatja 1996-tól 2018-ig.
Mint a fenti táblázatból látható, a minimálbérek ugrásszerű növekedése nem egyedülálló a magyar gazdaságtörténetben. A reálminimálbér mind bruttó mind nettó értékben az 1990-es években csökkent, és csupán az első Orbán-kormány alatt, 2001-ben és 2002-ben nőtt jelentős mértékben.
A 2002-es adózási változások hatására a nettó minimálbér tovább növekedett. A 2003-2010-es időszakot inkább a reálminimálbérek stagnálása jellemezte, a nettó minimálbérek pedig még csökkentek is. Jelentősebb, a 2016-2017-es időszakhoz képest hasonló mértékű emelés zajlott le 2012-ben, a második Orbán kormány alatt. A minimálbérek emelésének tényleges hatását azonban akkor jelentősen tompította a bevezetett általános 16%-os jövedelemadó, amit immár jövedelemhatár nélkül mindenkire kivetettek. Ennek nyomán a nettó reálminimálbér tovább csökkent 2012-ben is.
A 2011-ben megfogalmazódott munkaadói vélemények egyébként kísértetiesen hasonlítottak a 2017-ben elhangzottakra: áremelkedés, csökkenő foglalkoztatás, növekvő részfoglalkoztatás és feketemunka, egyes szektorokban tömeges vállalati csőd és csökkenő versenyképesség.
Nos, az akkori jóslatok nem váltak valóra, de hogy a minimálbéremelésnek milyen tényleges hatásai voltak, azt máig nem tudjuk, mivel erről sem előzetes sem utólagos hatástanulmány nem készült, mint ahogyan nem készült el számos más esetben, pl. az EKAER bevezetése vagy a pénztárgépek NAV-hoz történő bekötése kapcsán sem. Megjegyzem az Európai Unió "Gondolkozz kicsiben" alapelve szerint minden jelentősebb szabályozásváltozás esetében el kellene végezni egy költség-haszon elemzést.
Trükközés és fehéredés
A minimálbéremelés elsődleges, 2017-es tapasztalatairól a GKI készített felmérést, amiben azt találták, hogy a cégek számos trükköt alkalmaztak a bérköltségek visszafogása érdekében, mint a normaváltozás, a munkaidő csökkentése, a munkaköri átsorolás, vagy a cafeteria elemek csökkentése. Láthatóan csökkent a zsebbe történő fizetések aránya is, így a gazdaság némileg fehéredett. A munkaadói ügyeskedések alkalmazásának ugyanakkor a gazdaság szinte minden részét érintő fokozódó munkaerőhiány szab gátat.
A versenyszférában 2014-től jelentősebb béremelések történtek számos esetben is jóval a minimálbér fölé lökve a korábbi alacsony fizetéseket. Mindenesetre hatékonyságnövelő innovatív megoldásokról, vagy a dráguló munkaerőt kiváltó digitális technológiai vagy infokommunikációs eszközök fokozott használatáról a hazai tulajdonú kisvállalatok, sőt még az élelmiszerláncok esetében sem igazán esett szó. Persze ezekhez plusz beruházás és fejlesztés kellene, amit a hazai, forráshiányos kkv-k nem tudnak vagy nem is igazán akarnak finanszírozni.
Hatásvizsgálatok nélkül gond lehet
Annak ellenére, hogy a minimálbéremelés által leginkább érintett szektor a szakmunkásoknak járó garantált bérminimum növelés hatásaival nehezen megbirkózó feldolgozóipar, ezen belül is a könnyűipar, mégis a kiskereskedelemre jutott a nagyobb figyelem. A roppant heterogén, hazai és külföldi, kicsi és nagyméretű cégek egyidejű jelenlétével egyaránt jellemezhető kereskedelmi ágazatot az elmúlt években a minimálbéremelés mellett számos egyéb, hektikusan alakuló szabályozás sújtotta. Ezen intézkedések hátterében sokszor a magyar tulajdonú láncok és kisboltok támogatási szándéka állt. Ilyenek voltak az árbevételre kivetett kiskereskedelmi különadó, az úgynevezett plázastop, a végül visszavont vasárnapi boltzár, az eredetileg szelektíven bevezetett majd általánosított élelmiszer-felügyeleti díj, vagy a gyakorlatilag hatástalan, kétéves veszteséges működés esetén kötelező felszámolást elrendelő törvények. És további intézkedések is várhatók: kormánykörökben már egy ideje lebegtetik az áruházak parkolásának megadóztatását, a négyzetméter alapú létszámot, de szabályoznák az áruházak buszjáratait és a reklámkiadásokat is.
A visszafele elsülő, hatásvizsgálatokat nélkülöző, az érintettekkel nem kommunikáló intézkedések egyik kárvallottja lett a korábban szárnyaló majd 2016-ban "földbe álló" magyar tulajdonú Palóc Nagykereskedelmi Kft. De érdemes megnézni az országos adatokat is. A KSH szerint 2013 és 2017 között a kiskereskedelmi üzletek száma 152 395-ről több mint 12%-kal csökkent 133 886-ra. Ugyanakkor a nagyobb területű, nagyobb választékot alacsonyabb áron kínáló diszkontok, hiper- és szupermarketek forgalma folyamatosan nőtt, a kisebbeké pedig stagnált vagy csökkent. A hatékonyságban még nagyobbak a különbségek. A döntő mértékben külföldi tulajdonú multinacionális cégek egy boltra eső forgalma tízszerese a hazai cégekének, az egy alkalmazottra jutó árbevétel esetében pedig 2-4-szeresek voltak a különbségek 2016-ban.
Persze a kisebb, főleg az apróbb településeken levő boltok családi vállalkozói többet tudtak trükközni, mint a nagyvállalatok. A bevételek egy része csak a "kockás füzetben" szerepel, és hasonló az eltitkolás a részben direkt módon a zsebbe kerülő fizetések kapcsán is. A jelentősen megnövelt minimálbért viszont az alacsony hatékonyságú cégek tulajdonosainak egy része tudja csak kigazdálkodni, esetleg részben kifehérítve a feketén fizetett béreket; de a csökkenő forgalomra nincsen ilyen válaszuk.
A megszűnő kiskereskedelmi egységek száma a kisebb méretű településéken a legmagasabb és egyre szaporodnak a bolt nélküli falvak is. A minimálbéremelés ezeket a tendenciákat tovább erősíti; 2018 elején a becslések szerint mintegy 7-8000 munkahely szűnt meg a kisboltokban. Az elbocsátottak nagy valószínűséggel könnyen találnak maguknak munkát a nagyobb települések boltjaiban, ahova a kistelepülések lakói már évek óta egyre nagyobb számban utaznak, hiszen olcsóbban, nagyobb választékban és sokszor jobb minőségben tudnak bevásárolni. Előre látható az is, hogy az e-kiskereskedelem folyamatosan előretör.
Versenyképességi kérdés
A minimálbéremelés hatása nézhető egy más perspektívából, a versenyképesség szempontjából is. Az EU éves kisvállalati jelentése szerint a kisebb méretű cégek hatékonysága mindenhol kisebb a nagyvállalatokénál, azonban a különbség Magyarország esetében egyike a legnagyobbaknak. Sőt, a Hétfa kutatóintézet egy tanulmánya szerint a magyar kisvállalatok lényegesen le vannak maradva a Visegrádi országok hasonló kisvállalatai mögött is.
Az alacsonyabb versenyképességű cégek jellemzően alacsonyabb béreket fizetnek. Magyarországon pedig a legkisebb méretű, legkevésbé hatékony cégeknél sokkal többen dolgoznak, és többen dolgoznak minimálbéren, mint az EU más országaiban, ezért a minimálbéremelés őket sokkal inkább sújtja.
Bár összességében a minimálbéremelés hatásai nem rengetik meg a vállalatok többségét, és csupán kisebb zavart okoznak, biztosan lesznek olyanok, akik megszűnnek. De a mostani munkaerőhiányos helyzetben az elbocsátottak valószínűleg könnyen találnak új munkahelyet. Ha viszont a cégeket megvédjük az esetleges negatív hatásoktól, akkor konzerváljuk az alacsony szintű jövedelemteremtő képességű cégstruktúrát, és feltehetően tovább csúszunk lefelé az ország versenyképességi rangsorokban is.
Forrás: Portfolio
