Ha a dolgozó keresőképtelen, táppénzjogosultsága lejárt, régóta rokkantsági ellátást kap és foglalkozási rehabilitáció nem javasolt, felmondható-e a munkaviszonya egészségügyi alkalmatlanság vagy más címen? Lényegében erről érdeklődött az adozona.hu olvasója. Dr. Hajdu-Dudás Mária ügyvéd válaszolt.
Olvasónk kérdése konkrétan így szólt: „Dolgozónk táppénzjogosultsága 2016 márciusában lejárt. 2015 decemberétől rokkantsági ellátást kap, foglalkozási rehabilitáció nem javasolt. Jelenleg is keresőképtelen, egészségi állapota 45%. Felmondható-e a munkaviszonya egészségügyi alkalmatlanság vagy más címen? Igaz, semmilyen juttatást nem fizetünk, azonban a mindenkori éves szabadságra az idők végezetéig jogosult, ami elég nagy teher.”
Ha a dolgozó rehabilitációs ellátásban vagy rehabilitációs járadékban részesül, a munkaviszonya egészségi okkal összefüggő képességével indokolt felmondással akkor szüntethető meg, ha a munkavállaló eredeti munkakörében nem foglalkoztatható tovább és a munkavállaló számára állapotának egészségi szempontból megfelelő munkakört nem tud felajánlani, vagy a munkavállaló a felajánlott munkakört alapos ok nélkül nem fogadja el [Mt. 66. § (5) bekezdés]. Lényeges, hogy a munkáltatónak álljon rendelkezésére az egészségügyi alkalmatlanságról szóló foglalkozás-egészségügyi orvosi vélemény, ennek hiányában ugyanis a felmondás jogellenes.
A munkáltató azonban nem köteles a munkaviszonyt megszüntetni, így felmondást közölni.
Részletesebben, a fentieket indokolva: a munkáltatót a foglalkoztatási kötelezettség a hatályos munkaszerződés szerinti munkakörre vonatkozóan terheli. A fenti esetben a munkavállaló egészségi okból eredően nem tud eleget tenni a munkaviszonyból rá háruló alapvető kötelezettségének, azaz a személyes munkavégzésnek. Tehát a munkáltató a foglalkoztatási kötelezettségét azért nem tudja teljesíteni, mert a dolgozó a munkaköre betöltésére egészségi okból nem alkalmas, azaz a foglalkoztatási kötelezettség hiánya a munkavállaló személyéhez köthető okból hiúsul meg, az nem a munkáltató oldalán merül fel. A munkáltató foglalkoztatná, de a munkavállaló a munkakör ellátására alkalmatlan.
Ekkor megnyílik a munkáltató felmondási joga, a dolgozó képességével összefüggő indokra hivatkozással megszüntetheti a munkaviszonyt, erre azonban nem köteles. A Kúria több eseti döntésében kifejtette ugyanis, hogy a munkáltató a megváltozott munkaképességű, munkakörében nem foglalkoztatható munkavállalóval fennálló munkaviszony megszüntetésére nem köteles, a jogviszonyt fenntarthatja, ilyen esetben a jogviszony fizetés nélküli szabadságban történő megállapodás hiányában is szünetel (Mfv.II.10.620/1998/2., Mfv.I.10.850/2000/3.).
A munkaviszonyt tehát sem a munkáltató, sem a munkavállaló nem köteles megszüntetni.
Amennyiben egyik fél sem lép, a munkavállaló mentesül a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól, munkavégzés hiányában pedig munkabérre sem jogosult. Ebbe azt is bele kell érteni, hogy állásidőre járó díjazás sem illeti meg, hiszen nem a munkáltató nem tudja foglalkoztatni a munkaszerződése szerint, hanem a munkavállaló nem tud eleget tenni a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettségének. Bérfizetés hiányában a munkaadó nem von le és nem fizet be járulékokat, így a dolgozó biztosítási jogviszonya is szünetel.
Köztes megoldás lehet, ha a munkáltató fel tud ajánlani egy olyan munkakört, melynek betöltésére alkalmas lenne a munkavállaló. Ilyen kötelezettsége azonban nincs, kivéve a rehabilitációs ellátásban vagy rehabilitációs járadékban részesülő munkavállaló fent idézett esetét.
Jogos kérdésként merülhet fel, hogy mennyire felel meg a munkajogi alapelveknek, nem ütközik-e a joggal való visszaélés tilalmába azon munkáltatói magatartás, miszerint nem közöl felmondást, mert nem kíván végkielégítést, felmondási időre járó távolléti díjat fizetni. Az Mt. 7. § (2) bekezdése szerint, ha a joggal való visszaélés munkaviszonyra vonatkozó szabály által megkívánt jognyilatkozat megtagadásában áll és ez a magatartás nyomós közérdeket vagy a másik fél különös méltánylást érdemlő érdekét sérti, a bíróság a jognyilatkozatot ítéletével pótolja, feltéve, hogy az érdeksérelem másképpen nem hárítható el. Álláspontom szerint ezen jognyilatkozat, tulajdonképpen a felmondás pótlása szűk körben akkor jöhetne szóba, ha az alkalmatlanság a munkaviszonnyal összefüggésben következett be, pl. egy munkahelyi baleset vagy foglalkozási megbetegedés következménye. Ilyenkor azonban a gyakorlatban a munkáltató, mivel a munkavállalónak egyéb anyagi igényei merülnek fel, jobban hajlik a kompromisszumos megoldásokra és a jogviszony esetleges megszüntetése is jogvita nélkül zajlik le.
További megoldást a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése jelenthet, ehhez azonban a fenti szabályokat ismernie kell a dolgozónak is.
Szabadságra ilyen esetben is jogosult a munkavállaló, és hosszabb távon (ami akár évek kérdése is lehet, ha a dolgozó maga nem lép) feltehetően jobban megéri egy felmondás akár akkor is, ha végkielégítésre jogosult a dolgozó.
Összefoglalva: a felmondás oka jelen esetben vagy a munkáltató működésével összefüggő ok lehet (pl. munkakör megszüntetés, létszámcsökkentés, stb.), vagy a dolgozó egészségi okkal összefüggő képessége (ha áll rendelkezésre „nem alkalmas” minősítés, illetve a dolgozó rehabilitációs ellátásban vagy rehabilitációs járadékban részesül, előzetesen az állásfelajánlási kötelezettségnek eleget kell tenni).
Forrás: adozona.hu
