Még csak nem is egy másik bolygón, hanem már Európán belül is, tőlünk északabbra léteznek olyan országok, ahol nem ennyire nehéz nőnek lenni, mint itthon. Ezeken a helyeken a nemek közötti egyenlőség ott tart, ahol minden más országnak tartani kellene: a hagyományos szerepek átrendeződtek, működik a munkamegosztás, nincsen jövedelemegyenlőtlenség a nemek között, a nőknek pedig szülés után sem kell lemondaniuk a karrierjükről – írja a divany.hu.
A World Economic Forum éves kimutatása szerint a Skandináv országokban a legjobb nőnek lenni A cikkünkben mutatjuk, miért, a téma kapcsán pedig ajánlunk egy remek eseményt is a Skandináv Ház rendezésében.
Szinte karnyújtásnyira és egyben elképzelhetetlennek tűnnek azok az idők, amikor a nőknek itthon még szavazati joguk sem volt, és a feleségi meg az anyai feladatokon túl nem volt lehetőségük az egyéb kvalitásai kibontakoztatására. Bár ehhez képest nagy utat jártunk be, még mindig van mit csiszolni a nemek közötti egyenlőtlenségeken, gondoljunk csak a nők politikai részvételére, vagy az alulfizetettségükre. A jó hír, hogy vannak a világon olyan helyek, ahol már ezek a különbségek is eltűnőben vannak. A rossz, hogy ezek közül sajnos egyik sem Magyarország.
Az ominózus északi országok az egyenjogúsítás terén mindig is az élen jártak.1907-ben Új-Zéland az első állam a világon, mely a nőket egyenjogúnak ismeri el, 1908-ban Ausztrália követi, Franciaország, Anglia, Amerika csak később csatlakozik a folyamathoz.
Nemek közötti egyenlőség = boldogság?
Itt van például Dánia, amely idén ünnepli a nők szavazati jogának századik évfordulóját. A kimutatások szerint itt a legboldogabbak és a legelégedettebbek a nők, ami valószínűleg szorosan összefügg azzal, hogy a férfiakkal egyenértékű félként működhetnek az élet különböző területein. Sokat lendíthet a hangulatukon az is, hogy nincsenek annyira kicsavarva a hétköznapokban, mint a magyar nők többsége, ugyanis a férfiak a háztartási és a gyereknevelési feladatokból is kiveszik a részüket: nem csak tüntetőleg mosogatják el az edényeket, mártírarccal takarítják a WC-t havonta egyszer és sokadik könyörgésre ágyaznak be, hanem az élet természetes velejárójaként takarítanak, cserélnek pelenkát és maradnak akár otthon is a gyerekkel. Mi magyar nők is boldogabbak lennénk, ha a napi robot után, ami sok esetben bőven túlmutat a nyolc órás munkaidőn, nem nekünk kellene még málhás szamárként hazacipelni a bevásárlókocsi tartalmát, betölteni a mosógépet, vacsorát rittyenteni és még sorolhatnánk... A dánoknál már pengén és mindenféle rossz képzettársítás nélkül működik az, ami nálunk még egyelőre finomhangolás alatt van: egy férfi nem lesz attól kevesebb, sem férfiatlan sem a saját, sem a mások szemében, hogy pár hónapra otthon marad gyesen, vagy a kezébe veszi a porszívót. Valószínűleg nálunk is több fiatal nő kapna kedvet a gyerekszüléshez, ha nem kellene attól tartania (jogosan), hogy ezzel végképp igába hajtja a fejét, kvázi egyedül marad a gyerekneveléssel és elfelejtheti a szülés előtt életét, sőt, akár a karrierjét is. Természetesen vannak kivételek, egyre több olyan apukával találkozni, akiknek az a természetes, ha ők is foglalkoznak a gyerekkel: nem tüntetőlegesen hetente egyszer, hanem mindennap.
Forrás: divany.hu
