Egy gyermek születése nagy öröm, persze legalább ennyire stresszes is. Nem árt, ha ilyenkor az ember megfelelő segítséget kap – és nem csak anyagilag. A család persze segít (ha tud), de azért az sem mindegy, hogy egy-egy ország miként támogatja a gyermekvállalást. Ma egy kicsit ezt a témát próbálom körüljárni. (Nem kell aggódni, nem szülünk, inkább a gyermekvállalás körüli támogatásokról szól a poszt.) A hataratkelo.blog bejegyzése.

A magyar családtámogatási rendszerre külön nem térnék ki, hiszen azt azért elég jól ismerjük, úgyhogy erről csak annyit, hogy szerintem történelmi okokból is meglehetősen nagyvonalú, legalábbis ha azt nézzük, meddig maradhat otthon a szülő (elsősorban az édesanya) a gyerekkel. 

Hogy a gyesből és a gyedből hogyan lehet megélni, az egy más kérdés, miként az is, hogy ugyan elvileg lehet mellette már munkát vállalni, csak éppen a magyar vállalati kultúra nyeli le elég nehezen a részmunkaidős foglalkoztatást. 

De mondom, elsősorban nem a magyar helyzettel szeretnék foglalkozni, inkább egy világkörüli útra indulnék, megnézve, máshol miként működik a rendszer. 

Segítség az anyának 

Noha sokat számítanak az anyagiak (erről majd később), direkt nem ezzel kezdeném, hanem a szülés utáni időszakkal, annál is inkább, mert vannak országok, ahol az anyák elég gyorsan visszakényszerülnek a munkába, míg máshol nagyvonalúbb a rendszer. 

Németországban például (az Expat.com összeállítása szerint) az anyákat és a babát előszeretettel tartják kicsit hosszabban (akár 5-10 napig) a kórházban. (Bár például Renit már két nap után hazaengedték.) Az anya így kicsit kipihenheti magát, és magabiztosabbá válhat például a szoptatás terén. 

„Minden reggel takarítónő jött, aki mindent fertőtlenített, picit később megnézték az ágyneműt kell-e cserélni, vagy esetleg feltölteni valamit a babák vagy a kismama számára. 

Reggeli után egy gyógytornász jött, aki megkérdi, szeretnél-e méhösszehúzódást segítő gyakorlatokat végezni, ha igen, veled tölt kb. 15 percet. Minden nap jön egy szoptatós nővér, aki mindent elmond a szoptatásról, mindenben segít, minden információt átad” – írta korábban egy posztban Reni. 

Hollandiában a szülés utáni első héten (pontosabban az első nyolc napban) a rendszer biztosítja egy házhoz járó segítő (kraamzorg) jelenlétét. Ő elsősorban nem orvosi segítséget nyújt, hanem megtanítja például a szülőknek a gyermekgondozás alapjait (pl. fürdetés, pelenkázás), segít az anyának a szoptatásnál, stb. Összességében átlagosan napi 4 órát tölt a családdal. 

Nagy-Britanniában az egészségügyi rendszer mind a várandós anyáknak, mind a kismamáknak biztosít ingyenes támogatást, ami nagyban segíti, hogy a szülés ne váljon anyagi értelemben vett lidércnyomássá. Ezen túl a kismamák kapnak segítséget és tanácsokat is bábáktól. 

Kínában nagyon régóta létezik a kismamáknak egy úgynevezett otthonmaradós hónap. Ennek elsődleges célja a pihenés és a baba-mama összeszokása, ami jól hangzik, más kérdés, hogy a „zuo yuezit” kissé talán túltolják, legalábbis európai szemmel. 

Nagyon szigorú szabályai vannak ugyanis, mást ne mondjak, az anyának ilyenkor tényleg ágyban a helye, a saját édesanyján és az anyósán kívül látogatókat sem nagyon fogadhat, de azt is meghatározzák, hogy csak meleg ételt ehet. 

Egyébként is rá vannak kattanva a melegre, nyáron is hosszú ujjú és szárú pizsamát kell hordani, nem lehet bekapcsolni a légkondit, de ennél durvább, hogy nem lehet fürdeni vagy zuhanyozni sem a 30 nap alatt. 

Őszintén szólva kicsit szkeptikus vagyok a dologgal kapcsolatban, de több forrás is megerősítette, hogy olyan nagyon furcsa szabályok is vannak, mint hogy ezen idő alatt nem olvashat, nézhet tévét, nem telefonálhat vagy sms-ezhet a kismama. (Rádiózni és zenét hallgatni lehet…) 

Nem csoda, hogy a XXI. században egyre többen kérdőjelezik meg a szigor értelmét, de nagyon sokan tartják még a külföldön élő kínaiak közül is, igaz, jóval lazább szabályokkal. Úgy egyébként még lehet is értelme. 

Meddig maradhatsz otthon? 

Minden rendszer lényeges eleme, hogy a szülők meddig maradhatnak otthon a gyerekkel. Ezen a téren a volt szocialista országok kifejezetten jól teljesítenek (nyilván azért is, mert a mindenkori kormányok nem mertek / akartak hozzányúlni a régi rendszerhez). 

Az OECD egy korábbi listája szerint az észtek állnak az élen 166 héttel, mögöttük a szlovákok (164), majd a nagy kivétel finnek jönnek (161), aztán Magyarország (160), de a csehek és a bolgárok is több mint 100 hetet fizetnek. 

Ami a lista másik végét illeti, az európai országok közül Svájcban a legrövidebb a fizetett szabadság (14 hét), és csak alig valamivel több Spanyolországban és Hollandiában (16-16), valamint Máltán és Cipruson (18-18). 

Nyugat-Európában egyébként a leghosszabb időt az Egyesült Királyság és Írország biztosítja (52 és 42 hetet), a legrövidebbet pedig a németek és a svédek, akik csak a minimálisan előírt 14 hetet adják meg (erre uniós irányelv kötelezi őket). 

A többiek közül Olaszország 22, Dánia és Finnország 18, Ausztria, Franciaország, Hollandia, Svájc és Spanyolország 16 hetet biztosít, míg a belgák 15-öt. 

Ami az apákat illeti, itt nincsen EU-s irányelv, így a szórás is nagyobb. 

Svédországban már 1974-ben bevezették, hogy az apák is kivehetik a szabadság egy részét, ma pedig már elsősorban a skandináv országokban olyan a rendszer, hogy ha az apa nem veszi ki a rendelkezésére álló időt, akkor az elvész a család számára. 

Az alaphelyzet az, hogy a gyermek megszületését követően jár 10 nap fizetett szabadság. Emellett a két szülő összesen 480 napra jogosult, amit úgy osztanak fel egymás között, ahogy akarnak a gyermek életének első 8 évében. Az egyetlen kikötés, hogy mindkét szülőnek legkevesebb három hónapot (ez ugye kb. 90 nap) otthon kell tölteni. 

Hollandiában ugye az anyának 16 fizetett hét jár, amiből négyet kötelező a szülés előtt kivenni. Gyermekenként 415 óra jár, ha teljes munkaidőben dolgozik az ember (ami Hollandiában nem feltétlenül alaphelyzet). 

Az apáknak még rosszabb a helyzete, hiszen a gyermek születése után öt nap jár nekik, de ebből három fizetetlen. Magyarán ha kicsit többet otthon szeretne lenni az újszülöttel és a párjával, akkor az éves rendes szabadságából kell beáldoznia. Hasonló a helyzet Olaszországban is. 

Finnország kifejezetten nagyvonalú az apákkal, hiszen 45 nap szabadságot kapnak az újszülött gyermek után. Ezzel szemben Ausztriában, Németországban, Írországban és Svájcban például semmi sem jár. 

A legtöbb ország középutas megoldást választott 10-15 nap magasságában, a spanyolok 15, a franciák 11 napot adnak, míg a belgák, a dánok, a norvégok, a svédek és a britek tízet. (Minderről részletesebben itt írtam korábban.) 

A piszkos anyagiak 

Ez persze mind szép és jó, de azért azok a piszkos anyagiak is elég sokat számítanak. 

Európában a legtöbbet az osztrákok, a dánok, a franciák, a hollandok és a spanyolok adják, mindannyian a szülési szabadság teljes idejére a legutolsó munkahelyen kapott fizetés 100 százalékát. Az olaszoknál ez az arány 80 százalék, míg Svájc érdekes módon csak 14 hetet fizet a 16-ból, igaz, arra ők is megadják a 80 százalékot. Az íreknél viszont a 42 hétből csak 26-ra jár támogatás, méghozzá fix heti összeg (legutóbb ha jól emlékszem, ez 230 euró volt). 

Ami a többieket illeti, a kifizetett összeg a szabadság ideje alatt változik. Belgiumban például az első négy hétre 82 százalék jár, ami utána 75 százalékra esik vissza. Az Egyesült Királyságban az 52 hétből 39-et fizetnek, ebből az első hat hétre 90 százalékot, a maradékra heti fix összeget (kb. 140 fontot). 

A gyermekgondozási szabadság idejére járó összeg elég nagy szórást mutat Európában. Franciaországban és Németországban 156 hét (azaz 3 év) jár. Franciaországban az egygyermekes szülők esetében minden szülő havi 600 euróra jogosult az első fél évben, míg a két- vagy többgyermekesek esetében ezt az összeget három éven át utalják. Németországban az első évben a bevétel kétharmada jár. 

Ausztriában a szülők 104 hetet vehetnek ki, igaz, itt a dolog pénzügyi része már kicsit bonyolultabb, hiszen öt különböző lehetőség közül választhatunk. Svájcban nem jár gyermekgondozási szabadság. 

Belgium mindkét szülőnek 17-17 hetet biztosít, fejenként havi 800 eurós juttatással. Az írek és a britek 18 hetet adnak, pénz viszont nem jár. 

Európán kívül Szingapúrban 18 hónapig jár pénzügyi támogatás, de csak akkor, ha a szülők összeházasodtak. Minden gyermek születésekor a kormány nyit egy megtakarítási számlát, az erre elhelyezett pénzt csak és kizárólag a gyerek egészségügyi és oktatási igényeire lehet felhasználni. 

Az összeg minden megszületett gyermekkel nő egészen a harmadikig, akkor már 15 ezer szingapúri dollár (ez közel 2,9 millió forint), ami még ottani mércével mérve sem csekély összeg, és nem rossz kiindulópont mondjuk az egyetemi tanulmányok támogatására. 

Kanadában minden 6 évesnél kisebb gyerek esetében jár évi 6400 dollár (1,2 millió forint), persze ez függ azért a tartománytól, a szülők fizetésétől és a gyermekek számától is. 

És végül… 

Két érdekességet gondoltam, még megemlítek így a végére. 

Finnországban létezik az úgynevezett újszülött-csomag. Az „anyadobozt” 1938-ban vezették be, akkor még csak az anyagilag rossz helyzetben lévő anyukák kapták, ám 1949 óta mindenki jogosult rá. 

Eleinte varrókészlet, babaruhák, pelenkák és egy matrac volt benne, ma már inkább egy kis paplan, steppelt kezeslábas, ruhák, babasapka, zoknik, kesztyűk. 

A doboz mindenkinek jár, ha a terhessége első 4 hónapjában az anya elment orvoshoz. Ennek az volt az értelme, hogy bevezetése idején Finnországban borzalmasan magas volt a csecsemőhalandóság, nagyrészt azért, mert a terhes nők nem jártak orvoshoz. Ezen változtatott az ajándékdoboz. 

Brazíliában másfajta ajándék jár: az állampolgárság. Függetlenül ugyanis a szülők nemzetiségétől, minden Brazíliában született gyerek automatikusan megkapja a brazil állampolgárságot, mi több, egy év elteltével a szülők is folyamodhatnak érte.

Forrás: hataratkelo.blog