Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Erre a mondásra alapozhatta a munkavállalók megbüntetését egy munkaadó. Olvasói kérdésre dr. Kéri Ádám ügyvéd válaszolt az adozona.hu oldalán.

A kérdést részletesen így szólt: Egy munkahelyen a munkaadó belépett az üzletbe, és a műszakban dolgozók – állítása szerint – nem köszöntek neki, ezért addig nem akar bért fizetni a dolgozóknak, amíg egy jegyzőkönyvet alá nem írnak, elismerve, hogy nem köszöntek, és be nem fizetnek 500 forintot kártérítésképpen. Van ehhez joga? Milyen módon lehet kártérítésre kötelezni a munkavállalókat? Milyen eszközei vannak a munkavállalóknak ilyen esetben?

Az Ön által leírt módozat biztosan nem felel meg a jogszabálynak. Nézzük, mit is lehet olyan esetekben tenni, amikor a munkavállaló valamely munkaköri kötelezettségét megszegi.

Első lépésben azonosítsuk be azt a kötelezettséget, melyet a munkavállalók megszeghettek. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 52. §-a alapján a munkavállaló a munkakörének ellátásához szükséges bizalomnak megfelelő magatartást köteles tanúsítani, valamint köteles a munkatársaival együttműködni. Ezen túlmenően az Mt. 6. §-a alapján a munkáltatóval szemben is együttműködési kötelezettség terheli, illetve úgy köteles eljárni, ahogyan az az adott helyzetben általában elvárható.

A köszönés elmaradása valamely általános úgynevezett magatartásszabály megsértését jelentheti. Ezt követően azt kell megvizsgálni, hogy milyen jogkövetkezményeket lehet emiatt alkalmazni.

Kétségkívül a legsúlyosabb következmény a munkaviszony megszüntetése lehet. A köszönés elmaradása azonban nem feltétlenül minősül olyan súlyú cselekménynek, amelyre felmondás alapítható. Arra azonban a munkáltató esetleg hivatkozhat, hogy nem tud építeni olyan munkavállalókra, akikkel a bizalmi légkör fenntartása nem lehetséges.

Sor kerülhet az Mt. 53. §-a alapján vétkes kötelezettségszegésért fegyelmi büntetés alkalmazására is. Ennek azonban az a törvényi feltétele, hogy erről kollektív szerződés vagy annak hiányában munkaszerződés is rendelkezzen. Meg kell tehát határoznia valamelyik dokumentumnak, hogy mely magatartások milyen fegyelmi szabálysértésnek minősülnek, mik a jogkövetkezmények, és mi a részletes fegyelmi eljárás. Ennek hiányában – az írásbeli figyelmeztetésen túlmenően – fegyelmi jogkövetkezmény nem alkalmazható. Az írásbeli figyelmeztetés ugyanakkor mindig adható, hiszen az nem minősül vétkes kötelezettségszegésen alapuló jogkövetkezménynek, így nem kell a szigorú feltételeket teljesíteni (kollektív szerződés vagy munkaszerződés részletes szabályai).

A munkabér visszatartásának egyértelműen nincsen helye. Az Mt.161. §-a alapján a munkabérből való levonásnak ugyanis kizárólag végrehajtható határozat, a munkavállaló hozzájárulása vagy előlegnyújtás levonása alapján lehet. A munkáltató „önhatalmú” jogérvényesítése jogsértő.

A munkáltató a munkavállalóval szemben kárigényt fő szabály szerint munkaügyi perben érvényesíthet, melyben a kárt, a károkozó magatartást és az ok-okozati összefüggést bizonyítania szükséges. A minimálbér háromszorosának erejéig ezen túlmenően kivételesen fizetési felszólítást is küldhet a munkavállalónak. Ebben a jogorvoslat módjára, határidejére fel kell külön hívni a figyelmet. Ez ellen ugyanis munkaügyi per kezdeményezhető. Megjegyzem, hogy a köszönés elmaradása miatt kárigény nem érvényesíthető jogszerűen, mivel az a munkáltatónak kárt nem okoz.

Amennyiben pedig a munkáltató a fizetést visszatartja addig, ameddig a munkavállaló nem írja alá a jegyzőkönyvet, nem csupán a jóhiszeműség, tisztesség, joggal való visszaélés követelményeit sérti, hanem annak akár büntetőjogi következményei is lehetnek.

Az arányos reagálás a munkáltató részéről is elvárható. A fent leírtak semmi esetre sem tűnnek ennek. Amennyiben a munkáltató nem tud a munkavállalókkal együttműködni, azt kell megvizsgálni, hogy a munkaviszony megszüntetésének a feltételei fennállnak-e Nem biztos. Érvényesíthető kára, különösképpen önhatalommal érvényesíthető kára pedig nem keletkezett.

Forrás: adozona.hu