Elsősorban a munkát terhelő adók makrogazdasági szintű csökkentését szeretné elérni a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége a gazdasági versenyképesség növelését célzó javaslatcsomagjával. Úgy vélik: mindez a költségvetési egyensúly fenntartásával is megvalósítható.
– Szeretnénk elérni, hogy az adótörvényekbe épüljön be egy olyan automatizmus, amely mindaddig biztosítja a munkaadói adóterhek makrogazdasági szintű mérséklését, amíg el nem érjük legalább a környező országokban érvényben lévő elvonási szintet, leküzdve ezzel azt a versenyhátrányt, amit az extrém magas adóék jelent a hazai vállalkozásoknak – mondta a Magyar Idők érdeklődésére Lakatos Péter, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) alelnöke. Az érdekképviselet ezzel kapcsolatos javaslatát még a múlt héten juttatta el a Nemzetgazdasági Minisztériumnak. Ebben a közszféra átgondolt létszámcsökkenésén túl az onnan kikerülők átképzésére, a versenyszféra munkaerőigényének növekedése mellett a közfoglalkoztatásra szánt keret egyre növekvő részének országon belüli munkaerő-mobilitást, illetve munkapiaci igényekhez igazodó képzéseket célzó átcsoportosítására tettek javaslatot.
Az MGYOSZ szerint a jelenleg mind a verseny-, mind a közszférában tapasztalható béremelést célzó nyomás miatt a költségvetési egyensúly veszélyeztetése nélkül is megvalósítható lenne az általuk szorgalmazott, valamennyi, foglalkoztatást érintő adóteher – a szociális hozzájárulási adó mellett többek között a szakképzési vagy a rehabilitációs hozzájárulás – csökkentésére építő gazdaságösztönzés. Azt szeretnék elérni, hogy a költségvetés és az adótörvények tervezésekor az előző naptári évben mért infláció és reálkereset emelkedését alapul véve reálértéken az állam ne emelje az elvonás szintjét. Elképzelésük szerint ezt úgy lehetne makroszinten megvalósítani, hogy a kormány csak az előző évi, például a 2015-ös infláció szintjével megegyező mértékben emelje meg a 2017-es bevételek tervezésénél a munkával kapcsolatos közterheket. Például egy adott évi kétszázalékos infláció és ötszázalékos béremelkedés után a következő évben a versenyszféra munkáltatói által befizetett közterhek és adók csökkenjenek 3 százalékkal (azaz a ma 31,5 százalékos adóék legyen 30,55 százalék).
A tárgyévi reálbér-emelkedés pedig a bázist növelve biztosítaná, hogy az állami bevételek is emelkedjenek, miközben a versenyszféra vállalkozásainál maradó pénz egy része a reálbér-emelkedés kigazdálkodásában segít, jobb esetben akár további béremelésre, akár új munkahelyek létesítésére lehetne fedezet, ami közvetve az szja- és az egyéb, fogyasztást terhelő adóbefizetést is emelné. A javaslat nem tér ki arra, milyen technikai megoldás lenne erre a legjobb, de mindaddig, amíg nincs országos szinten reálbércsökkenés, a javaslat nem rontja a költségvetés egyensúlyát, amíg a kiadások reálértéken nem növekednek – válaszolta az alelnök arra válaszolva, nem kell-e attól tartani, hogy a szociális hozzájárulási adóból (lánykori nevén egészségügyi és tb-járulék) származó bevételek évenkénti változása megbontja a nyugdíjkassza vagy az egészségügyi alap egyensúlyát, netán nem fedezi az új belépők ellátásait.
– Egyelőre nem lehet megítélni, hogy milyen hatással lehet a gazdaságra vagy a költségvetésre egy ilyen javaslatcsomag, mivel a büdzsé legjelentősebb bevételi forrásai közé tartoznak a járulékbevételek – mondta a Magyar Időknek Németh Dávid, a K&H vezető elemzője.
– Rövid távon járhat bevételkieséssel, de hosszabb távon akár növelheti is a GDP összvolumenét – véli Várhegyi Éva, a Pénzügykutató Zrt. tudományos tanácsadója. Németh szerint egy ilyen programhoz tartós GDP-növekedés is kell – jelenleg még messze nem túlkeresletes a munkaerőpiac, és inkább a minimálbér-emelés húzza felfelé a bérstatisztikákat. Ha megvan rá a fedezet, versenyképességi okokból célszerű a járulékcsökkentés felé elmozdulni, de egy recessziót akár el is mélyíthet a fenntartása. De azt is figyelembe kell venni a döntés előtt: mivel a mindenkori kormány rendszeresen alultervezi a költségvetésben az inflációt, miközben inflációkövető nyugdíjemelést biztosít, előfordulhat, hogy az új belépőkre nem lesz elég a fedezet, ráadásul az egészségügyi kassza kiadásai is rendre az infláció felett nőnek.
Forrás: Magyar Idők
