Csábító propagandafilmekkel és feltételekkel csalogatja leendő dolgozóit a BKV. A jelentkezők csak a szerződés aláírása után szembesülnek azzal, hogy az ígéretek esetenként köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. Poloska, vizeletes matrac, nehezen viselhető szagok. Börtönökben is jobb körülmények uralkodnak, mint a BKV munkásszállóin. A gond csak az, hogy másnap innen ülnek a volán mögé – tudta meg a Privátbankár.

 A tavalyi sofőrtoborzó filmecskében például kandalló mellett várja haza a család a munkából megtérő buszvezető apukát. Az ország távoli pontjairól érkező, éppen ezért az ingyenes munkásszálló lehetőségét fontos munkavállalói szempontnak érző újonc BKV-s természetesen tudja, hogy a szállóban nem várja se család, se kandalló, és aligha hiszi, hogy a munka felérne egy fitnesz-termi edzéssel. De arra azért kevesen számítanak, ami valóban fogadja őket.

A 62-es szoba kulcsát kaptam meg. A szobát elfoglalva lettem figyelmes a kellemetlen szagokra. Mint kiderült előttem egy epilepsziás lakta a szobát, aki betegségéből adódóan időnként ágyba vizelt. A matrac dohos volt. Ezt jeleztem és kicserélhettem egy másikra, ami ugyan nem volt nedves az ürüléktől, de foltos és lyukas volt, gondolom cigarettával kiégethette valaki

– írja a BKV-nak szánt és a Privátbankár.hu-hoz is eljuttatott méltányossági kérelmében a munkásszállón uralkodó állapotokról József (teljes nevét, mivel még a BKV-nál dolgozik, kérésére nem közöljük), aki ráadásul a felvételi plakáton szereplő ingyenes elhelyezés helyett az egy ágyas fizetős szobát választotta.  Az ingyenesség ugyanis csak a több ágyas szobákban történő elhelyezés esetén biztosított, amelyekben a pihenés eléggé korlátozott a különböző műszakokban dolgozó emberek folytonos jövés-menése miatt.

József bevásárolt tisztítószerekből és szépen kiglancolta a szobát. Ám reggelente fáradtan, kialvatlanul ébredt és egyre több csípésnyom jelent meg a testén. Egész nap vakaródzott. A gondnoknő ágyi poloskára gyanakodott és azt tanácsolta neki, hogy egy szál alsógatyában költözzön át a szomszéd szobába, bár az még nem volt kitakarítva. József inkább az autóban aludt. Pár nap múlva az új, tiszta szobában hajtotta álomra a fejét, de ismét felriadt és „két bogarat sikerült összenyomnia” a gondosan mosott-vasalt lepedőn.

Ez már több volt a soknál, azóta az autójában és a barátoknál alszik.

Így megy másnap buszt vezetni a korántsem stresszmentes fővárosi forgalomban. Levelében egyébként említést tesz még a szállón tapasztalt mérhetetlen alkoholfogyasztásról és dohányzásról, valamint a higiénia hiányáról. Mindezek az ott lakó emberek hétköznapjait szerinte teljesen ellehetetlenítik.  Ráadásul pénzügyileg is rosszul járt. A szobáért 30 ezer forintot kértek tőle, miközben elesett a 15-18 ezer forintos üzemanyag-térítéstől, ez ugyanis a szállón lakóknak nem jár. Ezt a térítési díjat kérte vissza a fentebb említett körülményekre tekintettel.

A fenti eset a BKV Dél-Pesti Üzemigazgatóságon dolgozók elhelyezését szolgáló Méta utcai munkásszállón történt, de Naszályi Gábor az Egységes Közlekedési Szakszervezet (EKSZ) elnöke szerint a többiben se sokkal jobb a helyzet. 

Akad olyan hely, ahol a kicsit magasabb buszsofőr csak összekuporodva fér el a gyerekekre méretezett ágyon. Apró szobák, lepusztult mosdók, kosz és lehangoltság mindenütt. Ennél a börtönökben is jobb körülmények lehetnek – véli a szakszervezeti vezető.

A szobákban időnként négy ember zsúfolódik össze, mindenhonnan lógnak a ruhák, csurig pakolva az ágy feletti polcok. De még két embernek is szűkös a hely, hiszen a hónap 30 napjából nem ritkán 25 napot itt élnek, itt alszanak, mosnak, esznek, pihennek és innen mennek dolgozni. Csakhogy ehhez valójában nincs elég tér. Az ágyak között alig 60-70 centiméternyi közlekedő folyosó marad, a száradó ruhák szinte a nyakukba lógnak. Mindenki egymás nyakába liheg, ami még pedáns tisztaság, kiváló minőségű bútorzat, felszerelt konyha és jó minőségű fürdő esetén is embert próbáló lenne, nemhogy mindezek teljes hiánya esetén.

Az ingyenes munkásszálló nagyon csábító ígéret a vidékről érkezőknek, de a munkaerő megtartásában aligha segít, hiszen, aki teheti, menekül ezekről a szállókról

– magyarázza a Privátbankárnak Naszályi Gábor, aki ugyanakkor nem tagadja, hogy sok BKV dolgozónak ez az utolsó menedék. Ha ez megszűnik, nincs hová menni. A fővárosi, lassan az egekbe szökő albérletárak megfizethetetlenek a többségnek. De ez a kiszolgáltatottság nem jogosíthatja fel a munkáltatót arra, hogy ilyen körülmények között tartson embereket – háborog az érdekvédelmi vezető.

A BKV másként gondolja. Két évvel ezelőtt, amikor már kritikus méreteket öltött a munkaerőhiány a cégnél, összehívtak egy értekezletet, ahol azon ötleteltek a résztvevők, hogy mivel csalogathatnák a közlekedési vállalathoz a dolgozókat. Akkor ígérték meg a tévét a pihenőkbe és az elektromos beléptetést a telephelyekre, egyikből se lett semmi. Az ingyenes munkásszálló is akkor került be a „kényelmi” csomagba. A BKV jogi és humán osztályának vezetője akkor azt is kijelentette, hogy amíg törvény nem kötelezi a céget a rekreáció biztosítására, addig a BKV egy fillért se költ a dolgozók pihenő idejének kellemesebbé tételére. Azóta is tartják magukat ehhez – jegyzi meg Naszályi.

A BKV nem látja ilyen rossznak a  helyzetet.

A Privátbankár körülményeket firtató kérdésére egy felsorolással válaszoltak, miszerint a szobákban az ágy, a ruhásszekrény mellett éjjeliszekrény, falipolc és éjjeli lámpa is van, sőt egyes szobákban még hűtőszekrény is. Igaz saját fürdőszoba nincs. Viszont kialakítottak közös helyiségeket, így társalgót, sőt egyes munkásszállókon konditerem is van. A BKV Zrt. tulajdonában egyébként jelenleg három munkásszálló van, ezek közül kettőt a BKV leányvállalata üzemeltet. (Ide tartozik a Méta utcai is.), illetve a budai oldalon dolgozóknak férőhelyeket bérelnek. Várhatóan  idén ősszel egy újabb saját tulajdonú munkásszálló nyitja meg kapuit, így összesen mintegy 350 munkavállaló elhelyezése biztosított. A BKV nem tagadja, hogy a munkaerőhiány csökkentése érdekében biztosítanak ingyenes elhelyezést a járművezetői-, szakmunkás- és mérnöki pozíciókban dolgozóknak, amelynek következtében meg is nőtt az érdeklődés a munkásszállók iránt.

A buszvezetők azonban nem nem biztosak abban, hogy az ingyenes szállást jövőre is biztosítja nekik a cég, lévén ez egy ideiglenes intézkedés volt. Az EKSZ elnöke szerint az csak az első lépés, hogy az autóbusz üzem létszámát sikerült valamelyest feltölteni, ez a karbantartókra például nem igaz, és a fluktuáció továbbra is nagyon nagy. Ha mindennap egy lyukban ébredsz, nehéz elhinned, hogy ez az út vezet az elképzelt jövő felé – mondja az EKSZ elnöke.

A 30 évvel ezelőtt fémkonténerekből ideiglenes jelleggel felhúzott Méta utcai szállónak legfeljebb a harmadát lakják BKV-s dolgozók, a többit más cégek munkásaival töltik meg, így az itt élők életmódja, elvárásai nagyon eltérőek

– magyarázza Kiss László az EKSZ helyi alapszervezetének képviselője, aki rettenetesnek tartja a szállón kialakult körülményeket.  A takarítás elégtelen, a szálló felszereltsége szintúgy, még a rovarirtásért is hónapokig kellett könyörögni. Ez mindenkinek kényszermegoldás. Kiss László felesleges pénzkidobásnak tartja a keleti szárny részleges felújítására kiírt BKV pályázatot is. A végletekig leamortizálódott konténervároson nem segít a ráncfelvarrás, el kell bontani és egy rendes munkásszállót kell építeni helyette.

Még állami támogatást is kaphatnának hozzá. A kormány 2017-ben első körben 9 milliárdos munkásszálló-építő programot hirdetett, az akkori felhívás szerint a beruházási költségek 60 százalékát állja az állam, de csak önkormányzatok pályázhattak, amelyeknek az önerő mellett prezentálniuk kellett a megfelelő önkormányzati ingatlant is, amelyre az állam jelzálogot tesz a támogatás fejében. A településeknek ezenfelül vállalniuk kell, hogy a vártnál kisebb összegű támogatás esetén saját forrásból teremtik elő a beruházáshoz szükséges pénzt, legalább tíz évig munkásszállóként üzemeltetik az ingatlant. További erős korlátot jelentett az első körben a négyzetméterenkénti új építés esetén 280 ezer forintban, felújításnál 200 ezer forintban maximált építési költségkeret – amiből az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének (ÉVOSZ) adatai szerint legfeljebb 2016-os árszinten hozható ki egy négyzetméter. Azóta jócskán elszaladtak az árak, a szakipari munkáknál a hatalmas munkaerőhiány miatt két számjegyű az áremelkedés. Erre a kormány is előszeretettel hivatkozik, amikor saját beruházásainak költségelszállását magyarázza.

A pályázat első körében kevéssé meglepő módon csupán 1,5 milliárd forintot sikerült kiosztani, holott a kormány 18 új munkásszálló építésében bízott, összesen 4 ezer férőhellyel. A sikertelenséget látva az idén kiírt újabb pályázaton enyhítettek a feltételeken. A támogatást önkormányzati társulások és önkormányzati tulajdonban lévő cégek is elnyerhetik, az önerő pedig 20 százalékra mérséklődött. De az építendő munkásszállást előre meg kell terveztetni és vállalni kell, hogy két év alatt fel is épül. Ez pedig manapság, amikor még Orbán Viktor miniszterelnök barátjának, Garancsi István lakóparkjának átadása is több hónapos csúszásban van, nem könnyű vállalás.

Varga Mihály pénzügyminiszter mindenesetre idén júliusban a program keretében felhúzott  mórahalmi  Szent Benedek Munkásszálló  átadásakor azt mondta, hogy eddig 22 munkásszálló építéséről, összességében 8 milliárd forintnyi beruházásról született döntés, ami  3 ezer munkavállaló elhelyezését teszi lehetővé. Ősztől pedig magánvállalkozások is pályázhatnak.

Forrás: Privátbankár