„A kormány projektalapú elszámolást alkalmaz a közmunkaprogramok esetében. Ez azt jelenti, hogy nagy általánosságban egy ember csupán néhány hónapot dolgozik egyfolytában közmunkásként. Beteszik egy projektbe három hónapra, és amikor annak vége, törlik a rendszerből. Ha azonban később újra felveszik egy ugyanabban az évben induló közmunkaprogramba, akkor a rendszerben „új” közmunkásként jelenik meg. Így lesz egy közmunkásból kettő. Így lesz „teljes foglalkoztatottság” Magyarországon. Így lesz „siker” az egyébként gyalázatosan rosszul működő rendszerből” – mondja Komjáthi Imre, a Munkát, Kenyeret, Tisztességes Béreket Egyesület elnöke, a Közmunkás Szakszervezet társelnöke a zsurpubi.hu-n. Az érdekvédővel többek között a közmunkások jelenlegi helyzetéről, Lázár János kijelentéséről, a kormányváltásról, illetve az ellenzéki pártokról is beszélgettünk.

Zsúrpubi: A Hír TV tudósítása szerint a Miniszterelnökséget vezető miniszter kijelentette, hogy „Akinek reggel 6-kor el kell mennie melózni, […] annak délután háromkor már nem sok kedve marad, hogy elmenjen lopni.” Ön szerint miért próbálja olyannak láttatni a közmunkásokat a kormány, ahogyan Lázár János szavaiból kiderül? Milyen megfontolásból alkalmazza ezt a retorikát a Fidesz egyik első embere pár hónappal a választások előtt?

Komjáthi Imre, a Munkát, Kenyeret, Tisztességes Béreket Egyesület elnöke, a Közmunkás Szakszervezet társelnöke

K.I.: Lázár János azt használja ki, hogy rendkívül nehéz a társadalomból bármiféle szolidaritást kicsikarni a közmunkásokkal kapcsolatban. A magyar emberek többségének a fejében az út mellett kapirgáló, valamilyen látszatmunkát – vagy még azt sem – végző, főleg cigányokból álló brigádok képe jelenik meg. Sajnos nem látják azokat a közmunkásokat, akik a szociális intézményekben, a kórházakban és az idősek otthonában dolgoznak. Továbbá azt a közel 23 ezer úgynevezett kulturális közmunkást sem, akik a könyvtárakban, az önkormányzatoknál és az archiválással foglalkozó közintézményekben dolgoznak. Az iskolai portásokat, gondnokokat és karbantartókat sem azonosítják közmunkásként, hiába az a jogállásuk. Lázár János ezeket a nehéz sorsú, becsületesen dolgozó embereket sértette meg a fenti általánosító kijelentésével.

ZSPB.: Amikor Ön közleményben tudatta, hogy közösség elleni izgatás miatt fel fogják jelenteni a kancelláriaminisztert, a Miniszterelnökségi Sajtóiroda úgy reagált, hogy Lázár a korábbi megélhetési bűnözőkről beszélt, akik a segélyt lopással egészítették ki. Önnek mi jut eszébe a „megélhetési bűnözés” kifejezésről?

K.I.: Az SZDSZ és a szélsőségesen liberális nézeteket valló politikusai. Baloldali emberként én a közösségben hiszek. Azt gondolom, hogy egy közösség semmilyen indokkal nem hunyhat szemet a társadalmi együttélés normáit semmibe vevő, törvényszegő és deviáns viselkedés fölött.

Egyetlen embernek sem lehet joga ahhoz, hogy a szegénysége okán megkárosítsa, ne adj Isten megölje valamely másik embertársát. A megélhetési bűnözés fogalmának bevezetése és annak törvényi alkalmazása rendkívül közösségromboló hatású volt. Csupán az lett az eredménye, hogy jelentősen gyengítette a társadalomban a szolidaritást a szegény, nehéz sorsú emberek irányában. A nyomoron enyhíteni kell, a szegénységből kitörési lehetőséget kell adni, a bűnt pedig büntetni kell!

De azt még hozzátenném, hogy nagyon furcsán hangzik egy kőgazdag NER-lovag szájából – akinek már a gyermeke is milliomos –, amint bírálja azokat az embereket, akik azért mennek fát lopni, mert fagyoskodnak a gyermekeik.

ZSPB.: Ma Magyarországon a statisztikák szerint körülbelül 200 ezer embert tartanak számon közmunkásként. Helytálló ez az adat? Ön szerint mi lenne az ideális, ha nőne vagy csökkenne a számuk?

K.I.: Hol 200 ezer, hol pedig 160 ezer emberről beszél a kormányzat. Ezek a számok erősen kozmetikázottak. Véleményem szerint körülbelül 80 és 100 ezer között lehet azoknak a száma, akik hosszabb vagy rövidebb időre kapcsolatba kerültek a közfoglalkoztatással. A kormány projektalapú elszámolást alkalmaz a közmunkaprogramok esetében. Ez azt jelenti, hogy nagy általánosságban egy ember csupán néhány hónapot dolgozik egyfolytában közmunkásként. Beteszik egy projektbe három hónapra, és amikor annak vége, törlik a rendszerből. Ha azonban később újra felveszik egy ugyanabban az évben induló közmunkaprogramba, akkor a rendszerben „új” közmunkásként jelenik meg. Így lesz egy közmunkásból kettő. Így lesz „teljes foglalkoztatottság” Magyarországon. Így lesz siker az egyébként gyalázatosan rosszul működő rendszerből.

A Közmunkás Szakszervezet álláspontja éppen emiatt az, hogy a jelenlegi formájában a közmunkaprogram nem egyéb, mint az adófizetők pénzének elherdálása.

Zsúrpubi: Ön évekkel ezelőtt a következőt nyilatkozta: „A szaros szendvics akkor is szaros szendvics, ha szépen be van csomagolva.” Az olvasóink többsége valószínűleg nem találná ki, hogy kiről vagy miről beszélt. Elárulná?

Komjáthi Imre: Gyurcsány Ferenccel kapcsolatban írtam le ezt az ominózus mondatot. Az MSZP nem fanatikus „Fletó-hívő” tagjai, illetve a baloldali szavazók általában is egyfajta meghasonlást éreztek, amikor az akkori miniszterelnök bejelentette erősen neoliberális konvergencia-programját. Egyszerűen nem értették az emberek, miért a saját szavazóbázisát szivatja meg. Nem értették, de próbálták megemészteni és a magukénak érezni. Mert hát, ha a Feri mondja, akkor biztosan jó lesz úgy. A vizitdíj esetében egy olyan egyszerű kérdésre, hogy akarsz-e fizetni, szinte mindenki azt válaszolta, hogy akar a franc. Gyurcsány nem ismerte a „néplelket”. Az erős kritikus hangok és a jelentős népszerűségvesztés ellenére sem volt hajlandó visszakozni, hanem próbálta leszuszakolni a torkunkon. De ezt még a saját szavazói sem tudták lenyelni.

Erre mondtam én akkor és most is, hogy: „Valljuk be őszintén, a szaros szendvics akkor is szaros szendvics, ha szépen be van csomagolva.” De még akkor is az, ha nemzeti mázzal van leöntve és piros-fehér-zöld pántlikával van átkötve. Orbán Viktor például ilyen „magyar nemzet = futballnemzet” szósszal leöntött szaros szendvicsben kínálja számunkra a stadionépítési mániáját.

ZSPB.: Fél évvel ezelőtt Ön azzal ostorozta az MSZP-t, hogy gyűlöli, amikor a párt magával foglalkozik ahelyett, hogy arról beszélne, ami az embereket érdekli. Mi a véleménye, milyen irányban változott a helyzet az MSZP mostani húzásával, hogy Karácsony Gergelyt tette meg miniszterelnök-jelöltjének?

K.I.: A pártelitnek valószínűleg sikerült tető alá hozni egy belső kiegyezést. Többé-kevésbé mindenkinek megtalálták a helyét. Vagy csak belátták, hogy egymás nyílt színen való legyilkolása ugyan rendkívül szórakoztató lehet a választópolgárok egy része számára, de szavazatokat nem fog hozni. Karácsony Gergely színre lépésének legnagyobb hozadéka, hogy a szavazók a felkínált menüből most már választhatnak egy szimpatikus és hiteles fiatalembert is szemben egy leszerepelt, többször hazugságon kapott milliárdos pojácával.

ZSPB.: Mit gondol, az ellenzéknek milyen stratégiát kellene követnie, hogy jó eredményt érjen el a választásokon? A Vonától Gyurcsányig tartó teljes összefogást jó ötletnek tartja? Reális forgatókönyv, hogy előbb közösen rendbe kellene tenni a törvényi kereteket, majd kiírni egy új választást?

K.I.: Őszintén szólva naiv és idealista elképzelésnek gondolom ezt a Vonától Gyurcsányig tartó összefogást. Tisztán látható, hogy az ellenzéki pártok még ennél sokkal egyszerűbb dolgokban is képtelenek megegyezni. Véleményem szerint még mindig nem gondolják elég rossznak és életveszélyesnek a kialakult helyzetet ahhoz, hogy ilyen mértékben félre tudnák tenni a saját érdekeiket, hogy képesek legyenek hidat verni a rendkívül szélesnek tűnő ideológiai szakadék fölé. Azt gondolom azonban, hogy a választók sokkal bölcsebbek, mint azt a pártok és a politikai elemzők hiszik. Várhatóan újra látványos átszavazások lesznek a legkülönbözőbb nézeteket valló táborok között. Vegyük példaként Ózdot. Szent meggyőződésem, hogy az ottani választókerületben fölényes Jobbik-győzelem várható, mert ugyan melyik MSZP-szimpatizáns fog az ott élők számára teljesen ismeretlen DK-jelöltre szavazni? Egy ilyen DK-s jelöltet elindítani szerintem egyenértékű azzal, mintha egy összefogás keretében visszaléptek volna a jobbikos jelölt javára.

ZSPB.: Milyen színű vagy összetételű kormány tudna érdemben javítani a szegénységben élők helyzetén?

K.I.: Erősen baloldali érzelmű ember lévén természetesen egy hiteles baloldali politikát képviselő kormányt látnék szívesen. Nem valamiféle balosnak álcázott neoliberális kormányra gondolok, ami egy komolyabb pénzügyi válság első jeleit észlelve rögtön a melósokat kezdi el sanyargatni, éppen azokat az embereket, akik ezt az országot valóban szolgálják és működésben tartják. Egy dolgot mindenképpen szögezzünk le:

bármilyen színezetű is egy kormány, nem lehet szándéka a nyomor és a szegénység konzerválása. Ahol szegénység van, ott nő a tanulatlanság és a képezhetetlenség. Ahol nyomor van, ott nő a betegségben szenvedők száma is. Ezért akár bal-, akár jobboldali kormánya lesz Magyarországnak, a NER lebontása után komoly lépéseket kell tennie a szegénység csökkentése érdekében.

ZSPB.: Ön több mint két évtizede dolgozik a BorsodChemnél. Vajon mi lenne annak a cégnek a sorsa, amit úgy „menedzselnének”, ahogy a politikusok próbálják vezetni Magyarországot vagy a pártjukat?

K.I.: Idén július 5-én lesz 33 éve, hogy beléptem az akkor még Borsodi Vegyi Kombinát kapuján. Kollégáimmal megéltük és saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy milyen az, amikor olyan vezetése van egy cégnek, amelyik csak a saját gazdagodását és a tulajdonosok zsebének minél vastagabbra való tömését tartja szem előtt. Volt egy időszak, amikor a munkahelyünknek gyanús hátterű befektetési alapok és offshore cégek voltak a tulajdonosai. Rengeteg hitelt vettek fel, amit egymás között szétosztottak, ugyanakkor a beruházásokat leállították. A cég lassan elsorvadt, a csőd felé tántorgott. Szerencsénkre a világon a harmadik legnagyobb izocianátot gyártó vállalat, a kínai Wanhua kifizette a hitelezőket, így ismét a fejlődés útjára állította a BorsodChemet. Remélem, hogy a „Magyarország Zrt.” is megszabadul a kiszipolyozóitól, majd felzárkózik Európa élvonalához. A magyar emberek szorgalmasak, szeretnek és tudnak is dolgozni. A vezetők kiválasztásában azonban nem vagyunk a legjobbak.

Forrás: zsupubi.hu