Hetek vagy talán hónapok óta folyik egyfajta vita a hazai sajtóban arról, vajon azoknak van-e igazuk, akik úgy alakítanák át a magyar oktatási rendszert, hogy a gimnáziumok helyett inkább a szakképzést folytató intézményekbe terelnék át a diákokat, vagy azoknak, akik ezt nemcsak elhibázott lépésnek vélik, de olyan elképzelésnek is, ami csak a ma szempontjaira van tekintettel, a (közeli?) jövővel viszont nem foglalkozik – írja a Blikk.

Először persze, csak bizonyos jelek utaltak arra, hogy a kormányzati szándék a gimnáziumba járó tanulók létszámának visszaszorítása: így például az a sajtótájékoztató, amelyen Palkovics államtitkár bejelentette, hogy 2019-től már az állam határozná meg, hány gyereket is lehet felvenni a különböző iskolatípusokba, no, meg Parragh László iparkamarai elnök gyakori nyilatkozatai, amelyek kivétel nélkül arról szóltak, hogy az általános iskolát végzetteket a hiányszakmák területére kellene irányítani. De e körben említhetnénk Orbán Viktor megjegyzését is, hiszen a kormányfő több alkalommal is hangot adott azon véleményének, hogy sokkal többre becsül egy jó szakmunkás végzettséget, mint egy közepes érettségit. Ma azonban már szó sincs homályos célozgatásokról, hiszen nemcsak egy kormányzati háttéranyagban olvashattuk, hogy a gimnáziumi férőhelyek számát lassan, fokozatosan le kell faragni, de Parragh László is megfogalmazta ezt (méghozzá elég igencsak nyersen), gyávának nevezve azokat a polgármestereket, akik nem merik bezárni a településükön lévő, gyengébb gimnáziumokat. Legutóbbi interjújában pedig ki is fejtette, hogy szerinte a gimnáziumok pusztán azért csábítóak, mert még élnek a régi beidegződések, holott különféle szakmák elsajátítása „sokkal jobb életpálya-esélyeket kínál”. Ami bizonyít – tette hozzá –, hogy „a magyarországi multik vezetői is mind szakmai képzésről indultak, onnan jutottak el a csúcsra, mivel ez a jövő”.

Nos, nekem éppen ezzel a prognózissal van komoly gondom, mivel egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy tényleg az lenne a jövő, amiről Parragh László beszél. Persze, amennyiben kizárólag a jelenre és az elkövetkező évekre koncentrálunk, úgy akár azt is mondhatnám, teljesen igaza van a kereskedelmi és iparkamara első emberének, hiszen idehaza is oly mértékben hiányzik a szakképzett munkaerő, hogy manapság már az a termelés egyik legnagyobb (ha nem éppen a legnagyobb) akadálya. Súlyos hiba lenne azonban csupán ebből kiindulva következtetni a jövőre. Annál is inkább, mivel világhírű tudósok, elismert szaktekintélyek állítják egyöntetűen, hogy a mesterséges intelligencia, a robotika akár már nagyon rövid időn belül is gyökeresen változtatja meg a világot. Némelyek egyenesen azt állítják, hogy már századunk harmincas éveire eljutunk oda (figyelem, ez mindössze másfél évtized!!!), hogy ma még elképzelhetetlen életforma valósul meg, köszönhetően a mesterséges intelligencia őrületes fejlődésének. Az embereknek pedig akár már egy-két évtized múlva azzal kell szembe nézniük, hogy azon munkák többségére, amiket ma végeznek, nem lesz szükség, mivel a beprogramozott gépek, a robotok azokat lényegesen gyorsabban és pontosabban oldják meg. (Léteznek vélemények, amelyek szerint ezen okból a ’30-as évekre akár a munkahelyek fele is megszűnhet.) Na, már most, amennyiben ezek az előrejelzések igazak, úgy azoknak a fiataloknak a jó része, akiket most próbálunk erővel a szakképzésbe irányítani, jókora bajba kerül. Ezért én alaposabban átgondolnám, mi is kíván meg tőlü(n)k a jövő.

Forrás: Blikk