„A filmünk Ohio-ból és Kínából származik… De igazából bárhonnan jöhetne, ahol az emberek egyenruhát vesznek fel, becsekkolnak és jobb életet akarnak elérni a családjuk számára” – mondta Julia Reichert, a vasárnap éjjeli Oscar-díjátadón a legjobb dokumentumfilm díját elnyerő Az amerikai gyáregység (American Factory) rendezője. A Mérce írása.

Egyre nehezebb és nehezebb manapság a dolgozó emberek számára. Úgy hisszük, hogy akkor válik jobbá a helyzet, ha a világ proletárjai egyesülnek.

Reichert 73 éves, munkássága több mint ötven évre nyúlik vissza,

legtöbb filmje a munkásosztályról szól és a dolgozók munkában tapasztalt nehézségeiről. A mostani díjával együtt összesen négyszeres Oscar-jelölt.

Először a Jim Kleinnal készített 1976-os Union Maids című filmjét jelölték legjobb dokumentumfilmnek, amiben három harmincas években szakszervezetet szervező nő emlékezett vissza akcióikra, majd 1983-ban a Seeing Red című, Amerikában jelen lévő kommunizmusról, az ottani Kommunista Párt támogatóiról szóló filmjét jelölték. Legutóbb 2010-ben volt Oscar-esélyes, akkor Az utolsó kocsi: Egy General Motors telep bezárása (The Last Truck: Closing of a GM Plant) című filmjéért – akkor több mint 2400-an vesztették el munkájukat, sokan az autóikat és az otthonaikat is. Bizonyos tekintetben ennek a folytatása a most díjazott Az amerikai gyártelep, ami a bezárt GM-üzem kínai kézbe kerüléséről és újranyitásáról szól. Reichert az utóbbi bő két évtizedben minden filmjét magyar származású partnerével, Steven Bognarral jegyzi.

Az amerikai gyáregység független dokumentumfilmként készült, és azt követi végig, ahogyan a kínai milliárdos Cao Devang megvásárolja a General Motors 2008-ban bezárt ohiói összeszerelő üzemét és újranyitja vállalata, a Fuyao Glass America szélvédő- és autóüveggyáraként. A filmesek a kezdetektől figyelték, ahogyan a gazdasági válság által sújtott közösség számára a munkanélküliségből való kiutat és reményt jelenti a kínai befektető megjelenése és a gyár újranyitása, a kezdeti öröm és utcaátnevezések után azonban fokozatosan összeütközött a kínai és amerikai vállalatvezetési stílus és a két kultúra. Eközben a munkások között nincsen sok különbség, az eltérő hátterük ellenére jól kijönnek egymással: egy amerikai munkás elmeséli, hogy tizenhárom kínai kollégáját hívta meg magához hálaadásra, majd a közös étkezés után még a fegyvereit is kipróbálták, illetve a bátrabbak a Harley Davidsonjával is elmentek egy körre. A filmben bemutatásra kerül az is, amint a vállalatvezetés kíméletlenül letöri a United Auto Workers szakszervezet-létrehozási kísérletét, és

az emberek elmondják, hogy míg a General Motorsnál óránként 29 dollár körül kerestek, az órabérük a Fuyao Glassnál csak 13 dollár körüli, miközben a munkakörülmények egyre rosszabbak és a kínai vezetés részéről egyre nagyobbak az elvárások.

Alig néhány nappal ezelőtt, a szombati független filmes Spirit Awardson Reichert Az amerikai gyáregység mögötti gondolatokról beszélt:„A filmünk megpróbálja feltenni a kérdést: ez az, amilyennek akarjuk a világot? Nem! Nem az! De tehetünk valamit ellene! Mind állampolgárok vagyunk, nagy hatalmunk van!

Nem Reichert Kommunista kiáltvány-idézete volt az Oscar-gála egyetlen politikai pillanata: a Volt egyszer egy… Hollywood filmben nyújtott alakításáért a legjobb férfi mellékszereplő Oscar-díját elnyerő Brad Pitt köszönőbeszédében elmondta, hogy a gála rendezői által adott 45 másodperces időablak pont 45 másodperccel több, mint amennyit a Szenátus (nem) adott John Bolton tanúnak a Trump elleni alkotmányos vádeljárás során. Pedig Bolton lényegi fordulatot is hozhatott volna az ügybe.

A Reichert és Bogart dokumentumfilmjében bemutatott jelenségek ugyanakkor nem elszigetelten történnek.

Világszerte számtalan helyen megfigyelhető, hogy a profit maximalizálásának érdekében a gyártulajdonosi réteg megfeledkezik arról, hogy emberséges munkakörülményeket és magasabb fizetést kéne adnia dolgozóinak, így a munkások világszerte ugyanazokat a problémákat nyögik: kizsákmányolás, a megbecsültség és a tisztességes bér hiánya, és miközben a megélhetés költségei emelkednek, a bérek nem. Az ilyen viszonyok között az egyetlen fegyver a szakszervezetek létrehozása és az önszerveződés, ahogyan azt a magyarországi Audi dolgozóinak sztrájkja is megmutatta -a Mércén mi is többször körbejártuk ezt a témát, Az amerikai gyáregységben megjelenő rendszerszintű problémákról, a magyarországi autóipar sötét oldalairól többek között itt és itt lehet olvasni.

Forrás: DailyMailHollywoodReporter, Mérce

Ha tetszett a cikk, LIKE-old Facebook oldalunkon!