Az utasítás teljesítésétének megtagadásáról csupán egyetlen paragrafus szól a Munka förvénykönyvében, amely azonban számos kérdést felvet. A munkajog.hu kétrészes bejegyzésében az erre vonatkozó szabályokat elemzik.

A munkaviszony egyik sajátossága a munkáltatót megillető, széleskörű utasítási jog. A munkavállaló a munkát a munkáltató utasításai szerint köteles végezni, amelyek meghatározzák, mikor, hol, milyen eszközzel, milyen feladatot stb. kell ellátnia. A törvény azonban szűk körben, három esetben lehetővé teszi az utasítás megtagadását. Bizonyos körben ez kötelező, más esetekben lehetséges, végül külön esetet képez, amikor a munkavállaló eltérhet a kapott utasítástól.

Az első eset a kötelező megtagadás. Ide tartozik, ha az utasítás végrehajtása más személy egészségét vagy a környezetet közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné. Például, a sofőrt arra utasítja a munkáltató, hogy olyan autóval induljon el a forgalomba, amelynek nem működnek a fény- és irányjelző berendezései. Ez az utasítás közvetlen veszélyt jelent a közlekedésben részt vevő további személyek testi épségére. A munkavállaló ilyen esetben nem mérlegelhet: köteles az utasítás teljesítését visszautasítani.

Kérdéses, mi a jogi megítélése, ha mégis teljesíti a megtagadandó utasítást. Ezzel megszegi a Munka Törvénykönyvéből eredő kötelezettségét, ám ez nyilván nem a munkáltatóval szembeni kötelezettségszegés, hiszen éppen tőle ered a jogellenes utasítás. Ezért ilyenkor a munkavállaló jogellenes magatartását az utasítás miatt sérelmet szenvedő harmadik féllel, vagy a szabályszegés miatt fellépő hatósággal szembeni felelősség körében kell értékelni. Hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy ezekben az esetekben a munkáltató, illetve a veszélyt (akár sérelmet) előidéző utasítást teljesítő munkavállaló felelősségének megítélése már nem munkajogi, hanem legtöbbször büntetőjogi kérdés.

A törvény szerint munkavállaló megtagadhatja az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik, vagy a munkavállaló életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné.

Az utóbbi eset nem igényel hosszabb magyarázatot. Például, a munkavállaló nem köteles teljesíteni olyan munkautasítást, amelyhez a munkáltató nem biztosítja a megfelelő munkavédelmi felszerelést. Hozzá kell tenni, hogy a munkáltatót nem mentesíti a szabályszegés következményei alól, ha a jogellenes utasítást a munkavállaló végrehajtja. Az előbbi példában a munkavédelmi hatóság például ennek ellenére bírságot szabhat ki. Ha pedig a védőfelszerelés nélkül dolgozó munkavállaló esetleg megsérülne, a munkáltatóval szemben kárigényt érvényesíthet. Ugyanakkor saját vétkes közrehatásaként lehet értékelni, hogy az általa is észlelt szabálytalanság ellenére hajtotta végre az utasítást. Ez azonban nem zárja ki a munkáltató kárfelelősségét, legfeljebb bizonyos arányban csökkenti a megtérítendő károk mértékét.

Gyakoribb esete az utasítás lehetséges megtagadásának, ha az utasítás munkaviszonyra vonatkozó szabályba (különösen jogszabályba, kollektív szerződésbe) ütközik. Például, az általános teljes munkaidőben dolgozó munkavállaló nem köteles napi 13 órát dolgozni, a várandós nő megtagadhatja az éjszakai munkavégzést, vagy ha a kollektív szerződés szerint hétvégére rendkívüli munkaidő nem osztható be, akkor az erre vonatkozó utasítást a munkavállaló nem köteles teljesíteni. Itt is igaz az a megállapítás, hogy a jogellenes utasítást a munkavállaló teljesítése nem teszi jogszerűvé. Így a munkaügyi hatóság a napi 13 órás munkavégzést rögzítő jelenléti ívek miatt akkor is megállapítja a munkaidő szabályok megsértését, ha egyébként azt az érintett munkavállalók nem kifogásolták.

Végül, a harmadik eset, ha a munkavállaló nem a munkáltató utasítása szerint jár el, hanem attól eltér. Erre két együttes feltétel fennállása esetén van lehetősége. Egyrészt, ez a munkáltató károsodástól való megóvása miatt feltétlenül szükséges, másrészt, a munkáltató értesítésére nincs mód. Például, a gyárvezető utasítást ad a termelési igazgatónak arra, hogy a teljes nappali műszakot irányítsa át egy másik gépsorra, ahol sok kimaradás volt a termelésben. Ugyanakkor ezen a gépsoron hiba lép fel, ami miatt jó pár óráig nem üzemelhet. A termelési igazgató kötelezettsége ilyenkor első körben az, hogy értesítse az utasítást adót erről az új körülményről, és ez alapján új utasítást kérjen. Ha ilyenkor a gyárvezető ragaszkodik az eredeti utasítás végrehajtásához, akkor azt teljesíteni kell. Ha az előzetes értesítésre nincs mód (pl. nem elérhető a felettes), akkor a munkavállaló eltérhet az eredeti utasítástól, hiszen a jelen esetben annak teljesítése nyilvánvalóan célszerűtlen lenne. Az utasítástól való eltérésről ugyanakkor a munkáltatót haladéktalanul tájékoztatni kell.

Nem tagadható meg az utasítás teljesítése önmagában azért, mert azzal a munkavállaló nem ért egyet. Ez legtöbbször valamilyen szakmai nézeteltérésen alapul (pl. más megoldást javasolna, nem ért egyet az időzítéssel stb.). A felek együttműködési kötelezettségéből eredően a munkavállalótól elvárható, hogy szakmai aggályait akkor is megossza, ha az utasítás teljesítése egyébként kifejezett kárral nem járna (mint az előző esetben). Annak sincs akadálya, hogy ilyen esetben „különvéleményét" írásba foglalja, önmagában emiatt hátrány nem érheti. Az utasítást azonban – fenntartásai ellenére – teljesítenie kell.

Forrás: munkajog.hu

Eseménynaptár

Társ-szerkesztőségünk:

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

További információ