Az Alkotmánybíróság Czine Ágnes alkotmánybíró párhuzamos indokolása mellett elutasította a járások kialakításáról, valamint egyes ezzel összefüggő törvények módosításáról szóló 2012. évi XCIII. törvény 7/A. § (3) bekezdése ellen benyújtott bírói kezdeményezést, megállapítva: a bértábla szerinti illetménycsökkenést nem védi a tulajdonhoz fűződő alapjog – írja a Jogászvilág.
1. Az alapügy
Az Alkotmánybíróság eljárását a Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság egyik bírája kezdeményezte. Az általa felfüggesztett perben a felperes Tiszafüred Város Polgármesteri Hivatal állományában állt köztisztviselői jogviszonyban, majd 2013. január 1-jétől kormányzati szolgálati jogviszonyba került az alperes Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatalhoz. Bár a felperes illetménye ekkor − korábbi illetményének megfelelően − 286.400 forintban lett megállapítva, később az alperes a felperes kinevezését egyoldalúan úgy módosította, hogy bére 2015. május 1-jétől 242.300 forintra csökkent.
A felperes annak megállapítását kérte a bíróságtól, hogy a kinevezés egyoldalú módosítása jogszabályba ütközik, és kérte a 2013. évi eredeti kinevezésében megállapított munkabére megfizetését, és az eltelt idő illetménykülönbözetének megfizetését. Az alperes kormányhivatal viszont a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a Járástv. 2015. április 15-től hatályos rendelkezései alapján 2015. május 1-jétől a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) rendelkezései alapján kell az illetményt megállapítani.
A bíró érvelése szerint a kinevezésben megállapított illetmény, mint tulajdon az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésének védelme alatt áll, ami az I. cikk (3) bekezdése szerint kizárólag más alapvető jog, vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében korlátozható, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, és az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával. Ugyanakkor a bíró szerint az egyes jogállási tárgyú törvények módosításáról szóló 2015. évi XXXII. törvény 42. §. (1) bekezdéséhez fűzött indokolásban a jogalkotó által megjelölt okok, mint inkoherencia, bérfeszültség és alkalmazási nehézségek, nem minősülhetnek az alapjog-korlátozáshoz elégséges indoknak. A fentieken túl az indítványozó bíró álláspontja alapján a bekövetkező illetménycsökkentés szerzett jog elvonásának minősül, és sérti a jogbiztonságot, mint az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében rögzített jogállamiság leglényegesebb fogalmi elemét.
2. Az AB-döntés indokai
Az Alkotmánybíróság döntésében emlékeztetett arra, hogy értelmezése szerint az alkotmányos tulajdonvédelem a meglévő tulajdonra vonatkozik, és a tulajdonhoz való jog nem biztosít jogot a tulajdonszerzésre. Ezen kívül a tulajdonhoz való alapjog a már megszerzett tulajdont védi, ezért a meg nem szerzett munkabérre nem terjed ki a tulajdonjog alkotmányos védelme.
Az indítványozó kifejezetten a felperes illetménycsökkenését jelölte meg a tulajdonhoz való jog sérelmeként, viszont indokolásában nem szerepel olyan állítás, hogy a csökkentés visszamenőleges tulajdonelvonással járt volna, illetve már megszerzett illetményére is kiterjedt volna. Épp ellenkezőleg: a törvény kifogásolt rendelkezését hatályba léptető 2015. évi XXXII. törvény 42. § (1) bekezdése szerint a fővárosi és megyei kormányhivatal állományába átkerülő köztisztviselő a törvény hatálybalépése hónapjának utolsó napjáig, azaz 2015. április 30-áig volt jogosult korábbi illetményére. Az indítványban előadott tényállás szerint ennek megfelelően a kormányhivatal 2015. május 1-jétől módosította a felperes kinevezését az illetményére vonatkozóan. A Kttv. 146. § (1) bekezdése szerint pedig a kormánytisztviselő részére járó illetményt havonta utólag kell elszámolni és kifizetni. Tekintettel arra, hogy az alkotmányos tulajdonvédelem elsősorban a megszerzett tulajdont védi, az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy jelen ügy és a tulajdonjog alkotmányos védelme között nincs összefüggés.
A szerzett jogok állított sérelmével összefüggésben az AB megállapította, hogy az indítványozó bíró egy konkrét, meghatározott összegű illetményhez való jogot definiált szerzett jogként. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ugyanakkor az, hogy az államigazgatás helyi szerveinek strukturális reformja során a kormányhivatalok állományába kerülő kormánytisztviselők számára a jogalkotó egységes bértábla alkalmazását írja elő, nem hozható összefüggésbe a szerzett jogok védelmével.
Forrás: Jogászvilág
