Rendkívül sokrétű az a kép, ami a mai előadásokból kirajzolódott a mai konferencián, a Tiszte Munka Világnapján. Tartalmilag is nehéz lenne összefoglalni, de most már idő sincs rá. Nem a mai napra mondom, hanem az általános érdekvédelmi helyzetünkre vonatkozóan, hogy túlságosan sokfelé kell figyelnünk, sokszor keverednek részletek a lényeges kérdésekkel, európai ügyek, projektek, mozgalmak és hazai megélhetési problémák. Persze mindennek köze van mindenhez, ez nyilvánvaló, de ha a sokféle szakmai, képesítési, minősítési, emberi megélhetési problémát, valamint ezek jogi, gazdasági, szervezeti gondjait és a követelményeit keverjük, akkor elveszünk a szempontok sűrűjében.
Természetesen minden szakmai és munkavállalói tényezőt ismernünk és értékelnünk kell, hiszen erre törekedtünk a mai napon is, de aztán valamilyen szempontból rendezni kellene a törekvéseinket. Az lenne mindennél fontosabb, hogy felvázoljunk egy ideális közszolgálati képet, ami a XXI. századnak megfelelő, magas színvonalú szolgáltatás, aztán abból visszafelé próbáljuk levezetni, hogy abban a jó rendszerben milyen munkakörülmények között, milyen bérért, milyen előmeneteli rendszerben, milyen szervezetben dolgoznak a munkatársak, és a mai gyakorlatban mi tér el ettől a megfelelőnek vélt állapottól.
Ehhez az ideális képhez is, a mai gondok összefoglaló áttekintéséhez is közelebb jutottunk ma, se arra nem vállalkozom, hogy ezt megkíséreljem kifejteni. Most itt csak a legfontosabb érdekvédelmi célokat említem, amelyek a legsürgetőbbek, és aminek a megoldására rövidtávon törekednünk kell, és a következő kormányzat megalakulásának idején mindenképpen elő kell állnunk.
1) Egységes érdekegyeztetési rendszerre van szükség. Ma a korábbi Országos Érdekegyeztető Tanácsot a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma (VKF) és az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanácsa (OKÉT) váltotta fel, az egyik hatóköre csak a versenyszférára, a másiké csak a közszférára terjed ki. De a VKF nem veszi figyelembe a közszolgálati munkafeltételeket és béreket, nem ismeri ezt a helyzetet, nincs semmiféle érintettsége, nem az ő ügye. A közszolgálati érdekegyeztetés tanács viszont nem hozhat döntést, például a minimálbér összegében, mert az jórészt a gazdaság szereplőire vonatkozik. A minimálbér, a garantált bérminimum, vagy az általunk most kezdeményezett diplomás bérminimum megállapított összegét 4 munkavállaló közül 3 számára a vállalkozó fizeti, nem az állam. Ez a munkaadói oldal viszont az OKÉT-nak nem tagja, nincs ott jelen.
2) Számunkra a legfontosabb, hogy követeljük a közszolgálati szakterületek bér- és életpálya rendezésének a menetrendjét. Mely ágazatokban mikor kerül sor átfogó és a mai körülményeknek megfelelő rendezésre. Köztudott, hogy 2012-ben kezdődött el a pedagógus életpálya modell kidolgozása, az azóta eltelt 5 év alatt, hangsúlyozom: öt év alatt a pedagógusokon kívül mindösszesen 3 területen sikerült új rendszert kidolgozni (rendőri, honvédségi, NAV szakalkalmazottak körében). A kimaradt szakterületek egy részén biztosított a kormány szerény bérpótlékot, más részén azt sem. És semmiféle magyarázat sincs arra, hogy miért tesz ilyen erőteljes különbséget az egyes ágazatok között.
3) A ma elhangzottak alapján kezdeményeznünk kell a Munkatörvénykönyve átdolgozását, az érdekvédelmi és a munkavállalói szempontok erőteljesebb érvényesítését.
4) A jelenlegi sztrájktörvényről bebizonyosodott, hogy rendkívül mértékben megnehezíti szabályos sztrájk szervezését. Lehetséges, hogy a jogalkotók ezzel a munkaadóknak akartak kedvezni, de ez a szándék sem valósult meg, mert azért a fölösleges nehézségek leküzdése, valamint hosszadalmas viták lefolytatása után mégiscsak megvalósítható a sztrájk. Újra kell gondolni az egész törvényt, de leginkább az elégséges szolgáltatás mibenlétét, és az abban való megállapodás módját.
5) Stratégiai és közös gondolkodást kell elindítanunk. Nyugati országokban léteznek szakmapolitikai lobi csoportok. Nem ők a munkavállalók, nem is az őket képviselő szakszervezetek képviselői, de nem is politikusok, nem tagjai se a kormánynak, se a parlamentnek. Viszont mindkét oldal szempontjait ismerik, értik, hogy mire lenne szükség az adott, általuk képviselt ágazatban, azzal is nagyjából tisztában vannak, hogy mik a politikai lehetőségek, meddig adnak mozgásteret a határok, és rzrm is,eretek birtokában az oldalak között közvetítenek.
Magyarországon ezzel szemben komolyabb együttműködések, a nézetek alapos egyeztetése, és esetleges közelítése nélkül mindegyik oldal vég nélkül mondja a magáét. Görcsösen védi ki-ki a maga álláspontját, mindez rendben is van, erre is szükség van, de kellene átfogó, közös, a nézetek közeledését elősegítő együttműködés is.
Kínos és méltatlan például az számháború, amit folytatunk – leginkább, de nem kizárólag – Csepregi Nándor miniszterhelyettes úrral. Szerinte 1,1 millió fős „a bürokrácia” Magyarországon, szerintünk ez a fogalom úgy, ahogyan van használhatatlan, mert a bölcsődei kisgyerek gondozó nem bürokrata, és így tovább… de ezt leszámítva is csak 696 ezer fő dolgozik a közszolgálatban, ahogyan ezt egyébként ma is mondta a jelen lévő Simon Attila István helyettes államtitkár úr. De itt sem történik semmi, mondja, mondja, mondja mindegyik oldal a maga számait évek óta, és nem tisztázzuk, hogy ki mire gondol, és honnan akar leépíteni 150 ezer embert.
Mind a jelen lévő kollégáinktól, mind a mai napon előadást tartott jogász, közgazdász, szociológus szakértőinktől, mind az idő kényszer miatt távozott helyettes államtitkár úrtól ehhez szeretnék segítséget kérni: folytassunk távlatos közös gondolkodást arról, hogy mit tehetnénk együtt a javulásért. Legalább elvileg tisztázni kellene, hogy a konkrét napi kényszereken és elintézendő ügyeken túl mit akarunk, hogyan látjuk a minőségi közszolgáltatás jövőjét. Az érintett dolgozókat és persze a szolgáltatást igénybe vevő polgárokat is bevonva át kell tekintenünk, hogy mire van szükség és mire van reális lehetőség.
Mai napon ehhez nagyon sok szempontot összeadtunk, de ezeket a szempontokat jól rendezve folytassuk együtt. Köszönöm még egyszer mindenkinek a közreműködését és a részvételét.
Földiák András elnök
Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF)
