Görögországnak választania kell: vagy folytatja a dagadtra hizlalt közszféra és az ehhez hasonló nyugdíjrendszer fenntartását vagy távozik az eurózónából - vélik szakértők. A hét végi tárgyalások a hitelezők és az athéni kormány között teljes kudarccal végződtek.

Eredmény nélkül zárultak az EU és az athéni kormány képviselőinek tárgyalásai a hét végén Brüsszelben, legközelebb csütörtökön, az eurózóna pénzügyi vezetőit tömörítő eurócsoport ülésén kerülhet újra terítékre a görögök ügye - jelentette az athéni ekathimerini.com hírportál. Az Európai Bizottsághoz közel álló források szerint továbbra is mély szakadék tátong a hitelezők és az adós álláspontja között.

 Szombaton még hosszan tárgyalt egymással a miniszterelnök-helyettesi szintű görög delegáció és az uniós szakértői csoport, vasárnap azonban már háromnegyed óra elteltével felálltak az asztaltól a felek. A görög kormány közleménye szerint partnereiknek nem volt kellő felhatalmazásuk a tárgyalásokra, csak két kérdés érdekelte őket. Az egyik a nyugdíjak csökkentésével elérhető évi 1,8 milliárd euró megtakarítás ügye, a másik az áfa emelésétől várt szintén évi 1,8 milliárd eurós többletbevétel kérdése volt.

Ó, de sajnáljuk - mi is

Athén egyikbe sem hajlandó belemenni. Jánisz Varufakisz görög pénzügyminiszter a német Bildnek adott hét végi interjújában az áfával kapcsolatban azt is elárulta, miért. Úgy vélik, hogy nem lennének képesek behajtani a magasabb adót. Őrülten hangzik, mégis az a nagy helyzet, hogy minél magasabb az adó, annál kevésbé hajlandóak az emberek azt megfizetni, úgy érzik, hogy joguk van ehhez - magyarázta a pénzügyér. Varufakisz elismételte, hogy az államadósság csökkentése nélkül nem látják értelmét a megállapodásnak az EU-val és az IMF-fel.

A hitelek túlnyomó részét nyújtó Németország politikai elitje azonban azzal töltötte a hét végét, hogy világos üzenetet küldjön Athénnak. A görögök kilépését az eurózónából lehetséges alternatívaként kell kezelni, ha nem teszik meg, amire kérik őket - fogalmazott Michael Grosse-Brömer, Angela Merkel kancellár pártja, a CDU egyik kemény vonalas képviselője.

A görögöket eddig galambként kezelő szocdemek is beszóltak: Sigmar Gabriel a párt vezetője elfogadhatatlannak minősítette, hogy a német adófizetők állják egy részben kommunistákból álló párt eltúlzott választási ígéreteinek költségét. Az euró 0,4 százalékos gyengüléssel kezdte a hetet a hét végi sikertelen tárgyalások után: hétfőn reggel a közös európia valuta egységéért 1,1219 dollárt kellett adni.

Transzferunió

 Az elmúlt hónapok huzavonája után Görögország hitelezői már nem tudják, mit is akar valójában Alekszisz Ciprasz miniszterelnök, vagy pontosabban: mit tudna elfogadtatni saját parlamenti képviselőivel - véli Simon Nixon, a Wall Street Journal (WSJ) publicistája. A Görögországot vezető radikális baloldali Sziriza úgy képzeli az eurózónát, hogy annak tagjaként olyan gazdaságpolitikát folytathat, amilyen csak az eszébe jut, miközben az ország mostanra felhalmozott adósságait megosztják a többi tagországgal.

A görög adósságok elengedése azonban transzferunióvá tenné a közös európai valutát használó országok közösségét. Ez, azaz az erőforrások átcsoportosítása elvileg megoldhatná a görög válságot, azonban az eurózóna nem ilyen közösség, és a fejlettebb régiók nem is szeretnék ilyené tenni. Emellett egy transzferunión belül is lennének szabályok, például olyanok, amelyek segítségével elkerülnék, hogy egyes országok mások rovására eladósodjanak.

Nem fog menni

A hitelezők fő kérdése az, hogy hajlandó-e és képes-e a görög kormány karcsúsítani a közszférát. Ennek felhizlalása volt a válság egyik legfőbb oka. Az országot irányító két nagy (jobb- és baloldali) párt oda ejtőernyőztette az embereit. Az elmúlt időszakban elbocsátottak jó része előrehozott nyugdíjba vonult, így a közszolgálati bére átalakult nyugdíjjá, azaz egy másik állami kiadássá.

A WSJ szakírója úgy látja, hogy a görög gazdaság magánszektora irtózatosan nagy árat fizetett a közszféra anyagi érdekeinek előtérbe helyezéséért. A szükségesnél magasabb adókat kellett kigazdálkodnia, ezért embereket kellett kirúgnia, illetve nem tudott munkahelyeket teremteni. Úgy tűnik, hogy a Ciprasz-kormány szívesen átterhelné a görög közszféra és nyugdíjrendszer költségeit az eurózóna többi tagállamára. Az eurózóna azonban nem egy ilyenfajta transzferunió: a görögöknek választaniuk kell, hogy megőrzik-e a közszolgálat privilégiumait vagy bent maradnak az eurózónában. Egyszerre nem megy a kettő.