A lakosság mind szélesebb köre mozdul el a kockázatosabb befektetések felé és egyre többen gondolják úgy, hogy a befektetéseik menedzselését és a befektetési döntéseket inkább a privátbankárukra bíznák. Magyarországon 5-10 év múlva már a fiatal vagyonosok lesznek túlsúlyban a privátbanki ügyfelek körében, az ő megjelenésükkel az eddiginél is jobban felértékelődik majd a privátbanki szolgáltatások online elérhetősége. Meglepő ugyanakkor a nemzetközi kutatások tanúsága szerint, hogy még a fiatalabb vagyonosok is aggódnak a nyugdíjas éveik életszínvonala miatt. Többek között ezekről a témákról adott interjút a Portfolio-nak Köles Gyöngyvér, az UniCredit Private Banking igazgatója.

   A lakosság széles köre mozdult el a kockázatosabb befektetések felé. A legutóbbi felmérésünkre adott válaszaik alapján Önöknél az ügyfélportfóliók nagyjából egyenlő mértékben tartalmaznak befektetési jegyeket, valamint készpénzt és bankbetéteket. Nem zavarja az ügyfeleket, hogy bankbetétekkel szinte már semmit sem tudnak keresni?

A piacon sajátos helyzetben van az UniCredit Private Banking, szervezetileg ugyanis szorosan összekapcsolódunk az UniCredit vállalati banki ügyfeleket kiszolgáló területével, így jelentős az olyan privátbanki betétállományunk, amely vállalati hitelügyletek fedezeteként jelenik meg. Ez lehet a magyarázata annak, hogy a piaci átlaghoz képest nálunk rendhagyó a bankbetétek aránya.

Ha besétál egy ügyfél, és azt mondja, hogy szeretne egy olyan portfóliót kialakítani, amelyben minimális a kockázat, vagy legalábbis magasabb a készpénz és a bankbetét aránya, mit tudnak ezzel kezdeni egy ilyen alacsony hozamkörnyezetben?

Alapvetően a globális befektetési stratégia elnevezésű portfólió kialakítási program alapelvet követjük. Ebben a rendszerben rendelkezünk konzervatív portfólióval is, ahol a kockázatcsökkentés kulcsa a diverzifikáció. A szolgáltatóknak néha nagyon nehéz konzervatív igényekre stratégiai portfólió jellegű megoldásokat adni, hiszen az ügyféligény gyakran a magas hozam, rövid futamidő, alacsony kockázat háromszögében mozog, de ez lehetetlen konstelláció. Azt érdemes látni és átgondolni, hogy mindenki vállal kockázatot. A kérdés csak az, hogy ezt a jelenben teszi-e meg, és akkor a jövőben kevesebb kockázattal kell szembenéznie, vagy éppen ellenkezőleg, a jelenben nem vállal kockázatot, akkor viszont ez a jövőben nagyobb eséllyel jelenhet meg. Ez egy rendkívül érzékeny kérdés, ahol mindenkinek a saját habitusa alapján magának kell megtalálnia a finom egyensúlyt, ahol, illetve amiben komfortosan érzi magát. Egy kockázatkerülő ügyfélre az a jellemző, hogy inkább a jelenben levő rizikót kívánja kizárni. Azt viszont utána már nehéz lehet elérni, hogy a jövőben olyan célok is megvalósulhassanak, amelyek igényeltek volna extra hozamot. Szokták mondani, hogy a nem befektetés is egy pozíció.

A Citi privátbanki üzletágának értékesítése lezárult, az Erste lett a befutó. Mennyiben rendezi majd át a piacot, hogy a Citi PB-ügyfélállománya átkerül az Erstéhez? Nem egy elhanyagolható piaci részesedésről beszélünk, a tavalyi féléves adatok szerint 9100 ügyfélszámla és 205 milliárdos kezelt vagyon volt a Citinél.

Az biztos, hogy ez mindenképpen egy lehetőséget jelent a privátbanki piac számára. Lehetséges, hogy lesznek olyan ügyfelek, akik nem az új tulajdonos szolgáltatását kívánják igénybe venni, körül fognak nézni a piacon, hogy milyen más alternatívák vannak. A befektetési filozófiánk - ha nem is teljesen hasonló a Citibankéhoz -, hasonló alapokon nyugszik, ezért azt gondolom, hogy ez a konszolidációs lépés az UniCreditnek is egy komoly üzleti lehetőséget jelent.

Egy tavaly év végi interjúban elődje, Marosi Bence még azt mondta, hogy az UniCredit nem lépett be a diszkrecionális vagyonkezelés piacára. Nem érzik úgy, hogy szorul a hurok? Mindenhonnan azt hallani, hogy erős az ügyféligény arra, hogy a vagyonkezelést és a befektetési döntéseket a szolgáltatóra bízzák.

Privátbanki ügyfélkörünkben megjelent az igény a diszkrecionális vagyonkezelésre, és számítunk arra, hogy a generációváltással ez érzékelhetően növekedhet. Éppen ezért a közeljövő egyik feladata, hogy megvizsgáljuk a bevezetés lehetőségeit, kritériumait.

Egyébként jelent ez többletterhet a PB-ügyfeleknek?

Pontosan ilyen kérdéseket kell majd áttekinteni.

Műtárgy, ingatlan. Hogyan viszonyulnak ezekhez a vagyonos ügyfelek?

Az ingatlan egy nagyon izgalmas kérdés, hiszen a mostani privátbanki ügyfélkör már nagyon komoly tapasztalatokkal rendelkezik az ingatlanbefektetések terén, és jellemzően van is már ingatlan-portfóliójuk. Már átéltek ingatlanpiaci ciklusokat, pro és kontra tisztában vannak e befektetési forma nyújtotta lehetőségekkel. A műkincs egy teljesen más kategória. Alapvetően ez az a terület, ahol - ha az ügyfélnek nem hobbija a műkincs- és a műgyűjtés -, nagyon nehezen jut hozzá pont a meghatározó kiegészítő információkhoz. Az árakkal, kurrens művészekkel kapcsolatos aktuális információk elsősorban a műgyűjtés közvetlen szereplőinél koncentrálódnak és jellemzően nem a privátbankoknál.

Visszatérve az ingatlanokhoz. Az elmúlt hónapok ingatlanpiaci fellendülését látva felmerült az ügyfelek körében, hogy érdemes lenne ingatlanba fektetni?

A tapasztalt, nem elsőkörös ingatlan-portfólióval rendelkező ügyfelek jól ismerik a piacot, figyelemmel kísérik a tendenciákat, így nagy tapasztalattal ismerik fel a számukra vonzó lehetőségeket.

A magyar privátbanki piacon még többségben vannak az elsőkörös tulajdonosok. Érezhető különbég a befektetési döntésekben, ha fiatalabb, második generációs vagyontulajdonosokkal beszélnek?

Jól érzékelhető a különbség. Nagyon sok múlik azon, hogy az első generációs ügyfelünk foglalkozik-e azzal, illetve mikorra időzíti, hogy bevezesse a pénzügyekkel való foglalkozás rejtelmeibe az utódait. Ha ez megtörténik, akkor - tapasztalataink szerint - ebben is egy viszonylag hasonló habitus, értékrend tud átöröklődni.

A másik út, amikor nem ennyire együtt menedzselik a vagyont, hanem jellemzően inkább az első generációs tulajdonos foglalkozik a pénzügyekkel, az utódok teljesen más területen mozognak, más szakmát választanak. Ilyen esetekben tapasztaljuk azt, hogy az örökhagyást követően több törődést kíván, igényel az ügyfél, illetve a család. Kiemelt szerepe van ilyenkor a privátbanknak, illetve a privátbankárnak, hogy az örökösök zökkenőmentes tehessék meg önálló lépéseiket a pénzügyek világban.

Ebben az esetben az elvárások is jól érzékelhetően mások. Két dimenzióban ragadnám meg ezt. Az egyik az, hogy míg az első generációs tulajdonosi körnél a személyes kapcsolat rendkívül fontos elem, addig - saját tapasztalatok és nemzetközi kutatások szerint is - a második generációs, főleg a 45 év alatti örökösöknél a személyes kapcsolat mellett elengedhetetlenül fontos az időhatékonyan kezelhető online önkiszolgálási lehetőségek köre is, a bank elektronikus elérése, stb. A kényelem és a távoli elérés ugyanolyan lényeges lesz, mint a személyes kapcsolat. Egyik sem élhet meg majd a másik nélkül. A magyar piacon ez ugyan még ilyen markánsan nem tapasztalható, de várható, hogy az ügyfelekkel való kapcsolattartás szempontjából erről fog szólni a következő 5-10 év, és erre fel kell készülniük a privátbanki szolgáltatóknak.

Mitől félnek igazán a fiatalabb vagyonosok?

A második generáció félelmei világszerte négy nagyon fontos kérdés körül koncentrálódik. A család és az egészség egy olyan témakör, ami már szerepel a fiatal vagyonosok gondolkodásának fókuszában. Ugyanígy foglalkoztatja őket az is, hogy vajon ki fog-e tartani a ma rendelkezésükre álló vagyon, és vajon képesek lesznek-e arra, hogy a családjuknak továbbörökítsék. Egyre drágábbak a minőségi egészségügyi szolgáltatások. Azt gondolnánk, hogy ez egy vagyonos ügyfelet nem foglalkoztat, de úgy tűnik, hogy mégis csak izgalmas a számukra. Ami nekem is meglepetés volt, hogy a következő privát banki ügyfélgenerációt már világszerte izgatja, hogy idősebb korukban el tudják-e érni, illetve meg tudják-e tartani azt az életszínvonalat, amihez az aktív időszakukban hozzászoktak. Azt gondolnánk, hogy ez nem jelenthet problémát, de ha korábban egy évben három egzotikus utazás fért bele a költségvetésbe, és ma már csak egy, lehetséges, hogy ezt visszaesésként élheti meg az ügyfél.

Lehet azt tapasztalni a másodkörös ügyfeleknél, hogy a jövőbeni félelmek miatti nagyobb vagyon-felhalmozási kényszer magasabb kockázatvállalásban csapódna le?

A magyar tapasztalatok alapján erre azért nem lehet még egyértelmű választ adni, de kevésbé tartom életszerűnek, hogy a fiatal generáció egy konzervatív portfólióból hirtelen „daytrade"-elni szeretne.

Forrás: Portfolio