A kormány közérdekű nyugdíjas szövetkezetek létrehozásával orvosolná a némely ágazatokban már komoly növekedési korlátot okozó munkaerőhiányt. A nyugdíjas szövetkezetekről szóló törvényjavaslatot május 9-én nyújtották be (egyéni képviselői indítványként), azóta megvolt a parlamenti vita, sőt a szavazás is lezajlott, a törvényjavaslatot elfogadták. Az elfogadott törvény már csak a köztársasági elnök aláírására vár, utána kihirdetik – írja a Kettős Mérce.

A jogszabály célja a benyújtók (és a kormány) szerint a nyugdíjasok munkaerő-piacra való visszaterelése, és ezzel a munkaerőhiány orvoslása. Kósa Lajos (az egyik benyújtó) szerint egymillió magyar nyugdíjas várt ugrásra készen arra, hogy ez a lehetőség létrejöjjön. Túl a rózsaszín felhőkön, amiket kormányunk és pártunk prominensei elénk terelnek (szokás szerint) érdemes komolyan szemügyre venni, hogy hogyan hat az új törvény az időskorú népesség gazdasági aktivitására, elérheti-e a törvény a célját (munkaerő-piaci feszültség csökkentése), illetve, hogy kinek jó ez igazából!

A hazai időskorú (65+) népesség munkapiaci aktivitása

A magyar helyzet az időskorú népesség munkaerő-piaci aktivitását illetően nem túl rózsás. A 65 éves és annál idősebb népesség mindössze 3,5 százaléka aktív gazdaságilag, vagyis van jelen a munkaerőpiacon. Az alábbi ábra mutatja, hogy mennyire alacsony ez a 3,5% (nagyon). Az időskorú népesség nem túlságosan aktív a munkaerőpiacon.

Rendjén valónak látszik tehát – függetlenül a munkaerőpiac aktuális állapotától, amire még visszatérünk –, ha a kormányzat e rendkívül alacsony aktivitási arány növelése érdekében tevékenykedik. Azonban ha megvizsgáljuk, hogy miért ilyen alacsony a hazai 65 éves és idősebb népesség munkapiaci aktivitása, akkor árnyaltabbá válik a kép.

Az adott korosztályra ugyanis inkább a képességek hiánya miatti kivonulás a munkaerő-piacról jellemző, nem pedig az, hogy bár tudnának (de egyéb jövedelem birtokában = nyugdíj) nem akarnak dolgozni. A vizsgált korosztály egészségi állapota kifejezetten rossz. A következő ábra mutatja, hogy mennyire. A nagyon jó és jó egészségi állapotúak aránya a 65 éves és idősebb korúak között Új-Zélandon 88,3%, Kanadában 76,6%, az Egyesült Államokban 76,1%, Franciaországban 42%, Németországban 41%, stb., míg Magyarországon csupán 13%.

Azt hiszem, nem tévedhetünk nagyot, ha kijelentjük, hogy az időskorú népesség alacsony munkaerő-piaci aktivitásának elsődleges oka az adott népességcsoport rossz egészségi állapota. Hogy miért ilyen rossz az időskorú népesség egészségi állapota Magyarországon, az külön elemzést igényel, nyilván szerepe van benne az ellátórendszer állapotának, de ez a szerep nem kizárólagos. A jelen rossz egészségi állapotának oka a múltbéli és a jelenbeli életmód is: dohányzás, alkoholfogyasztás arányai, táplálkozási szokások, mozgásszegény életmód, de a 70-es 80-as évek önkizsákmányoló munkaerő-piaci jelenléte (másodállás, harmadállás, fusizás, stb.) is.

A KSH 2011-es adatokat elemző kiadványa szerint: „Az időskorúaknak [ebben az elemzésben 60 éves és idősebb – BF] nagyobb aránya (40%), több mint 900 ezer ember volt tartósan beteg. Arányuk magasabb az időskorú nők, mint az időskorú férfiak között. A tartósan betegek aránya az életkor emelkedésével növekvő tendenciát mutat egészen 85 éves korig, az ennél idősebbek között arányuk csökken.” (KSH, 2014)

A rossz egészségi állapot mellett is vannak „tartalékok” a rendszerben, vagyis gazdaságpolitikai eszközökkel a jelen (igen alacsony) szint fölé emelhető a nyugdíjas korú népesség munkaerő-piaci jelenléte. Már amennyiben ez a cél. Az elmúlt években ugyanis – döntően a 2008-as válság nyomán megnövekedett munkanélküliség csökkentése miatt –, inkább ennek az ellenkezője volt a Fidesz-KDNP gazdaságpolitikájának az iránya, vagyis az időskorúak kivonása a munkapiacról. Ennek jegyében születettek meg a következő szabályok:

• a 40 év munkaviszony utáni öregségi nyugdíjba vonulás választhatósága a nőknél,
• a közalkalmazotti, köztisztviselői (és hasonló jogviszonyban) az öregségi nyugdíj melletti munkavégzés „tilalma” (nyugdíjfolyósítás felfüggesztése munkavállalás esetén)
• a magánszektorban az öregségi nyugdíj melletti munkavégzés korlátozása (a nyugdíjfizetés felfüggesztésre kerül, ha az éves munkaviszonyból származó jövedelem meghaladja az éves bruttó minimálbér másfélszeresét)

Az Orbán-kormány az elmúlt években nem nagyon törődött az időskorúak tapasztalataival, amelyet munkavégzés közben fiatalabb kollégáiknak átadhatnak (lásd nyugdíjas szövetkezeti törvény indoklása). Nemhogy nem ösztönözte, hanem egyenesen gátolta a nyugdíj melletti munkavégzést, mindazok számára, akik esetleg nyugdíjasként dolgozni szerettek volna. Az említett csoport alapvetően a magasabb iskolai végzettségű, vezető, vagy szellemi munkát végző, nagyvárosi nyugdíjas korúakból kerül ki – az ő egészségi állapotuk kedvezőbb kortársaikhoz képest.

Az idősek kiszorítása a munkaerőpiacról növekvő munkanélküliség mellett érthető, mint ahogy „visszaédesgetésük” is a munkaerőhiányos időkben. Hogy miért gondolja azt a Fidesz, hogy nem elégséges a korábban bevezetett korlátozó szabályok feloldása, az rejtély. Mint ahogy az is, hogy miért mindenképpen szövetkezeti formában akarja a nyugdíjasokat visszaterelni a munkapiacra? Hogy az általános, minden idősebb korúra kiterjedő szabályeltörlés (lásd nyugdíjfolyósítás felfüggesztése), illetve az esetleges járulék és/vagy adókedvezmények helyett miért csak a szövetkezetekbe tömörültek és általuk foglalkoztatottak kapnak kedvezményeket (járulékkedvezmény), az nehezen magyarázható mással, mint azzal, hogy a kormány nagyon szeretné, ha a munka világába való visszatérés ebben a formában történne.

Mire jó a nyugdíjas szövetkezet? 

Az elfogadott törvény a megalakuló szövetkezeteket kedvező piaci helyzetbe hozza. Mivel a jogszabály szerint a tagoknak nyújtott kifizetéseknél (ez ebben az esetben a munkabér) járulékfizetési kötelezettség nem keletkezik, így a nyugdíjas szövetkezetek (akárcsak a diákszövetkezetek) bőven a piacon lévő versenytársak (normál munkaerő-kölcsönzők, egyéni munkavállalók) alá tudnak kínálni. Ebből az következik, hogy a növekvő (szövetkezeti) nyugdíjas foglalkoztatás csökkentheti a keresletet a „normál munkavállalók” iránt és ezáltal a piaci bérekre nehezedő nyomást egyes területeken. A nyugdíjas szövetkezeteknek (akárcsak a diákszövetkezetek, szociális szövetkezetek és non-profit társaságok) társasági adót sem kell fizetniük, versenyelőnyük tehát többszörös. Hogy a nyugdíjasok számára mennyire lesz vonzó szövetkezni (vagyoni hozzájárulást fizetni) az erősen kérdéses, de az bizonyosnak tűnik, hogy nyugdíjas szövetkezetet alapítani és működtetni az lesz.

A jogszabály tehát elsősorban nem a nyugdíjas munkavállalást ösztönzi, hanem a nyugdíjas szövetkezetek alapítását és működtetését.

Hogy miért fontos éppen ebben a formában, és nem normál keretek között foglalkoztatni a szépkorúakat, annak csak az megmondhatója, aki már napok óta kész arra, hogy a jogszabály kihirdetése után azonnal szövetkezetet alakítson. Az adózási kedvezmények és a törvényben meglebegtetett állami támogatás lehetősége[1] erős vonzerő, arról nem is beszélve, hogy a jogszabály szerint legalább 90 százaléka a tagoknak kell, hogy öregségi nyugdíjban részesüljön, vagyis 10% nem, ami azt jelenti, hogy egy-egy ügyes vállalkozó magát is bevonhatja a kedvező adózási szabályok alá. Nem kétséges, hogy a nyugdíj mellett dolgozni szándékozó nyugdíjasok számára nem lesz rossz szövetkezeti tagnak lenni. A kérdés az, hogy miért nem dolgozhatnak szabadon, korlátozó feltételek nélkül és járulékkedvezménnyel a nyugdíjasok szövetkezet gründolása nélkül?

Nyugdíjas munkavállalás és munkaerőhiány

Hogy a nyugdíjas szövetkezetek, illetve önmagában a nyugdíjas korúak nyugdíj melletti munkavállalásának ösztönzése megoldja-e a munkaerőhiányt, az erősen kérdéses. Az időskorú népesség iskolai végzettségében, szaktudásában és egyéb képességeiben nem alkalmas az immár tátongó (és vélhetően tovább mélyülő) munkapiaci keresleti árkok betemetésére. Vannak olyan területek, ahol jelenleg is sok nyugdíjas korú dolgozik, egyéni mentességet kapva a nyugdíj melletti munkavégzést tiltó rendelkezés alól.

Az egészségügyben annyira égető hiány van szakemberekből, hogy az elmúlt években, aki kérte, az gyakorlatilag megkapta a nyugdíj melletti munkavégzésre vonatkozó engedélyt. Egy friss cikk szerint „… az elmúlt négy évben, tehát a kormányhatározat hatályba lépése óta összesen majdnem 5400 kérelmet nyújtottak be az egészségügyi intézmények nyugdíjaskorú dolgozó továbbfoglalkoztatására … A kérelmek döntő többségét, ötezret meghaladó beadványt támogatott a kormány, és alig valamivel több, mint háromszáz az elutasított továbbfoglalkoztatási igények száma.” – írja a Magyar Idők.

Ugyanakkor erősen kétséges, hogy a szakemberhiánnyal küzdő informatikai ágazat, vagy a gépjárműipar (mérnök hiány), esetleg az építőipar komolyan profitálni tudna a nyugdíjas szövetkezetekben tömörült időskorúak tapasztalataiból. A vendéglátásban, a kereskedelemben, a mezőgazdaságban, az államigazgatásban és hasonló munkaterületeken enyhítheti a keresleti nyomást a nyugdíjasok munkába állása, de maximum a fájdalom csillapítására alkalmas – azt is feleslegesen kreált szervezeti keretek közé terelve ahelyett, hogy az általános korlátokat szüntetné meg –, miközben a beteg haldoklik.

A munkaerő-hiány megoldására nem elég a nyugdíjasok munkapiacra való terelése. Ehhez bérfelzárkózás és ezzel együtt a kis- és középvállalati szektor (KKV) versenyképességének radikális javítása szükséges.

A bérfelzárkózás elengedhetetlen a hazai munkaerő megtartásához: egy friss kutatás szerint több, mint egy millió munkavállaló tervezi elhagyni Magyarországot. Viszont jelenleg a magasabb bérek kifizetése csak a multik számára problémamentes, hiszen ők eddig is megtehették volna, hogy többet fizessenek, esetükben a dolgozók jelenleg alulfizetettek termelékenységükhöz képest.

A hazai KKV szektor vállalatai azonban belerokkannak az olyan típusú erőltetett és nem differenciáltan segített béremelési politikába, mint a minimálbér és a garantált bérminimum hirtelen nagymértékű emelése. A bérfelzárkózás gazdaságpolitikája nem nélkülözheti a magasabb bérek alapjának létrehozását a KKV szektorban, akár szelektív állami támogatással, akár ingyenes technológia transzferrel, valóban támogató állami politikákkal, stb. Ami pedig az állami szektort illeti, ott bőven találunk olyan kiadási tételeket a mindenkori költségvetésben, amelyeket átcsoportosítva növelhető az orvosok és más közalkalmazottak bére.

Van tehát esély, van lehetőség az elvándorlás megállítására, a munkaerő-hiány megoldására, de ez nem a nyugdíjasok szövetkezetekbe terelése és nem a Fidesz-KDNP politikája lesz.

1„Az állam a nyugdíjas szövetkezet tevékenységéhez szükséges és arányos mértékben támogatást nyújthat”

Forrás: Kettős Mérce