Legalább kétszer annyi munkahelyi baleset történik, mint amit a hivatalos statisztika mutat, pedig az sem kevés – írja a Népszava.

A munkaerőhiány miatt elrendelt tetemes mennyiségű túlóra, magas fluktuáció, kellő hosszúságú betanulási idő nélkül munkába állított dolgozó: ezek azok a helyzetek, amelyek egyre inkább jellemzik a magyar munkavállalók hétköznapjait, és amelyek miatt egyre több munkahelyi baleset történik. Ezt azonban nem teljesen tükrözi a statisztika, mert a cégek a balesetek felét-harmadát nem jelentik be - hacsak nem végződik halállal.

A Nemzetgazdasági Minisztérium Munkavédelmi Főosztálynak jelentése szerint a 2017. novemberig nyilvántartásba vett jegyzőkönyvek alapján tavaly 16 172 munkabaleset történt az országban, ami 2016-hoz képest némi csökkenést jelent. A korábbi évek azonos időszakait vizsgálva ugyanakkor egy folyamatosan emelkedő tendencia látszik: 2013-ban például 11 567 munkahelyi balesetet jegyzőkönyveztek, 2015-ben már 14 247-et. A halálos kimenetelű balesetek száma pedig – amelyeket már a munkáltató sem tagadhat el – egyértelműen növekszik: 2014-ben 50-en, 2016-ban 60-an, tavaly pedig már 62-en vesztették életüket munka közben az év első 9 hónapjában.

A legtöbb baleset a gépiparban, a feldolgozóiparban, és a szállítás, raktározás területén történik, és ezekben az ágazatokban fordul elő a legtöbb haláleset is. A statisztikából látványosan kilóg ugyanakkor az építőipar, amely a balesetek számát tekintve a középmezőnyben helyezkedik el, mégis itt történik a legtöbb – tavaly 15 – halálos baleset. Ennek hátterében feltehetőleg az áll, hogy az építőiparban a legmagasabb a feketefoglalkoztatás: a dolgozók 40 százaléka bejelentés nélkül dolgozik. Ha pedig nincs dolgozó, nincs munkahelyi baleset sem.

A statisztika nem csak itt torzít. Uniós összehasonlításban Magyarország munkabiztonság terén élen jár: hivatalosan harmadannyi 4 napon túl gyógyuló munkabaleset történik nálunk, mint az unióban. A halálos áldozatok arányát tekintve ugyanakkor már a középmezőnybe tartozunk. Feltehetőleg inkább ez utóbbi helyezés a mérvadó, hiszen a Vasas Szakszervezetek Szövetségének önsegélyező pénztárához érkező kérésekből is az látszik, hogy legalább kétszer annyi munkahelyi baleset történik, mint amit a hivatalos adatok mutatnak. Ráadásul ezek száma egyre emelkedik – mondja László Zoltán, a szakszervezet alelnöke.

A balesetek elszaporodásának szerinte javarészt a növekvő munkaerőhiány az oka. Emiatt ugyanis drasztikusan megnövekedett a túlórák száma – van olyan dolgozó, aki 31 nap alatt 35 műszakot húzott le -, a túlhajtott munkavállalók koncentrációja pedig csökken. Az újonnan fölvetteknek ráadásul alig hagynak betanulási időt. A fémmegmunkálást ma már betanított munkással végeztetik, akinek a korábbi 3-4 hét helyett mindössze egy napja van megtanulni a feladatot, és már magára is hagyják – említ egy példát az érdekvédő. A munkavédelmi előírásokat sem tartják be maradéktalanul a cégek. Az egyik gyárban például a dolgozók ütik be a helyére azokat az alkatrészeket, amelyeket az előírás szerint gépeknek kellene. Így óránként 8-10 darabbal többet tudnak legyártani. Igaz, a dolgozók válla, könyöke is tönkremegy bele. A munkásoknak gyakran kell hibásan működő gépekkel is dolgozniuk.

László Zoltán tud olyan cégről, ahol ezek miatt már 20 százalékkal megemelkedett a roncsolásos balesetek száma. Ilyenkor a munkavállalóknak meg kellene tagadniuk a munkát, de nem merik kockáztatni az állásukat. Mint ahogyan akkor sem, amikor megtörténik a baleset, és a cég pár tíz- vagy százezer forinttal győzi meg a munkavállalót arról, hogy valójában még otthon vágta le az ujját vagy zúzta szét a lábát. A szakszervezethez az utóbbi időben öt-hat olyan balesetről is érkezett jelzés, amelyet nem jegyzőkönyveztek. A munkavállalókban még mindig nem tudatosult, hogy ilyen esetekben fel lehetne lépni. Többségüket még mindig meg lehet fenyegetni azzal, hogy kirúgják, ha nem jön be túlórázni, miközben éppen a munkaerőhiány miatt kell túlóráznia – jellemzi a helyzet paradox voltát László Zoltán.

Pedig érdemes akár bírósághoz is fordulni. Egy nemrég zárult ügyben például egy maradandó károsodást okozó munkahelyi baleset kárvallottjának 500 ezer forintot ajánlott a munkáltatója, a bírósági ítélet után azonban összesen 35 millió forintot fizetett ki. Vagyis az eredeti ajánlat hetvenszeresét.

Igaz, erre nyolc évet kellett várni. Ikanov Gábor ügyvéd azt mondja: épp ez az egyik ok, amiért a munkavállalók nem szívesen terelik jogi útra a baleseteket. Nem akarnak vagy nem tudnak éveket várni az ítéletre, ezért inkább elfogadják a munkáltató által kínált alacsonyabb kártérítési összegeket. Sokan pedig nincsenek is tisztában a jogaikkal. A munkáltatók egy része ki is használja ezt: Ikanov Gábor szerint a munkahelyi balesetek legalább harmadát nem jegyzőkönyvezik. A munkáltatónak ugyanis sokba kerülhet egy munkahelyi baleset, ha kiderül, hogy felelőssé tehető érte. A sérülés mértékétől függően több ezer forinttól akár több tízmillió forintig terjedő kártérítésre is kötelezheti a bíróság, és az állam is behajtja tőle a munkavállalónak folyósítandó ellátások, például a baleseti járadék összegét.

A munkahelyi balesetben megsérült munkavállalók alig 10-20 százalékának fizetnek ugyanakkor a munkáltatók valamiféle kártérítést, a hatályos törvényeken alapuló összegeket pedig valószínűleg még ennél is kevesebben kapnak – mutatott rá az ügyvéd. Megjegyezte: a megoldás egy általános felelősségbiztosítás bevezetése lehetne, ami fedezhetné a balesetekkel kapcsolatos költségeket, ilyet azonban jelenleg inkább csak a nagyobb cégek kötnek.

Forrás: Népszava

Eseménynaptár

Társ-szerkesztőségünk:

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

További információ