Szakemberek szerint nincs helye a lövészetnek a közoktatásban, hiszen a hazafias nevelés e módon való tantervbe építése életveszélyes kockázatokat hordozna – olvasható a Népszavában.

– Jó lenne, ha végre a tanárokra bíznák, mi szerepeljen a pedagógiai programokban, s nem Orbán Viktor köre valamely tagjának hobbiját erőltetnék rá a közoktatásra – mondja Nagy Erzsébet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) dél-dunántúli ügyvivője a kormány lőterekkel kapcsolatos ötletére. Ami valójában több is, mint idea, hiszen egy múlt hónap eleji határozat 17,4 milliárd forintot különített el negyven lőtér kialakítására, s emellett további 67 kialakítását tervezik.

Nagy Erzsébet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének dél-dunántúli ügyvivője

Hiába a halovány cáfolatok, több jel is arra mutat, hogy az új gyakorlóhelyek nagyobb részét a kormányzat oktatási intézményekben tervezi kialakítani. Mint azt a Népszava elsőként megírta: a Klebelsberg Központ az idén tavasszal levelet küldött az iskoláknak, kialakítható-e lőtér a területükön – hatszor tizenöt méteres, elkeríthető terület iránt érdeklődtek, mely ellátható biztos fedezékkel. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma oktatási államtitkársága szerint persze nem kötelező az iskolai lőterek kialakítása, s a lövészet tananyagba illesztése, csak a szakkörválasztékot akarják bővíteni.

– Ahhoz viszont meglehetősen drága és veszélyes – jegyzi meg Nagy Erzsébet. – Emellett kíváncsi lennék a valós szándékra is, miért akarnak fegyvert adni a gyerekek kezébe: ezzel akarják előkészíteni a hadrafoghatóságot?

A szakszervezeti vezető szerint az iskolák nagy részében nemhogy a lövészetnek, de az alapfeladatok ellátásának sincsenek meg a normális feltételei.

– Sok helyen a mindennapi testnevelés megvalósítása gondot okoz, nemhogy a lövészet bevezetése – teszi hozzá. – Ne felejtsük el, fegyverekről beszélünk, melyekre szigorú előírások vonatkoznak.

Márpedig a szabályokat Légrádi József, a Kaposvári Sportlövész Klub elnöke szerint is igencsak nehéz lenne betartani egy iskolában.

– Már eddig is akadtak olyan intézmények – mondja –, ahol megpróbálkoztak a lövészet bevezetésével, de nem hallottam róla, hogy bármilyen eredménye lett volna.

Az egykori magyar bajnok sportlövő hozzátette: nemcsak a tárgyi, de a szakmai feltételei is hiányoznak az iskolai lövészetnek.

– A mostani pedagógusok fele már nem volt katona, vagyis életében nem vett szakszerűen fegyvert a kezébe – magyarázta –, a hozzáértésük is ezzel egyenértékű. Kaposváron akad olyan rendészeti fakultáson oktató testnevelő, aki két nappal egy országos verseny előtt küldött el hozzánk öt diákot, hogy tanítsuk meg őket lőni. Ennyit ért hozzá… Vagyis fennáll a veszély, hogy a gyakorlatlan, végzettséggel nem rendelkező pedagógusok fognak lövészetet tanítani. Meg kellene érteni: a fegyvert nem elég kézbe adni, ismerni is kell! Ez nem foci, hogy a tornaórán elesik a gyerek, s lehorzsolódik a térde, itt kilőhetik egymás szemét! Cseppet sem mellékesen: egy sportlövőnek pszichológiai alkalmassági vizsgálatra kell járnia, hogy lőhessen. A gyerekeket hogyan fogják megszűrni?

A szakember szerint éppen ezért nem kellene bevinni a lövészetet az iskolákba, sokkal inkább az idehaza nagy hagyománnyal bíró, ám a rendszerváltás után tévesen, mint kommunista csökevényt elsorvasztott lövészklubokat kellene feltámasztani. (Trianon után, az általános hadkötelezettség tiltásának kijátszására alakult sok ezer lövészegylet az országban – a szerző.)

– Somogyban 1990 előtt 110 lövészklub működött – állította Légrádi József –, minden nagyobb üzemben, gyárban volt lőtér, ahogyan az iskolákban, a közigazgatási épületekben is volt lőszoba. Ma hivatalosan nyolc klub létezik a megyében, de ebből csak három működik ténylegesen. A lőterek nagy részét felszámolták, a falvakban például szántónak minősítették és beszántották. Ha már fejleszteni akarnak, a megmaradtakat kellene rendbe tenni: ha egy diák lőni akar, legyen hová mennie, ahol szakemberek foglalkoznak vele.

Hasonlóképpen vélekedik az a több mint másfélezer pedagógus és oktatási szakember, akik aláírták az egyik oktatási szakcsoport, a Hívatlanul tiltakozását.

– Amellett, hogy veszélyes fegyvert vinni az iskolákba – mondja a petíció egyik somogyi aláírója –, az oktatás militarizálása legalább olyan rémisztő. Ráadásul borzalmasan sok pénzbe kerül: a 17 milliárd csak az első lépcső, úgy hallottam, hogy a teljes összeg ennek a két és félszerese.

A Hívatlanul kiszámolta, a lövészet felfuttatására szánt pénz elegendő lenne 1000 fejlesztő- vagy gyógypedagógus körülbelül tizenhárom évi fizetésére, vagy ugyanennyi pedagógiai asszisztens 24 évi bérére, esetleg 180 ezer interaktív táblára, vagy – az iskolai sportolás mellett maradva – 180 tornaterem megépítésére.

– Sok mindent fel lehetne még sorolni, mi mindenre lehetne elkölteni egy ekkora összeget – teszi hozzá a somogyi pedagógus –, de a lényeg: a lövészetnek, ahogy a siklóernyőzésnek vagy a bungee jumpingnak, nincs helye az iskolákban.

Forrás: Népszava

Eseménynaptár

loader

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

Megvá­lasz­tot­tak — Mi lesz most?



A szem­lé­le­té­ben teljes mér­ték­ben újdon­ság­nak szá­mí­tó könyv egy­részt meg­oldást nyújt a ma­gyar szak­szer­ve­ze­te­ket is súj­tó fo­lya­ma­tos tag­lét­szám­csökkenés meg­állí­tá­sá­ra, más­részt se­gít át­te­kin­te­ni a mun­ka­he­lyi tiszt­ség­gel já­ró fe­la­da­to­kat, va­la­mint azok si­ke­res el­lá­tá­sá­hoz gya­kor­la­ti ta­ná­csok­kal lát­ja el a mun­ka­he­lyi szak­szer­ve­ze­ti tiszt­ség­vi­se­lőket.

To­vábbi in­for­má­ció