A Freudenberger nevéhez fűződő, 1974-ben létrehozott burn-out fogalom olyan fokozott érzelmi megterhelés és fizikai-érzelmi-mentális kimerülés tünetegyüttesét jelöli, mely kedvezőtlen stresszhatások következtében jön létre és hosszú távon fennáll.

A munkahelyi kiégés egy folyamat, míg a végállapot helyrehozhatatlan (ez a burn-out). Gondoljunk csak az olyan kiváltó okokra, mint a mindennapos időkényszer, túlóra, a felettesek támogatásának, a visszajelzés, a döntéshozatalban való részvétel és az autonómia hiánya.

Melyek lehetnek a tünetek?

Többféle „tünet” is segíthet a kiégési szindróma felismerésében. Egyrészt ott vannak a sokaknak ismerős testi tünetek: feszültség, fáradtság, (megfelelő mennyiségű többletpihenéssel, például a délutáni alvással sem szűnik meg), fejfájás, testsúlyváltozás, alvászavarok, pszichoszomatikus megbetegedések. Ezen kívül pedig pszichés tünetek is felléphetnek: ingerlékenység, cinizmus, emberi kapcsolatok minőségének megromlása, munkahelyhez, kollégákhoz való negatív viszonyulás, serkentő és nyugtató szerek fokozott használata, betegállományba vonulás, teljesítőképesség csökkenése, az elköteleződés csökkenése, indokolatlan szakmai önértékelési problémák, labilissá válás, szorongás, depresszió, rögeszmék megjelenése, elszemélytelenedés érzése. S ha mindez nem lenne elég, megfigyelhető még közöny, érzelemmentesség, visszahúzódás, fásultság vagy túlérzékeny, védekező viselkedés is. Számos burn-out kérdőív létezik, de öndiagnózis helyett érdemes inkább pszichológus segítségét kérni a pontos állapotfelmérésben.

Ki hajlamos a kiégésre?

A lelkes fiatalok veszélyeztetettebbek, mint a régóta pályán lévők és a családi állapot is befolyásolhatja a kiégés megjelenését, különösen az egyedülálló férfiaknak van esélyük rá. A személyiségjellemzők közül a külső kontroll, a passzív, elkerülő megküzdési stratégiák, az alacsony önértékelés hajlamosító tényezők a kiégés szempontjából. Az A-típusú személyiség, a hajszolt, versengő, teljesítményközpontú ember, különösen ki van téve az érzelmi kimerülésnek. Illetve mindazon foglalkozásokban, ahol folyamatos kapcsolattartás van embertársainkkal, jelentkezhet a kiégés. Kezdetben önsegítő közösségek tagjainál, krízisintervenciós központok munkatársainál, egészségügyi és szociális intézmények dolgozóinál figyelték meg, azonban a későbbi vizsgálatok során pedagógusoknál, jogászoknál, rendőröknél is tapasztalták a jelenséget. Szinte minden foglalkozás esetében előfordulhat, azonban a kutatások azt mutatják, hogy a humán szolgáltatások területén dolgozók körében nagyobb a veszélye. Az érzelmi munkával kapcsolatos elvárások (az empátiás odafordulás, az érzelmek elfojtása, meghatározott érzelmek gyakori kimutatása) ugyanis tovább terhelik a munkavállalót.

A burn-out szindróma szövődményei

A kiégés szerencsére visszafordítható folyamat, bármely szakaszban történő beavatkozás esetén korábbi fázisok elérése lehetséges. Amennyiben nem történik hatékony beavatkozás, a folyamat végén pályaelhagyás történhet, pszichoszomatikus betegségek (magas vérnyomás, emésztési panaszok, reflux, IBS, infarktus, étkezési zavarok) léphetnek fel, reaktív depresszió jelenhet meg, súlyosabb esetben pedig valamilyen függőség (alkoholizmus, kábítószer-függőség) is kialakulhat.

Forrás: pszichologuskereso.hu