Gyulladás, elváltozás, visszér, agyi kapacitás csökkenése – ezek nem valamilyen egzotikus betegség tünetei. Ezekkel a problémákkal találkozhat mindenki, aki munkaideje nagy részében áll vagy ül. Vagyis bármit csinál. De milyen veszélyek várnak még ránk munkahelyünkön? – a HVG cikkéből kiderül.

Az állandó állással és üléssel szervezetünk tetemes izommunkát vesz igénybe. Bizony, bár egy építőmunkás valóban többet mozog, valójában a vád az ülőmunkásokkal kapcsolatban, miszerint „te csak ülsz egész nap, semmit sem mozogsz”, abszolút fals. Törzsünk, nyakunk, hátunk és vállunk hosszú távon egyik helyzetben sincs elkényeztetve. Plusz egy izomcsoportnak sem jó, ha állandóan használat alatt van - vagy éppen sose használjuk.

A folyamatos terhelés alatt lévő izmok a mozgás hiánya miatt kevesebb vért kapnak. A nem elegendő vérellátás gyakorisága miatt egy idő után ezek az izmok elfáradnak – főként a nyakban, vállban és hátban. Máshova viszont közben túl sok vér jut – például a lábunkba. Ha szervezetünket néha nem mozgatjuk meg kicsit, szép lassan leülepszik, a folyamatosan túlterhelt erek kitágulnak, így pedig visszerek alakulhatnak ki, később pedig akár trombózis is.

A hosszú idejű álldogálásnak ízületeink sem örülnek gerincünkben, csípőnkben, térdünkben valamint lábunkban – sőt, egy idő után megmerevednek, majd reumatikus megbetegedések is kialakulhatnak. Más izmaink is sérülnek az eddig hallottakon kívül. Míg az állómunka közben hasizmunk is segít egyenesben tartani minket, és így dolgozik, addig, ha egész nap kényelmesen székünkben fekszünk, hasizmunk nem dolgozik tovább, egy idő után pedig elgyengül, épp úgy, mint farizmunk. Előbb izomcsoportunk elgyengülése miatt tartásunk romolhat, utóbbi miatt pedig egyensúlyérzékünk.

Ráadásul közben csontjaink sem dolgoznak, melyek miatt hosszú távon szilárdságukból veszíthetnek.

Baj van bent, baj van fent

Ha az izmok kevesebb zsírt égetnek, a vér áramlása lelassul, ami miatt a zsírsavak könnyebben zárják el a szívet.  Ezen felül ellustult izmaink kevésbé hatékonyan reagálnak a hasnyálmirigy által termelt inzulinra is, ami miatt még több keletkezik… ennek pedig könnyen lehet a vége cukorbetegség.

Az izmok kevés mozgása miatt ráadásul agyunkba kevesebb vér és oxigén jut, ami nem csak gondolkodásunkra, hanem hangulatunkra is kihathat, hosszú távon pedig az agyi funkcióink is lecsökkenthetnek.

Mit lehet tenni?

Sajnos nem sok mindent. Az igazán meghatározó sok esetben munkaállomás minősége. Az állómunkát végzőknek minél több pozícióban kell tudnia dolgozni és ezeket folyamatosan váltogatni.

Ezen felül mindkét csoportnál különösen fontos lenne, hogy az asztalokat és munkapadokat mindenki különböző magasságokra tudja beállítani – álló helyzetben így például már elkerülhető lehet a görnyedés, vagy a lábujjhegyen topogás (mindkét állapot hosszú távon plusz problémát okoz a gerincnek és az előbb említett izomcsoportoknak) az ülő dolgozók pedig néha állva tudnának dolgozni. Erre már nem csak speciális munkapadok, de speciális íróasztalok is beszerezhetők.

A környezetünknek ezen felül elegendő helyet kell biztosítania arra, hogy az ember tudjon mozogni – egyszerűen fogalmazva, kicsit fel tudja rázni a vért az ereiben. Éppen ezért mind az ülő- mind pedig az álló munkások törekedjenek minél több kisebb sétára. Amit tudunk, csináljuk járkálva: legyen az egy étkezés vagy egy telefont elintézése.

De mi van azokkal, akik állnak?

Esetükben a sétán kívül fontos az ülés is. Ülni néha ugyanis elengedhetetlen, hátunk, hátizmaink és gerincünk ülve pihennek igazán.

Fontos lehet ezen kívül kisebb lábpihentetők beszerzése és használata is: azzal hogy folyamatosan változtatjuk azt, hogy melyik lábunkra terheljük testsúlyunkat, már sokat teszünk szervezetünkért. A kar pihentetésére és mozgatására a kihelyezett karfák lehetnek segítségre, ezek csökkentik a kar és a nyak terhelését, redukálva a nyomást az itt lévő izmokra, ínakra és izületekre.

Kézveszélyben

Mind az álló, mind az ülő munkáknál vannak más veszélye is. Főként a gyári munkásoknál alakulhat ki a Raynaud-szindróma, a használt munkaeszköz folyamatos vibrációja miatt. Hosszú távon ilyen gépeknél a kezekben lévő erek olyan mértékben sérülhetnek, hogy nem tudnak elegendő oxigént felvenni, ami miatt érzéketlenné, nehezebben kontrolálhatóbbakká, és fehérré válnak. Ha folyamatosan vibráló gépekkel dolgozunk, okosabb folyamatosan váltogatni saját és kezünk helyzetét, illetve ügyeljünk rá, hogy kezünk ne legyen hideg és nedves, továbbá ne dohányozzunk – mindkét utóbbi esetben a kéz alapvetően kevesebb oxigént kap.

Olyan dolgozóknál, akik sokat használják csuklójukat (ez lehet gyári munkás, de akár sokat gépelő alkalmazott is) fordul elő a kéztőalagút szindróma is, ami a medianus ideg összenyomása miatt alakul ki. Ilyenkor a magas nyomás csökkeni az ideg vérálltását, emiatt a körülötte lévő ínak megdagadnak. A betegségben szenvedők égő érzésre, zsibbadásra és fájdalomra panaszkodnak és maga a kézfej is elveszti erősségét.

Ha kezünket sűrűn használjuk hirtelen mozdulatokra, a csukló és a hüvelykujj inai gyulladhatnak be. Ezt nevezzük Quervain-kórnak. Ennek elkerülésénél fontos, hogy csuklónkat mindig megfelelő pozícióban tartsuk, munkaeszközeink lehetőség szerint ne legyenek túl nehezek, alkarunkat mindig tartsuk közel a testünkhöz és hordjunk csuklóvédőt.

Még az egér is veszélyes

Az ülő munkás számára veszélyes lehet az egér használata is, melynek során ugyanazokat a kicsi izmokat és ízületeket mozgatjuk, ami akár gyulladáshoz is vezethet és ideggócok is kialakulhatnak. Ha pedig az egér túl messze van más izmaink is könnyedén elfáradhatnak, vállunkban, sőt hátunkban is.

Érdemes mindig közel tartani magunkhoz tehát az egeret. A csukló folyamatos terheltsége miatt megéri beszerezni olyan egérpadot is, ami megtámasztja csuklónkat.

A klíma veszélyei

Bár a klímák sok esetben éppen hogy védelmet jelenthetnek különböző szűrők segítségével, ha nincsenek rendben – és leginkább tisztán – tartva, akkor pont az ellenkező hatást érhetik el, és különböző baktériumokat, vírusokat vagy spórákat juttathatnak a levegőbe, keringetve azokat légzőszerveink előtt. Nem hangzik jól, ugye?

A legionellosis baktériuma például a levegőbe porlasztott fertőzött vízcseppekben könnyen kerülhet be szervezetünkbe, leginkább tüdőnkben okozva gyulladást. Bár a legionellosis napjainkra tipikus nyári betegséggé kezd válni, nála is sűrűbben fordulnak elő gombás fertőzések. Ezek esetében a gombák spórája a keringetett levegőn keresztül légutakinkban okozhat megbetegedést, akár tüdőgyulladást is.

Vagyis sehol és sehogyan sem vagyunk biztonságban, ha munkáról van szó. Talán okosabb lenne semmit sem dolgozni, így biztosítani egészségünket? Aligha. Viszont sokat tehetünk saját egészségünkért, ha odafigyelünk a fenti –apróságnak tűnő, de nagyon fontos – veszélyekre.

Forrás: HVG

Eseménynaptár

Társ-szerkesztőségünk:

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

További információ