Több mint ötezer nyugdíjaskorú orvos, ápoló kapott mentességet az elmúlt négy évben, amióta hatályban van a „munka vagy nyugdíj” szabály – értesült a Magyar Idők. Úgy tudjuk, az egészségügy egyre súlyosabb munkaerőhiánya miatt nemcsak az ágazat érdekképviselői, de vezetői is szükségesnek tartanák az intézkedés felülvizsgálatát.

Csaknem pontosan négy évvel ezelőtt, 2013. július 1-jén lépett hatályba a közszférában alkalmazandó nyugdíjpolitikai elvekről szóló kormányhatározat, amely szerint a nyugdíjkorhatárt elért közalkalmazottaknak választaniuk kell a nyugdíj vagy a munka között. Az amúgy szakemberhiánnyal küzdő és sok idős dolgozót foglalkoztató egészségügyet különösen érzékenyen érintette az intézkedés, ezért a kormány lehetőséget adott arra, hogy egyénileg kérjen mentességet minden egyes orvosnak, nővérnek az a kórház, szakrendelő, amely nélkülözhetetlennek ítéli meg az illető munkáját. A kérelmeket a szaktárcához kell benyújtani, amely azután a Miniszterelnökségre továbbítja azokat, a végleges döntés ott születik.

A Magyar Idők kérdésére a Miniszterelnökségen elmondták: az elmúlt négy évben, tehát a kormányhatározat hatályba lépése óta összesen majdnem 5400 kérelmet nyújtottak be az egészségügyi intézmények nyugdíjaskorú dolgozó továbbfoglalkoztatására. Ebben ugyanakkor vannak átfedések, a mentesség ugyanis maximum három évre szól, így azok közül, akik 2013-ban az elsők között kapták meg az engedélyt, három évvel később jelentős számban kérték azt újra.

A kérelmek döntő többségét, ötezret meghaladó beadványt támogatott a kormány, és alig valamivel több, mint háromszáz az elutasított továbbfoglalkoztatási igények száma. Arra azonban lapunk nem kapott választ, hogy milyen arányban támogatták orvosok, illetve szakdolgozók továbbfoglalkoztatását. Úgy tudjuk ugyanis, hogy míg az előbbiek esetében gyakorlatilag száz százalékos a nyugdíj mellett dolgozni vágyók jogszabály alóli mentesítése, addig a szakdolgozóknál rosszabb ez az arány.

Így tudják a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamaránál is, amelynek alelnöke, Babonits Tamásné óriá­si problémának tartja, hogy a mai napig nem vették ki az ágazat egészét a kényszernyugdíjazási szabály alól. A szakdolgozóknál gyakorlatilag okafogyottá vált az intézkedés, mert évről évre egyre nagyobb a munkaerőhiány, és a fiatalok sem választják tömegével az egészségügyet, miközben még munkaképes és dolgozni akaró ápolók, műtősnők, asszisztensek távoznak kizárólag a jogszabály miatt az állami egészségügyből, és mennek el sokszor a magánszférába vagy más ágazatba – érvel.

A kötelező nyugdíjazás alóli mentesség ráadásul egyáltalán nem vonatkozik az amúgy is egyre nehezebben pótolható, mert piaci viszonyok között lényegesen jobban megfizetett gazdasági-műszaki személyzetre, így a lakatosra, festőre, asztalosra – teszi hozzá. Miközben, ezt már a statisztikák mutatják, szakmunkásból legalább akkora a hiány az országban, mint orvosból és ápolóból.

Lapunk úgy tudja, az egyre égetőbb humánerőforrás-gondok miatt a szaktárcánál is azt szeretnék elérni, hogy a szakrendelői asszisztenseket, illetve a nem egészségügyi végzettségű kórházi, rendelői dolgozókat is visszafoglalkoztathassák az intézmények. A nyugdíjaskorú, de a kormányhatározat alól mentességet kapott egészségügyi dolgozóknak egyébként átmenetileg nem folyósítják a nyugdíjat, ők a jövedelemkiesés ellentételezésére az ellátásuk összegének megfelelő kompenzációban részesülnek a központi költségvetésből.

Forrás: Magyar Idők

Eseménynaptár

loader

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

Megvá­lasz­tot­tak — Mi lesz most?



A szem­lé­le­té­ben teljes mér­ték­ben újdon­ság­nak szá­mí­tó könyv egy­részt meg­oldást nyújt a ma­gyar szak­szer­ve­ze­te­ket is súj­tó fo­lya­ma­tos tag­lét­szám­csökkenés meg­állí­tá­sá­ra, más­részt se­gít át­te­kin­te­ni a mun­ka­he­lyi tiszt­ség­gel já­ró fe­la­da­to­kat, va­la­mint azok si­ke­res el­lá­tá­sá­hoz gya­kor­la­ti ta­ná­csok­kal lát­ja el a mun­ka­he­lyi szak­szer­ve­ze­ti tiszt­ség­vi­se­lőket.

To­vábbi in­for­má­ció