A munkabalesettel kapcsolatosan a munkáltatót terhelő kötelezettségek vizsgálatakor először a munkabaleset fogalmát kell megvizsgálni, ami nem azonos az üzemi balesettel – írja a munkajog.hu.
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (továbbiakban: „törvény") az értelmező rendelkezései között a 87.§. 1/H. 3. pontjába található a munkabaleset fogalma, mely szerint az a baleset, amely a munkavállalót a szervezett munkavégzés során vagy azzal összefüggésben éri, annak helyétől és időpontjától és a munkavállaló (sérült) közrehatásának mértékétől függetlenül.
Rögtön felmerül a kérdés, hogy mikor van a baleset összefüggésben a munkavégzéssel. Erre vonatkozóan ugyanezen törvényhely ad választ az alábbiak szerint: a munkavégzéssel összefüggésben következik be a baleset, ha a munkavállalót a foglalkozás körében végzett munkához kapcsolódó közlekedés, anyagvételezés, anyagmozgatás, tisztálkodás, szervezett üzemi étkeztetés, foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás és a munkáltató által nyújtott egyéb szolgáltatás stb. igénybevétele során éri. Lényeges, hogy nem tekinthető munkavégzéssel összefüggésben bekövetkező balesetnek (munkabalesetnek) e törvény szerint az a baleset, amely a sérültet a lakásáról (szállásáról) a munkahelyére, illetve a munkahelyéről a lakására (szállására) menet közben éri, kivéve, ha a baleset a munkáltató saját vagy bérelt járművével történt.
A törvény 64.§. (1)-(2) bekezdése előírja, hogy a munkabalesetet a munkáltatónak be kell jelentenie, ki kell vizsgálnia, és nyilvántartásba, ún. munkabaleseti nyilvántartásba kell vennie.
A munkáltató a munkabalesetek bejelentése, kivizsgálása és nyilvántartása során a sérült, személyes adatait, nevét (ideértve a születési nevet is), anyja nevét, társadalombiztosítási azonosító jelét (taj-száma), születési helyét és idejét, nemét, állampolgárságát, lakóhelyét (lakcím) rögzíteni köteles.
Ugyanezen 64.§. (4) bekezdésében foglaltak szerint a munkáltató haladéktalanul köteles a munkaképtelenséggel járó munkabalesetet kivizsgálni, és a kivizsgálás eredményét munkabaleseti jegyzőkönyvben kell rögzíteni. A jegyzőkönyvet minden sérült munkavállaló vonatkozásában külön-külön kell felvenni. A munkaképtelenséget nem eredményező munkabaleset körülményeit is köteles a munkáltató tisztázni, és annak eredményét nyilvántartásba kell venni.
A törvény 65. § (1) bekezdése szerint a munkabaleset kivizsgálása során fel kell tárni a kiváltó és közreható tárgyi, szervezési és személyi okokat, és ennek alapján a munkáltatónak intézkedéseket kell tenni a munkabalesetek megelőzésére.
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet (továbbiakban: „rendelet") rögzíti, hogy a vizsgálat megállapításait olyan részletesen kell rögzíteni - többek között - tanúk meghallgatásáról készült jegyzőkönyvvel, helyszínrajzzal, fényképpel, hogy az alkalmas legyen a munkabaleset okainak felderítésére és vita esetén a tényállás tisztázására.
Ezt meghaladóan a rendelet 3. sz. melléklete tartalmazza a munkabaleset kivizsgálásának szempontjait, melynek ismertetése meghaladja e cikk terjedelmét, azonban kiemelendő a szempontok közül, hogy a munkabaleset vizsgálatakor az esemény térbeni és időbeni környezetében fel kell tárni a veszélyes körülményeket és veszélyes cselekedeteket, valamint azokat a tényezőket, melyeknek szerepük lehetett a sérülést eredményező mozzanat vagy folyamat beindulásában. Mindemellett a munkabaleset kivizsgálása során helyszíni szemlét kell tartani - melynek eredményét szükség szerint jegyzőkönyvben, rajzon, fényképen, videofelvételen rögzíteni kell - , és meg kell hallgatni a munkabalesetről információval rendelkező személyeket is.
Ugyancsak a rendelet 3. sz. melléklete írja elő továbbá, hogy a munkabaleset kivizsgálása során meg kell állapítani: egyrészt a létesítmények, eszközök, a munka tárgya (anyaga) biztonságtechnikai állapotát, ennek keretében a munkavédelmi minőségre, üzembe helyezésre, műszaki felülvizsgálatra, technológiára, kezelésre, karbantartásra vonatkozó előírások meglétét, megfelelőségét, érvényesülését, előre nem látható esemény (pl. üzemzavar, műszaki hiba) fellépését; másrészt az egyéni és kollektív védőeszközök, a sérült öltözete, védőberendezések, jelzőberendezések, védőburkolatok meglétét, megfelelőségét, alkalmazásukra és használatukra vonatkozó előírások érvényesülését. Meg kell állapítani továbbá a környezeti tényezők esetleges jelenlétét, mértékét, hatását is.
Meg kell állapítani a rendelet 3. sz. melléklete szerint a munkaszervezés, a belső ellenőrzés, irányítás rendszerét, a munkavégzés ütemét, a munkatér nagyságát, munkakörnyezetben az ergonómia érvényesülését, utasítást, jelzést, figyelmeztetést adó táblák, feliratok létét, minőségét, figyelemelterelő jelenségek, tevékenységek jelenlétét, az üzemi rend és tisztaság, az anyagtárolás, szállítás, közlekedés szabályainak érvényesülését, a munkáltatás egyéb körülményeit; Mindemellett megállapítandó a balesetet szenvedett munkavállaló (balesetet okozó személy) és társak baleset bekövetkezése előtti feladatát, szándékát és cselekedeteit, a környezeti tényezők baleset előtti állapotát.
Ki kell terjednie a vizsgálatnak annak megállapítására is, hogy az érintett termelőberendezésekre, munkaeszközökre, munkafolyamatra, sérülti (okozói) és társi cselekedetre vonatkozó előírások érvényesültek-e, illetve hogy milyen mértékű volt az előírástól való eltérés.
Meg kell állapítani a kivizsgálás során, hogy mi volt a baleset kiváltó oka, hogyan lehetett volna elkerülni, valamint azt, hogy milyen volt a valószínűsíthető aránya a közrehatásnak.
Súlyos munkabaleset esetén a munkáltató köteles annak megtörténtét a munkabaleset helyszíne szerint illetékes munkavédelmi hatósági hatáskörében eljáró fővárosi és megyei kormányhivatal felé azonnal bejelenteni. Ilyen esetben a rendelet 7.§ (3) bekezdése szerint köteles eljárni a munkáltató, vagyis a munkavédelmi hatóság megérkezéséig köteles a baleseti helyszínt a mentést követően balesetkori állapotában megőrizni. Ha a balesetkori állapot megőrzése további súlyos veszélyhelyzetet idézne elő vagy jelentős anyagi kárral járna, akkor a baleseti helyszínről fényképet, videofelvételt vagy egyéb, a munkabaleset kivizsgálását elősegítő dokumentumot kell készíteni.
Felmerül a kérdés, hogy mi minősül súlyos munkabalesetnek. Erre is a munkavédelmi törvény ad választ az értelmező rendelkezései között: Súlyos az a munkabaleset amely
a)a sérült halálát (halálos munkabaleset az a baleset is, amelynek bekövetkezésétől számított egy éven belül a sérült orvosi szakvélemény szerint a balesettel összefüggésben életét vesztette), magzata vagy újszülöttje halálát, önálló életvezetését gátló maradandó károsodását;
b)valamely érzékszerv, érzékelőképesség, illetve a reprodukciós képesség elvesztését vagy jelentős mértékű károsodását okozta;
c) orvosi vélemény szerint életveszélyes sérülést, egészségkárosodást;
d) súlyos csonkulást, hüvelykujj vagy kéz, láb két vagy több ujja nagyobb részének elvesztését (továbbá ennél súlyosabb esetek);
e) beszélőképesség elvesztését vagy feltűnő eltorzulást, bénulást, illetőleg elmezavart okozott.
A munkáltató köteles minden bejelentett, illetve tudomására jutott balesetről megállapítani, hogy munkabalesetnek tekinti-e. Ha nem tekinti annak, erről és a jogorvoslat lehetőségéről a munkavédelmi törvény 66.§ (2) bekezdése szerint a sérültet, halálos baleset esetén a hozzátartozót köteles értesíteni.
Abban az esetben ha a munkáltató a munkabaleset bejelentését, kivizsgálását elmulasztja, vagy azokkal kapcsolatosan a munkavállaló valamilyen intézkedést sérelmez, a munkavédelmi törvény 68.§. (1) bekezdése alapján a munkavállaló a területileg illetékes munkavédelmi hatósághoz fordulhat.
A munkabaleset kivizsgálását követően, annak befejezésekor, de legkésőbb a tárgyhót követő hónap 8. napjáig köteles a munkáltató a rendelet 9.§.-ában foglaltak szerint megküldeni a jegyzőkönyvet
a) a sérültnek, halála esetén hozzátartozójának;
b) a halált, illetve a három napot meghaladó munkaképtelenséget okozó munkabalesetről a munkabaleset helyszíne szerint illetékes munkavédelmi hatóságnak, illetve bányafelügyeletnek;
c) külföldi kiküldetés, külszolgálat, munkaerő-kölcsönzés esetén a magyarországi székhelyű munkáltató munkavállalójának a b) pont szerinti munkabalesetéről a munkáltató székhelye szerint illetékes munkavédelmi hatóságnak, illetve bányafelügyeletnek;
d) az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak, a társadalombiztosítási kifizetőhelynek, ennek hiányában az illetékes egészségbiztosítási szakigazgatási szervnek;
e) munkaerő-kölcsönzés, kirendelés esetén a kölcsönbeadó, kirendelő munkáltatónak.
Forrás: munkajog.hu
