A munkavállalók több mint fele rengeteget túlórázik, 44 százalék pedig elégedetlen a munkahelyével – írja a Világgazdaság.

Frusztráltak, elégedetlenek, túlterheltek, de a stresszkezelésben nem jeleskednek a hazai munkavállalók, ami egyenes út lehet az úgynevezett munkahelyi kiégés felé – derül ki a Workania online kutatásából. Az úgynevezett burn-out szindróma több ember érint, mint azt gondolnánk, nem véletlen, hogy

május végén az Egészségügyi Világszervezet (WHO) betegségnek nyilvánította.

Szerencsére a munkáltatók sokat tehetnek a dolgozói jólét, vagyis inkább jól-lét érdekében; akár egy csapatépítő is csodákra képes.

Elégedetlenség, sok túlóra, túlterheltség

A kitöltők 44 százaléka elégedetlen a munkahelyével, 19 százalék nem tudja eldönteni elégedett-e vagy sem, és mindössze 37 százalék nyilatkozott pozitívan a napi robotról. Az elégedetlenségnek több oka lehet.

A válaszadók 53 százaléka úgy nyilatkozott, hogy rendszeresen túlórázik (a legtöbben átlagosan heti 1-3 órát), de tizedük több, mint heti 10 órát; ők minden munkanapra plusz két órát húznak rá.

Nem csoda tehát az sem, hogy a válaszadók 62 százalék a nagyon, 24 százalék a pedig közepes mértékben érzi túlterheltnek magát és mindössze 14 százalék mondta azt, hogy csak kicsit, vagy egyáltalán nem.

Szinte mindenki stresszel a munkán

A munkavállalók nagyon stresszesek; mindössze 7 százalék mondhatja magát olyan szerencsésnek, hogy nem okoz számára stresszt a munka. 36 százalék nagyon, míg 57 százalék közepes, vagy annál kissé erősebb mértékben érzi magát stresszesnek. A válaszokból az is kiderült, hogy a főnök a legnagyobb feszültségfaktor, majd a kollégák és végül a munka mennyisége következik a sorban.

A jelentős stresszmennyiség is lehet az egyik oka annak, hogy a megkérdezettek 32 százalék a egyáltalán nem, vagy csak minimálisan élvezi a munkáját,

33 százalék közömbös, 25 százalék inkább élvezi, mint nem, és mindössze 10 százalék mondhatja el magáról, hogy imádja, amit csinál. Ami a stresszkezelést illeti, itt sem jeleskednek a munkavállalók. 32 százalék érzi úgy, hogy egyáltalán nem tudja hatékonyan kezelni a stresszt, 34 százalék úgy értékeli, hogy van hova fejlődnie, de ugyanennyien nyilatkoztak úgy, hogy jól kezelik.

Szinte mindenki produkálja a kiégés tüneteit

A WHO hivatalos definíciója szerint

a kiégés egy olyan betegség, melyet a nem megfelelően kezelt, krónikus munkahelyi stressz okoz. A kiégés három fő tünete a folyamatos fáradtságérzés, a munkahellyel kapcsolatos negativitás és cinizmus felerősödése és a csökkent munkahatékonyság.

Jó hír, hogy a válaszadók 78 százalék a hallott már a kiégésről. Kevésbé örömteli azonban, hogy 64 százalék már tapasztalta is valamelyik tünetet magán. Aggodalomra ad okot az is, hogy a válaszadók 66 százalék a egyfolytában fáradtnak, 64 százalék a ingerlékenynek, és 63 százalék a folyamatosan feszültnek érzi magát. A kitöltők több, mint fele számolt be alvászavarról, 46 százalék pedig a munkához köthető szorongást is jól ismeri. Megdöbbentő adat, hogy mindössze 7 százalék állította azt, hogy egyik tünetet sem tapasztalta magán.

Okok és a munkáltatói felelősség

A válaszadók döntő többségének (79 százalék ) megfordult már a fejében, hogy jelenlegi karrierjét feladja, hogy valami teljesen újba kezdjen. De vajon mi az oka ennek és a fent leírtaknak?

A frusztráció fakadhat az elismerés hiányából is, ugyanis 44 százalék úgy érzi, hogy egyáltalán, vagy csak alig ismerik el felettesei a munkáját,

48 százalék szerint van ugyan némi elismerés, lenne van hova fejlődni e téren, és mindössze 7 százalék érzi úgy, hogy teljes mértékben megbecsülik.

Nem kérdés, hogy a kiégés megelőzésében a munkáltatónak kulcsszerepe van, ráadásul elemi érdeke is fűződik hozzá. A boldog és kiegyensúlyozott munkaerő hatékonyabban dolgozik. A boldogtalan és stresszes munkatársak ellenben előbb-utóbb eljátszanak a munkahelyváltás lehetőségével. A megelőzés azonban befektetést igényel a munkáltató részéről, és itt nem csak az anyagiakra gondolunk. Stresszkezelő-tréningekkel (pl. autogén tréning) is segíthetik a dolgozókat, de a közösen eltöltött minőségi idő is kiemelten fontos.

Forrás: Világgazdaság

Hozzászólok a Facebookon