A magyar munkahelyeken is jelen van a szinglizmus, vagyis az a jelenség, amikor a munkehely hátrányba hozza azokat a munkavállókat, akik nem nevelnek gyermeket, nincs még házastársuk, „saját családjuk”. Ezt sokféle helyzetben tapasztalhatják a munkavállalók: a beosztások, túlórák kiosztásánál, a szabadságok engedélyezésekor, vagy akár a bónuszok, emelések meghatározásában is – írja a Pénzcentrum.

Bár azt hihetnénk, az iskolakezdés csak a gyermekes családokra ró plusz terheket abban, hogy megteremtsék a munka és a magánélet egyensúlyát, ez koránt sincs így.

Azoknak, akiknek nincsen gyermekük is ugyanúgy meg fogják érezni az iskolakezdést, mégpedig kollégáikon keresztül. Azoknak, akiknek nincs gyermekük, gyakran érzik, hogy a munkahelyen hátrányos megkülönböztetés éri őket: akár a műszakok meghatározása, akár a szabadságok kiosztása esetén, de abban is, ha maradni kell túlórára. Hiszen a gyermekéért az óvodába/iskolába siető szülő, vagy a gyermektelen dolgozó fog ott maradni tovább szükség esetén? Nagy valószínűséggel az utóbbi.

A jelenséget az angolszász szakirodalom munkahelyi szinglizmusnak hívja, a szeximus mintájára, de ez nem a legszerencsésebb elnevezés, hiszen azt sugallja, hogy csak a szinglik tapasztalják, pedig valójában mindenki, akinek nincsen gyermeke. Az viszont igaz, hogy a szinglik sokkal gyakrabban tapasztalják, hogy a munkahely rugalmatlanabb velük szemben, mint családos kollégáikkal, hiszen feltételezik, hogy 

nekik nincsen olyan fontosságú teendőjük, mint a gyermek.

A psychologytoday.com összegyűjtött néhány példát szingli nőktől arra, hogyan különböztette meg hátrányosan őket a munkahely: akinek nincs gyereke, családja, arra hamarabb osztanak túlórákat, vagy hétvégi műszakot; amikor arról kell dönteni, ki veheti ki a két ünnep közötti szünetet, a munkahely a családosok javára dönt. Mondván, ha valakinek dolgoznia kell, inkább az tegye, akinek még nincs gyermeke - és egyébként is, hová teszik akkor iskolai szünet alatt a gyerkőcöt? 

Mások arra panaszkodtak, hogy akinek gyereke van, annak automatikusan megengedte a munkahely, hogy a munkaidő lejárta előtt hazamenjen, és több esetben is - orvosi vizsgálat, iskolai előadás, stb. - megkapták a lehetőséget, hogy aznap más legyen a beosztásuk, vagy szabadságot kapjanak. Míg gyermektelen kollégáik csak nyomós indokokkal kapták meg ugyanezt a rugalmasságot. A műszakbeosztásnál is gyakran éri hátrány azokat, akiknek még nincs gyermekük: azokat a műszakokat, amelyek összeegyeztethetők az iskolával, óvodával, automatikusan azok a dolgozók kapják sok munkahelyen, akik szülők - elsősorban az anyák. 

Természetesen azzal nincs probléma, hogyha a munkahely minél rugalmasabb próbál lenni a gyermekes munkavállalóival, inkább ott kezdődnek a gondok, ha ezt a többi dolgozó kárára teszik. Egy korábbi kutatás szerint Magyarországon a családok iránt elkötelezett munkaadók rugalmas munkaidő-beosztással (62%), távmunkával (21%), és azzal segítik a szülőket, hogy magukkal vihetik gyermeküket a munkahelyükre (39%). 

Legnagyobb eséllyel mikrovállalkozásnál (50%), az állami szférában (40%) és a kisvállalkozásnál (35%) dolgozók találkozhatnak ilyen fajta segítséggel, bár például a szülők jó szívvel csak akkor vinnék a munkába magukkal a gyermeküket, ha a cégen belül lenne a kicsik számára kialakított foglalkoztató vagy játszószoba

- ismertette Gyaraki József, a REGIO JÁTÉK ügyvezetője. Viszont a vállalatok sokszor elfelejtik, hogy a szingli, vagy párkapcsolatban élő, de (még) gyermektelen dolgozókra rónak több terhet, ha az ő irányukban nem áll fent ugyanaz a rugalmasság. Akkor ők lesznek azok, akik többet túlóráznak, helyettesítenek, és szenvednek a kötöttebb munkaidőtől. 

Meglátszik a fizetésen is

A Huffpost szerint az is megesik, hogy a cég, ha fizetésemelésről, bónuszokról van szó, vagy a családosaknak ad egyedül, vagy nekik ad többet, mondván a gyermekteleneknek csak magukról kell gondoskodniuk. Valójában akárcsak az idő, szabadságolás kérdésében, itt is ugyanabból az elképzelésből indul ki a megkülönböztetés: 

nekik van rá nagyobb szükségük.

A karácsonyi szünetet is azért a családos kollégának fogják engedélyezni, mert neki mégiscsak ott van(nak) a gyereke(i), akikkel együtt ünnepeljen, és neki megoldást kellene keresnie arra, ki felügyeli ő(ke)t a szünet alatt. Míg a gyermektelen kollégának nincs ilyen gondja. Ha a túlóra kiosztásról van szó, akkor is feltételezik, hogy a gyermektelennek nincs fontosabb dolga, a szülő viszont siet a gyerekéért. 

A fizetésemelés, bónusz helyzete is hasonló: mivel ő gyermeket nevel, „több szájat etet”, gazdálkodjon többől. Csakhogy pont ezeknek a megnövekedett igényeknek a kompenzálására kapnak a szülők több szabadnapot, családi pótlékot, és egyéb juttatásokat. Természetesen, ha megkérdezzük a dolgozókat, valószínűleg a szabadságra és plusz juttatásokra is azt mondanák: semmire sem elég.

Viszont ezt valóban a munkahelynek kell kompenzálnia? Ráadásul más dolgozók kárára? A jelenség ennek a helyzetnek az igazságtalanságával foglalkozik, hiszen a fizetésemelés fő szempontjának elvileg a teljesítménynek kellene lennie. A szabadságok kiosztásában pedig minél nagyobb igazságosságra kellene, hogy törekedjen a munkáltató.

Akinek „nincs élete”, dolgozzon

A szinglizmus jelenségkörébe tartozik, hogy akinek nincs párkapcsolata, élete sincs. Erős kijelentésnek hangzik, de valójában ez a feltételezés áll azok mögött az érvek mögött, hogy akinek gyereke van sietnie kell munka után, akinek nincs, annak nem. Hiszen rengeteg más felelősség van az életben, nem csak a gyermek, és a munkahelynek nem szabadna megkülönböztetnie elvi alapon a dolgozóit, azt feltételezve, hogy nekik nem olyan sürgős hazamenniük.

A karácsonyi szünet kiosztása a kisgyermekes családoknak szintén hasonló kérdés, hiszen valahol az az üzenete, hogy a szinglinek nincs kivel lennie két ünnep között, ezért nem jelent akkora problémát neki, hogy „tartsa a frontot”.

Csakhogy attól, hogy gyermeke, párkapcsolata nincs, ugyanúgy lehet családja, akivel szívesen töltene időt - viszont ha még ez sem igaz, akkor sem fair ilyen alapon hátrányba hozni a gyermekesekkel szemben - állítják a HR-tanácsadók.

Elhelyezkedni sem könnyű

Sok fiatal, szingli nő - és azok is, akiknek stabil kapcsolatuk van, de gyermekük még nincs - szembesül a megkülönböztetéssel, hogy

azért nem akarják felvenni egy új munkahelyre, mert még gyermekvállalás előtt van, és pár év múlva el fog menni szülési szabadságra. 

Ezzel szemben az anyák, akiknek már két gyermekük is van, már kevesebb valószínűséggel fognak ismét elmenni gyes-re, így biztosabb munkaerőnek számítanak. Ugyanez igaz a feljebblépésre vezetői pozícióba: ha egy alkalmazottnak lehetősége van pályázni munkahelyén belül magasabb munkakörre, azt is megfontolják, hogy mennyire lesz könnyű pótolni, helyettesíteni a dolgozót, ha kiesik szülési szabadság miatt a munkából.

Mivel a feljebblépés a munkahelyen fizetésemeléssel jár, a korábban említett tényező is közrejátszik a gyermektelen, esetleg szingli nők hátrányában. Ezen túl egy gyermekeit nevelő anya valószínűleg motiváltabb abban, hogy megtartsa az állását, hiszen ha munkakeresésbe kezd, és pár hétig-hónapig munkanélküli lesz, a kieső keresetet az egész család megérzi. Ez a munkáltató szemében előny lehet egy mobilisabb szinglivel szemben, akit ez a szempont kevésbé köt a munkájához. 

Hol az empátia?

A leggyakrabban említett visszatartó erő a szingli, illetve gyermektelen dolgozóknál, hogy említsék a vezetőjüknek, hogy hátrányos megkülönböztetés éri őket, mert ez automatikusan rossz fényt vet rájuk. A szinglizmus egy a sok munkahelyi tabu közül, amelyet nehéz kezelni, hiszen gyakorlatilag azt feltételezzük, hogy a nagyobb rugalmasság, külön juttatások a munkaadó részéről a kisgyermekesek előjoga, és ez tételeződik problémaként. 

Valójában azonban a problémát az egyenlőtlen bánásmód jelenti: a munkáltató visszaterhelheti a többi kollégára az olyan problémákat, amelyeket neki kell megoldania, mondván nem tud mit tenni.

Amikor például a kedvezőtlen munkabeosztás a téma, sok munkaadó széttárja a kezét, hogy ő nem rendelheti be a gyermekeset olyan munkaidőben, ahogy szeretné az óvoda/iskola miatt, vagy hétvégén. Tehát valójában empátiát vár a dolgozóktól kisgyermekes kollégájuk, és saját maga irányában.

Ennek a kérdésnek a megoldásában a megfelelő kommunikáció a lényeg, és hogy úgy hívja fel a dolgozó a munkáltatója figyelmét az őt ért hátrányokra, hogy közben ne „vádolja” a szülő kollégákat. A szakemberek szerint azt kell hangsúlyozni, hogy igazságosabb megoldást keres a dolgozó is, amely mindenkinek előnyére válik.

Forrás: Pénzcentrum