A legfontosabb tudndivalók

A napi munkavégzésnek és a munkaviszonnyal kapcsolatos jogvitáknak is gyakori szereplője a túlóra. A túlóra a munkáltató utasításán alapuló többlet munkavégzés, ami ugyanakkor többletköltséget okoz a munkáltatónak is. Mikor rendelhető el, és milyen keretek között? Munkaidőkeret esetén is beszélhetünk túlóráról? A Piac&Profit szakértője összegyűjtötte a legfontosabb tudnivalókat.

Hogyan rendelhető el túlóra?

Túlóráról – szaknyelven rendkívüli munkaidőről – akkor beszélünk, ha a munkavállaló a munkaidőbeosztásától eltérő időben, ill. munkaidőkeret esetén a munkaidőkereten felül végez munkát. A Munka Törvénykönyve alapján túlórának minősül az ügyelet tartama is.

Általános szabály, hogy a túlórát a munkáltató rendelhet el. Gyakori tévhit viszont, hogy a túlóra elrendeléséhez írásbeli munkáltatói utasítás kell, így ennek hiányában nem lehet szó túlóráról. Valójában túlórát a munkáltató akár szóban is elrendelhet, és csak akkor köteles írásba foglalni, ha a munkavállaló ezt kéri.

Rendszerint, ha a munkavállaló „önszorgalomból", munkáltatói utasítás nélkül túlórázik, az nem minősül szabályos túlórának, így erre az időre a dolgozót többlet díjazás sem illeti meg. Viszont a bírósági gyakorlat elismeri a túlórát abban az esetben is, ha a munkáltató kifejezett utasítással nem rendelte el, de a rendkívüli munkavégzést tudomásul vette, és az így végzett többletmunka a munkáltató érdekében szükséges és indokolt volt.

Munkaidőkeret esetén is lehetséges túlóra

Gyakori félreértés a munkáltató, ill. munkavállaló részéről, hogy munkaidőkeret alkalmazása esetén nem lehet szó túlóráról. Ez azonban nem így van.

A munkaidőkeret alkalmazása lehetővé teszi a munkaáltató számára, hogy a munkaidőt az általános munkarendhez képest (hétfőtől-péntekig, napi 8 óra) egyenlőtlenül ossza be. Azaz ilyenkor megteheti, hogy pl. az egyik napra 4, a másikra 10 órás napi munkaidőt oszt be, vagy az egyik héten 6, a másikon 4 munkanapra osztja be a dolgozót.

Azonban abban az esetben, ha a munkavállalónak a munkaidőkeret végén több ledolgozott munkaórája van, mint amennyi órát a kereten belül teljesítenie kellett, akkor túlóráról beszélünk. Így például, ha az 1 havi (4 heti) munkaidőkeretben, alkalmazott munkavállalónak a havi keretben 160 órát kell dolgoznia, de viszont a keret lezárásakor a dolgozónak 165 ledolgozott órája van, az természetesen nála is túlórának számít, így bérpótlékra vagy szabadidőre jogosult.

Fontos, hogy munkaidőkeret esetén is túlórának számít a napi munkaidő beosztáson túli időben végzett munka is. Azaz túlórát eredményez az is, ha az előre közölt beosztása szerint a dolgozó az adott napon 10 órát dolgozott volna, de a munkáltató túlórát rendel el, és a munkavállaló ténylegesen 12 órát dolgozik.

A túlóra elrendelés korlátai

A túlóra elrendelésnek törvényen rögzített korlátai vannak, amelyeket érdemes ismerni. Így nem rendelhető el rendkívüli munkavégzés a munkavállaló várandósságának megállapításától a gyermeke hároméves koráig, a gyermekét egyedül nevelő munkavállaló esetén pedig gyermekének hároméves koráig. Ugyancsak nem lehet túlórát elrendelni a munkaviszonyra vonatkozó szabályban (jogszabály, kollektív szerződés stb.) meghatározott egészségkárosító kockázat fennállásakor. Nem rendelhető el rendkívüli munkaidő a 18 év alatti munkavállaló számára. Csak hozzájárulásával rendelhető el túlóra a gyermekét egyedül nevelő munkavállaló számára gyermeke hároméves korától négyéves koráig.

Az elrendelhető túlóra időtartamát is korlátozza a törvény. Jelenleg teljes napi munkaidő (napi 8 óra) esetén, naptári évenként 250 óra rendkívüli munkaidő rendelhető el. Amennyiben a munkaviszony év közben kezdődött, vagy részmunkaidőben alkalmazzák a dolgozót, akkor a naptári évben elrendelhető túlóra arányosan kevesebb.

Forrás: Piac&Profit

Eseménynaptár

Társ-szerkesztőségünk:

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

További információ