A közigazgatásban dolgozók illetményére vonatkozó szabályozás alappillérét a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.) adja. A törvény illetményrendszere az egyes illetményelemekre, az azokkal kapcsolatos jogosultságokra és mértékekre vonatkozó rendelkezéseket foglalja össze.
A közszféra bérrendszerének minden kétséget kizáróan kulcsszerepe van a közszolgálati pálya vonzerejének erősítésében, az állományban lévő közszolgálati tisztviselők esetében pedig lényeges ösztönzési eszköz – írja cikkében a munkajog.hu. A hajdani, 1992. július 1-jén napvilágot látott köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvényben létrehozott, eredetileg karrierrendszernek megfelelő kötött közszolgálati illetményrendszert a tervezhetőség és a kiszámíthatóság elvével összhangban hozták létre. Az idő előrehaladtával azonban a jogi szabályozás újragondolása vált szükségessé, mivel a gyakorlati alkalmazás rámutatott arra, hogy a kötöttség egyben merevséget is jelent bizonyos esetekben, hiszen az illetmény kizárólag a jogviszonyban eltöltött évek számától és az iskolai végzettség szintjétől függött. A 1995. június 30-ától bevezetett alapilletmény-eltérítés lehetősége, az eltérő munkateljesítmények differenciált díjazásaként puhított a korábbi illetményrendszer addigi kötöttségén.
Minden ország különbözőképpen reagál a sajátos körülményekre, mégis, néhány stratégiafajtát nevesíteni lehet. Bizonyos karrierrendszert működtető országok megpróbálják fellazítani a jelenlegi rendszert, hogy gyorsabban reagálhassanak a kihívásokra. Más országok ragaszkodnak a karrierrendszer értékeihez – feltehetően, mint a nemzeti, politikai hagyományok egy részéhez, és/vagy mert így a magánalkalmazással szemben versenyképes előnyöket képesek nyújtani.
A közszolgálati illetmény első összetevője az alapilletmény, amely a közszolgálati tisztviselő iskolai végzettségének megfelelően besorolási osztályhoz, ezen belüli besorolási fokozathoz, valamint az ehhez tartozó fizetési fokozathoz kapcsolódik, és a törvényben meghatározott megfelelő szorzószám és a mindenkori illetményalap szorzata [Kttv. 133. § (1) bekezdés].
A közigazgatás jelenlegi előmeneteli rendszerének fő jellemzője, hogy a képzettségi szint (iskolai végzettség) és a jogviszonyban eltöltött idő alapján történik a besorolás. Az adott munkakörre szakirányú felsőfokú iskolai végzettségű közszolgálati tisztviselőt az I., a középiskolai végzettségűt a II. besorolási osztályba soroljuk. A Kttv. melléklete tartalmazza a közszféra bértábláját, amely szerint az I. és II. besorolási osztály besorolási fokozatokból áll, amelyekhez fizetési fokozatok, ezekhez pedig szorzószámok tartoznak. A jogviszony időtartamának növekedésével a közszolgálati tisztviselők pedig egyre magasabb besorolási osztályba és fizetési fokozatba lépnek, ami garantálja a kiszámítható bérrendszert és a garantált előmenetelt. Az ügykezelők esetében – akiknek különbözősége abban rejlik, hogy nem érdemi munkát látnak el, hanem közhatalmi, irányítási, ellenőrzési és felügyeleti tevékenység gyakorlásához kapcsolódó ügyviteli feladatokat végeznek – nincsen törvény szerinti besorolás, az ő esetükben a munkáltató határozza meg, hogy mekkora mértékű szorzószámmal kerüljön az illetmény megállapításra a garantált bérminimum és az illetményalap hatszorosa mértékben megállapított összeg keretében [Kttv. 208. § (1) bekezdés].
A közszféra bérrendszerének alapját képező állami illetményalapot minden évben a költségvetési törvény határozza meg. A 2008 óta, mintegy hét éve befagyasztott illetményalap a Magyarország 2015. évi központi költségvetéséről szóló 2014. évi C. törvény 59. §-a szerint 2015-ben is 38 650 Ft. Ezen központi illetményalap és a fizetési fokozathoz tartozó szorzószám szorzata adja ki az alapilletményt, amelynek azért is van jelentősége, mivel ennek meghatározott százalékában történik a következőkben vázolt alapilletmény-eltérítés, és ehhez igazodik az illetménykiegészítés mértéke is.
Az alapilletmény eltérítéséről a hivatali szervezet vezetője dönt, a közszolga tárgyévet megelőző évben végzett minősítése, ennek hiányában teljesítményértékelése alapján. E jogkörét a hivatali szervezet vezetője nem ruházhatja át másik vezetőre. Az előző évi munka értékelésének függvényében a döntést február 28-ig kell meghozni. Az eltérés mértéke az alapilletmény százalékában, kiváló teljesítmény esetén pozitív irányban ötven százalékig terjedhet, amennyiben pedig az átlagosan elvárható szint alatti a munkateljesítmény, húsz százalékos negatív irányban is csökkenthető az alapilletmény. Az így megállapított eltérítés mértéke a tárgyévben egy alkalommal a megállapítástól számított hat hónapot követően a teljesítményértékelés alapján módosítható, azzal a feltétellel, hogy a korábban már megállapított alapilletmény legfeljebb húsz százalékkal csökkenthető. Továbbá akkor nyílik lehetőség az alapilletmény-eltérítés tárgyévi módosítására, amennyiben év közben valaki ügyintézőként vezetői kinevezést kap, vagy azt tőle visszavonják, kormány-főtanácsadói, kormánytanácsadói, miniszteri főtanácsadói, miniszteri tanácsadói munkakörbe helyezik, vagy e munkakörét módosítják, illetve címadományozásra, vagy annak visszavonására, vagy a felsőfokú végzettség megszerzése eredményeként átsorolásra vagy tartós külszolgálatra történő kirendelésre kerül sor. E módosítások eredményeként az alapilletmény nem lehet alacsonyabb, mint az eltérítés nélkül meghatározott összeg [Kttv. 133. § (3)–(6) bekezdés].
A teljesítményen nyugvó közszolgálati életpálya kiterjesztéseként 2013. január 21-én kihirdetésre került, majd 2013. július 1-jén hatályba lépett a közszolgálati egyéni teljesítményértékelésről szóló 10/2013. (I. 21.) Korm. rendelet, amelyben foglalt közszolgálati egyéni teljesítményértékelés (TÉR) központilag kidolgozott közös módszertan alapján, elektronikus formában történik az egész közszféra tekintetében. A korábbi szemlélet szerint a teljesítményértékelés csupán egy rossz bürokratikus rendszerelem a személyügyi tevékenységben, egy plusz felesleges adminisztratív terhet jelentett a vezetőknek, melynek eleget téve sem történt pozitív érdemi változás a közszolgálati tisztviselők egyéni teljesítményében. A teljesítményértékelés többszöri átdolgozása kapcsán egy olyan hatékony rendszer kiépítése volt a kormányzati cél, melynek során a korábbi értékelőrendszerről kialakult negatív tapasztalat felszámolásra kerül.
Az illetmény következő fő összetevője az illetménykiegészítés, melyet a közigazgatás hierarchikus rendszerére építve hoztak létre, úgy hogy a központi, területi és helyi államigazgatási szerveknél dolgozók a hierarchiában felfelé haladva egyre magasabb illetménykiegészítésre szerezzenek jogosultságot. Az illetménykiegészítés mértéke eltérő annak függvényében, hogy felsőfokú vagy középiskolai végzettséggel rendelkezik-e valaki. A törvény a helyi önkormányzatoknál kizárólag az illetménykiegészítés lehetőségét és bevezetés esetén annak mértékét határozza meg. Ez alapján a képviselő-testület az önkormányzat költségvetésétől teszi függővé és mérlegeli az illetménykiegészítés bevezetését, melyről rendeletben dönt (Kttv. 134. §, 234. §).
Az illetmény következő eleme az illetménypótlék, amely lehet vezetők esetén vezetői illetménypótlék, bizonyos nyelvvizsgák megléte esetén idegennyelvtudási-pótlék, kormányhivatalok járási (fővárosi kerületi) hivatalán belül működő integrált ügyfélszolgálati feladatok ellátásával összefüggő munkakör esetén integrált ügyfélszolgálati pótlék, este 22 és reggel 6 óra közötti munkavégzés esetén éjszakai pótlék, illetve rendszeres hivatali gépjármű vezetés esetén gépjármű-vezetési pótlék, amennyiben ezáltal külön gépjárművezető foglalkoztatása szükségtelen. Ezen kívül, amennyiben a munkavégzésre a munkaidő nagyobb részében egészségkárosító kockázatok között kerül sor, vagy az egészség védelme csak olyan egyéni védőeszköz állandó vagy tartós használatával valósítható meg, amely a kormánytisztviselő számára fokozott megterhelést jelent, a közszolgálati tisztviselő veszélyességi pótlékra is jogosult. A munkáltató megállapíthat továbbá – az általa meghatározott munkakörök esetében – munkaköri pótlékot, illetve meghatározott végzettségek megléte esetén képzettségi pótlékot, melyről a közszolgálati szabályzatban rendelkezik (Kttv. 135. §, 137–138. §, 140–142. §).
2015. január 1-jétől emelkedett a minimálbér és a garantált bérminimum
Egyszerre emelkedett 2015. január 1-jétől a minimálbér és a garantált bérminimum. A garantált bérminimum összege magasabb, mint a minimálbérré, ugyanis a garantált bérminimum azoknak a dolgozóknak a „minimálbére", akiket középfokú végzettséget vagy középfokú szakképzettséget igénylő munkakörben alkalmaznak. Ez erősíti azt a folyamatot, amely arra irányul, hogy egy adott munkakört csak olyan dolgozóval töltsenek be, aki az adott munkakörhöz ténylegesen szükséges végzettséggel rendelkezik.
A kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról szóló 347/2014. (XII. 29.) Korm. rendelet 2. § (1), illetve (2) bekezdése értelmében 2015. január 1-jétől a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalók részére megállapított havi alapbér kötelező legkisebb összege (minimálbér) bruttó 105 000 forint, a legalább középfokú iskolai végzettséget, illetve középfokú szakképzettséget igénylő munkakörben foglalkoztatott munkavállalók garantált bérminimuma bruttó 122 000 forint.
Forrás: munkajog.hu
